A PASO-táborral jól indult a fesztiválszezon

Amíg a magyar zenészek egy része Balatonfüreden megdöntötte a Világ leghosszabb koncertje Guiness-rekordot, addig úgy tűnt Budapesten, az Ártér Kultúrparkban a PASO ska és reggae tábor keretében a leghosszabb tánc díját visszük el.

Örömzenélés a javából

A június 25-29. között megtartott fesztiválon a tánc öt napon keresztül tartott. A zenekarok hihetetlenül pörgős koncerteket adtak, mondhatom „örömzenélést” láthattunk a javából. Táncoltunk ska, reggae, ragga zenét játszókra. A fesztivál hivatalosan vett első napján a délutáni soundsystemek után a fiatal Run to the sun zenekar kezdett.

Lágyabb, „ugrálós” bulit kreáltak a vékony, szőke hölgy énekessel és a fúvósok erős hangsúlyával. A „bemelegítés” után következett a Kettő-kettő nevű zenekar, mely egyszerű név pattogós, pörgős hangzást takart. A pörgés után a Kingston Cruisers csapata, Evelyn csodás hangjával és néhol lágyabb dallamaival pihenhettünk. A zenekar összeszedett, harmonikus koncertet adott, méltán kapták meg nemrég a szakma elismerését, a Fringe díjat. Zenéjük a ska és reggae széles skáláján mozog, az igazi közönségszerető kedves hozzáállásukkal, pedig teljesen levettek bennünket a lábunkról.

Némi szünet után végre üdvözölhettük a tábor szervezőt a Pannonia Allstars Ska Orchestra-t. KRSA a szokásos fehér hajszálcsíkos öltönyben és kalapban énekelte például: a „Babylon focus”, „Gagarin”, vagy a „Give me fire” című számokat. A közönség kitartóan hintázott lábaival, a rákövetkező Láma dalai-ra és a hajnalig tartó zenékre.

Mond ki a szót mi szíved nyomja...

A 27-i, pénteki eresztés is nagyon jónak ígérkezett, bár az előző napi hangulatot nehezen lehetett überelni. A showman, Boogie Mamma a nukleáris támadást választotta koncertje főtémájául, amelyet minden mondatába belefűzve kifejtett. Sőt, a közönség véleményét is megkérdezte, majd mielőtt elbúcsúzott, óva intett minket a nukleáris veszélyektől. A Testi Egyenleg Ska Kollektíva szaxofonra épülő kellemes ska zenéje igazi pörgést adott újra a bulinak. „Viva la ska!” hangzott a kiáltás a közönségből, így várva a CsizmáSKAndúr-t, akik sokunk számára régi nagy kedvencek.

Jó koncertet adtak, de számomra a tőlük várt régi pörgés, vagy izgalom hiányzott ebből a fellépésből. Ezt ellensúlyozta az új kedvenc, az egyedi hangszínen szövegelő Copy Con. A szolnoki fiatalember és bandája a hétköznapokról, az otthonról, a szerelemről szövegelnek. Természetesen elénekelték a slágereket, a „Mondd ki a szót”, „Holnap”, „Tordas”, vagy a „Szolnok City” című számokat. A lányok elől álltak és csak mögöttük táncoltak a raszta-srácok, akikből ez egyiket Copy felhívta a színpadra énekelni. Ez a kép meghatározó volt, mert mintha Bob Marley leszármazottját láttuk volna a füstben.

Ráadás tánc reggelig

A harmadik nap kissé fáradtan indult, főleg mikor a Masszív zenekar után a várva várt Malacka és a Tahó majdnem egy órát késett. Aki megunta a sátorban ácsorgást, ment ping-pongozni, csocsózni, ezért sokan végül le is maradtak a koncert egy részéről. Akarom mondani, mire beindult volna a hangulat, addigra pont végeztek is a zenészek. Azért hallhattuk a „Sajnos”, vagy a „Petycity” című számokat, de igazából ez most kevés volt.

Az angolul éneklő kellemes számokat játszó I Foundation zenekar után újra Copy Con-t üdvözölhettük, bár most a Tigris formáció társaságában. Jöttek a keményebb szövegű számok, mint a „Kettőt szívok”, „Mona Lisa”, vagy az „Éld át” és a mosolygás. Táncoltunk, ugráltunk, énekeltünk, élveztük, amit a srácok a színpadon produkálnak.

Ezt a hangulatot vitte tovább Re-G, aki kissé magasabb hangjával, vidám koncertet adott, majd az Another day. Hajnalban újra Evelyn állt a mikrofonhoz, majd Tigris, reggelig szólt a zene, amire utolsó erőnkkel hullámoztunk. A tánc, a pörgős koncertek már most hiányoznak, nem csoda hiszen a PASO tábor méltó kezdete volt a fesztivál szezonnak!

- Gerzsenyi Krisztina -

[2008.07.01.]