"Az Irie Maffia hiányt pótol az országban" - Colombo

Az IM egy négystílusú, ezer arcú banda. Tizenegyen vannak, mégis sok dologban egyetértenek, kábé ugyanennyiben pedig nem. Lássuk melyek ezek:

- Mi jut eszetekbe arról, hogy Irie Maffia?
Atya: - A legfainabb zenekar.
Sena: - Piros, sárga, zöld, és a sárga közepén van egy fekete csillag.
Szekér Ádám: - Barátok.
Meggyes Ádám: - Shell kút.
Colombo: - Háromszög szendvics.
DJ Future: - Szeretjük, szeretik.

- Miért alakultatok meg?
Atya: - Ez egy kortárs szükségszerűség volt.
Havas Miklós: - Mit mondtál? Jézusom, ebből egy szót sem értek.
Dr. Dermot: - Mert untuk a DJ-zést Gáspár Atyával.
Sena: - Isten úgy gondolta, jó poén.
Szekér Ádám: - Én még ráadásul ott sem voltam.

- Tizenegy ember egy csapatban. Mindenki tud érvényesülni?
Dr.: - Próbálkoznak vele, a legtöbbeknek sikerül.
Szekér Ádám: - Ha olyan, különleges eset van, hogy az utánunk lévő banda lemondja a fellépést, akkor többet kell játszani, és gitárszólózhatok.
Colombo: - Amit nem élhetek ki itt, azt kiélem egy másik zenekarban. (Az egész öltöző elkezdett hurrogni, persze csak poénból - a szerk.)

- Hogyan fér bele egy számba három és fél stílus?
Dr.: - Nem kifejezetten stílusokat próbálunk képviselni.
Sena: - Adott, hogy sokszínű a zenénk, hiszen mi magunk is ilyenek vagyunk. Mindenki megszólaltatja a hangszerét, és mégis egy nóta.
DJ Future: - Jók vagyunk.

- A népszerű dolgok mind egysíkúak? Akár a zenében is…
Atya: - Azért szeretem a muzsikát, mert szerintem abszolút nem behatárolható, főleg nem egysíkú. Legfeljebb az emberek gondolkodnak róla úgy, de a zene önmagában nem az.
HM: - Semmi sem egysíkú. Annyi síkja van, amennyit belelátsz.
Dr.: - A túl sok sablont elfedi a kevés színes, amit mi és még szerintem sokan mások is keresnek.
Sena: - Globalizáció.
SZÁ: - Nincs két egyforma banda, így nem lehet ilyen kijelentést tenni. Ez egy k**va nagy hülyeség.

- Mit képviseltek a mai magyar és világzenei piacon?
Sena: - Mindenkinek mást jelentünk.
SZÁ: - Mi vagyunk a friss paradicsom, amit mindenki meg szeretne enni.
Colombo: - Hiányt pótlunk az országban.

- Ha a kultúráról van szó, akkor megeszitek, amit elétek raknak, vagy utána mentek annak, ami érdekel?
HM: - Válogatósak vagyunk.
Dr.: - Másrészt meg nem nagyon tesznek elénk olyan dolgokat, amiket meg kéne emésztenünk.
SZÁ: - Nekem megvan mind a négy Britney Spears lemez.
MÁ: - Én speciel mindent megeszek, aztán a legtöbb dolgot ugyanazzal a mozdulattal ki is hányom.
Colombo: - Szeretek nézelődni, befolyásolnak más stílusok, vagy kulturális közegek.

- Azt mondtátok hiányt pótoltok. Mi nincs meg a honi nótákban?
(Valaki egyből bemondta, hogy a Zagart. Aznap elmaradt a koncertjük :) – szerk. )
Atya: - Szerintem az a baj, hogy a zenészeket a közönség vezeti. Ennek fordítva kellene lennie.
HM: - Szerintem a lélek hiányzik. A muzsika ma egy gépekkel gyártott termék, amit gépemberek készítenek gépembereknek.
Dr.: - Nagyon sokszínűek a hazai dallamok is, csak nem kerül minden a felszínre.
SZÁ: - Ami nincs meg éppen, azt próbálja a zenésztársadalom pótolni, amit pedig nem keres, az nem is fontos.
Colombo: - Pénz.

- Mit kap az, aki meghallgat egy Irie Maffia számot?
Colombo: - Remélhetőleg boldog lesz tőle, mert az albumból szerintem árad a jókedv.
SZÁ: - Az eddigi tapasztalatom, hogy mindenkinek tetszik, leszámítva az anyósomat.
Dr.: - Ennyi év után nem tudom megítélni, mit jelent másoknak az én zeném, mert túlzottan elvesztem benne. Ha tudnám a választ, nagyon örülnék neki, de akkor lehet, hogy nem jönne ennyire szívből az egész.
Atya: - Ha tudnánk mit kapnak az emberek, akkor az régen rossz lenne, mert abba az irányba próbálnánk elvinni, és ez a tudatosság megölné az egészet. Inkább talán az a fontos, hogy mi mit próbálunk beletenni.

- Két szóval jellemezve az IM öröm és munka?
Dr.: - Nekem olyan, mintha újra gimnáziumba járnék, és jó fejek lennének az osztálytársaim. Nem úgy, mint anno voltak.
HM: - Fiatalság.
Atya: - Ez tényleg öröm és munka, de azért itt is vannak nehéz pillanatok.

- Az ország kedvenc koncertzenekarának hány fellépés nyűg, kötelesség?
Colombo: - Nekem nulla. Esetleg ha korán van próba, és nagyon másnapos vagyok, na az nem jó. Amúgy mindig szeretem.
Dési: - Ha a koncert után elfogy a gázsi.
SZÁ: - A Maffiaval elvégzett eddigi fellépések után bátran mondhatom, hogy még nem volt olyan, hogy ne lett volna kedvem színpadra állni.
Dr.: - Eddig egy fél koncert volt, ahol nem volt kedvem. Ez 55 alkalommal számolva 0,4 százalék.

- Az interjú után felpakoltok a színpadra, hangoltok még egyet. Utána mi az első érzésetek, mivel foglalkoztok?
Atya: - Nekem az a legfontosabb, hogy fizikálisan el tudjam helyezni magam a színpadon, és lelkileg a zenekarban. Egységbe kell kerülni technikailag és pszichésen is.

Öt perccel a zárómondat után már a deszkákon állt a banda, és toltak egy hatalmasat. Aki nem volt ott, sajnálhatja, aki meg eljött, az remélhetőleg azóta is boldog.

-Fábián Tamás-

[2008.12.30.]