Biztonságban érzi magát az énekes - EFOTT második nap
Új nap virrad a Szalki-sziget ifjú lakóira, dög meleg, zene minden mennyiségben, intravénásan. Remélhetőleg már mindenkinek ez folyik az ereiben.
Fél négykor kezdődött a napunk, a szokásos sztenduppal, most Badár Sándor áll a színpadra, beszélt és nevetetett a kávézóban. Ezt a helyet érdemes megjegyezni, mert még visszatérünk ide, sok örömünk lesz benne.
Nem volt idő végighallgatni a humorparádét, mert elvileg egy órával később jött a Guns N’ Roses. Elnézést, természetesen nem Axl Rose és társai csaptak a húrok közé, hanem a Hollywood Rose, akik az amerikai rockbanda számait játsszák (amíg mentem a helyszínre, a kemping rádiójából az eredeti szólt). Zeneileg nagyon rendben volt az egész, bár a gitárszólókkal akadtak gondok, vagyis nem volt minden akkord a helyén, ami csak azért baj, mert ha egy az egyben nyomok valamit, akkor az legyen is olyan.
Jöttek a jól ismert nóták, ’Knockin’ On Heavens Door’, ’Paradise City’, de én az énekessel sem vagyok megelégedve, mert jó hangja van, csak elég ritkán ereszteti ki, ami azt jelenti, hogy úgy 40 százalékban tolta végig a szöveget, a fennmaradó részeknél pedig várta, hogy majd a közönség besegít.
Na tudod, mit csókolgassál
Utána éles váltás (minőségben is), a deszkákon a Heaven Street Seven. Érdekes átkötés, hogy a billentyűs melegítésnek egy elhangzott Guns nótával kezdett. Ezt a produkciót szemmel láthatóan jobban élvezte a publikum, amíg ott voltam, felcsendült az ’Ez a szerelem’ és a ’Sajnálom’ is, de sajnos előzetesen úgy gondoltam, hogy egy kicsit belefülelek még a Csókolomba is.
Bár ne tettem volna, nehéz megfogalmazni, hogy mi a problémám vele, kicsit erőlködős, semmilyen és nem fesztiválra való az egész. Ezt valamelyest alátámasztja, hogy alig lézengtek páran a küzdőtéren, és ők is unták a banánt.
Gyorsan visszasiettem inkább a Ganxsta Zolee és a Kartelre, akik ismét kellemes meglepetést okoztak. Lehet, hogy a szövegeikben trágárok, nagyképűek és lefitymálóak, de ez abszolút nem nyilvánul meg sem koncerten, sem a való életben. ’Való világ’, ’Szesztilalom’, ’Nincs semmi jobb, mint egy ****’, és úgy általában a jól ismert nóták következtek, a végén bedobtak egy olyan kicsit könnyebb dalt, ami a megnyugodott keményfiúk száma is lehetne. Jók voltak, bár ezt a lányok nem igazán támasztanák alá szerintem :)
A közönség lágy ölén
Közben a HÖOK sátorban olyan fellépők fordultak meg, mint a Riddim Colony, Animal Cannibals és a KFT, de ide sajnos nem sikerült eljutni. Inkább visszatértem törzshelyemre, a Café-ba, de nem bántam meg. A Korai Öröm játéka örömteli volt munkatársunk szerint, de én már (csak) a Magna Cum Laude-ra értem oda. Nem gondoltam volna, hogy ekkora bulit fognak csinálni, és ez szó szerint buli volt, a közönséggel együtt lélegzett a csapat, ezt Mező Misi frontember is kiemelte az utána készült interjúban.
„Fele-fele arányban oszlik meg az egész, ha jó a csapat, akkor a nézősereg is élvezni fogja a produkciót, és remélhetőleg mi is hozzá tudjuk tenni a magunkét, ez egy oda-vissza hatás.”
Az utolsó számra Misi lejött a színpadról és a tömeggel együtt tombolta végig a zárást. „Számomra természetes az, hogy a végén lejövök a nézők közé és közösen szórakozunk. Teljesen biztonságban érzem magam ilyenkor.”
Nem volt hálás feladat utánuk a Brainsnek következnie. Ők élő drum and bass-t nyomattak reggeas elemekkel. Durván minőségi cucc volt. Tökéletes ráhangolódás a zenére, a mindenre, Palotaira, aki fél óra alatt simán megmutatta milyen széles a repertoárja, ’Jövözene’ volt ez a javából, kezdett egy kis Csillagok Háborújával, majd volt Eminem is még sokan mások.
Ebből erősen félre lehetne érteni az egészet, mintha valami sulidizsiben lennénk, ahol csak úgy beteszik a számokat egymás után. Ez nem ilyen, most sem, aki nem hiszi, járjon utána, mondjuk ma este, amikor hajnali egykor Ludmilla fog elvezetni minket azokra az utakra, amiket eddig még nem ismertünk. Lajcsisan mondva, dáridózzatok velem és sztárvendégeimmel.
EFOTT 2008 - képekben a második nap
Magna Cum Laude az EFOTT 2008-on
-Fábián Tamás-
[2008.07.18.]