Jobb, mint a drog! - EFOTT harmadik napja képekben
Hajnali fél három van, a buli még szakadatlanul folyik, mint pár méterrel arrébb a Duna, de nekilátok a tegnapi napról való visszaemlékezésnek.
Vetkőőőzzzz! Ezzel a kiáltással indult a program, a jelen humorában járatosak már kitalálhatták, hogy Kiss Ádám két essel volt a mai komédiás. Megkérték, hogy vegye fel a fesztivál promó pólóját, és ő az ilyesmi óhajokra nem szokott nemet mondani, megmutatta felső testét, aztán nyomott egy jó ’kiss’ szettet. Lesz még szó a szessönökről, nyugi.
A csont világos és kora délután nem a legmegfelelőbb időpont egy rock koncertre, de a Disco Expressznek most ez jutott. Nem izgultuk össze magunkat, de azért nem volt rossz.
Lecsúsztam a Zorallról, de a Kowalsky meg a Vegáról szerencsére nem. Finoman szólva, náluk sem volt még sötét, de ennek ellenére valami egész mást hallhattunk, mint amit általában egy bandától szoktunk. Az első emlékezetes momentum egy hunos szám volt, amit igazából nem kaptam el, annyira a többiek sem, de utána már sugárzott az értelem.
Sokan voltunk, és elegen
Kowa minden nótát követően arra kérte az összegyűlteket, hogy éltessék egymást, barátokat, ismerősöket, értékeljék azt, hogy itt és most együtt vannak. Erre a fílingre csak olaj volt, amikor az LGT-től lenyomták az ’Ugye, mi jó barátok vagyunk?’-ot, amitől messze a távolban is érezhető volt a szeretet.
Utána, hát bár ne mentem volna el, de megtettem, belehallgattam a Prosecturába (egy baráti invitálásra). A mondanivaló
(„Szánom- bánom, hülye a családom” stb…), és a zene is nulla szerintem, de a népnek ez kellett, egymást dobálták az elvetemült emberek, mint valami rémálomban, miközben énekelték az ostobánál, ostobább, feleslegesen trágár szövegeket.
Egyszer csak leimádkoztam őket a színpadról, aztán szaladtam is a Neora, tudniillik kilométeres sor állt a Café bejáratánál és szerettem volna mielőtt bent lenni. Útközben egy félreeső deszkán hallottam egy kis muzsikát, Török Ádám és a Mini volt fent. Egy dalt vártam, és nyugtáztam, hogy az őszülő rocker mit sem vesztett fittségéből, nem gyengén fuvolázott, majd a taps után bemutatta a gitárosát, nagyobbik fiát, Petit. Ennyit engedett a nadrágszíj, irány a kávésátor.
Megcsapott a jövő szele
Megérte a sietség, végre láthattam a Neot élőben, pakolással, hangolással, előadással együtt. Aki azt mondja, hogy ez egy negatív értelemben vett gépi zene, annak üzenem, hogy nézze meg egyszer őket, annyi hangszerük volt, hogy alig fértek el a színpadon. Ilyen gitár, olyan torzító, billentyűk, laptopok, etc.
Már nem olyan zúzósak a fiúk és az egy szem lány, mint régebben voltak, de ez a lájtosabb vonulat is király volt, nem véletlenül világszerte ismertek. (Még hogy nincsenek az EFOTT-on külföldön is jegyzett sztárok…) Amikor az énekesnő két felvonás között megkérdezte, hogy nem vagytok-e fáradtak, arra egyértelmű válaszként kapott egy visítást. Aki nem eresztette ki a hangját, belül szerintem az is ordított, hogy ez milyen jó!
A desszert, az itthon leginkább kedvelt számuk az ’Aiiyaiiiyo’ volt, amire aztán megőrült a nép. Azt is gondolhatnánk, hogy a csapat egyik oszlopának, az énekes- gitáros Kőváry Péternek ez a kedvenc dala, de nem. Akkor mi? Mondja el inkább ő:
„Ez egy pörgős tempójú break beat nóta, én írtam a szövegét, a háborúellenességem érződik rajta, elég pacifista vagyok. A szám ironikus hangvételű, aki figyelmetlenül olvassa, az könnyen félre is értheti, mert egy olyan ember szemszögéből láttat, aki ki akarja robbantani a világháborút, katonákat gyűjt és a végén elpusztítaná a Földet.”
Hogy melyikről is beszélt Péter, az hamarosan kiderül a miről szólnak a számok rovatunkból.
Jó éjszakát Számomra nem volt már más hátra, mint Ludmilla, akinek élőben történő hallgatása terén még szűz voltam. Elvesztettem, és mennyei volt! Tudod, van az a hasonlat, hogy életed legnagyobb orgazmusát szorozd meg ezerrel, és akkor meglátod, milyen a drogosoknak.
Én ezt annyiban módosítanám most (szcientológusok figyelem, így kell kezelni a stresszt!), hogy gondolj a legszebb dallamokra, amiket eddig hallottál, hunyd le a szemed és táncolj. Belőlem ilyen érzéseket hoz elő Ludmilla, a lemezlovas.
-Fábián Tamás-
[2008.07.19.]
Hírek
