Felgyógyult a magyar zenész és rockkal ünnepelte az ötvenet - mi ott voltunk Zefi ünnepen

A súlyos betegségéből tavaly nyáron felgyógyult rock-zenész, Zeffer András immár 50. születésnapját ünnepelte.

Zefi újjászervezett zenekarával, valamint régi zenészbarátaival pörgős hangulatú, jókedvű bulit varázsolt a Renegade Pub színpadára és nézőterére.

Egy klasszikust idézve: „a kor nem érdem, hanem állapot…” – a folytatás nem szalonképes, úgyhogy hagyjuk! Zeffer András, a P.Mobil, a Tunyogi Rock Band és a saját nevével fémjelzett RockBand frontembere, billentyűse (remélem, jól írtam a sorrendet?) szép, kerek évfordulóhoz érkezett.

Az ünnep akár kétszeres is lehet. Ugyanis mindenki előtt ismert, hogy milyen messziről érkezett vissza; onnan, ahová legtöbb esetben, nem retúrjeggyel lehet utazni. Ehhez képest, színpadon van, énekel, bűvöli a Hammondot, bulikat szervez – mindezt fiatalosan, fantasztikus energiával. Ráadásul jeles születésnapot ünnepel.

Zefi ’50. Ez látható a belépőjegyen, ez olvasható a plakátokon. Ez tudatosul az egyre növekvő embertömegben, akit belépéskor egy pohár whiskyvel és gazdag büfépulttal várnak. Rock-koncerten nem igazán tapasztalni ilyesmit.

Mi van "Ha egy nő nem akar"?

A Carmina Burana hangjaira bevonul a RockBand társulata, a magasított dob emelvényen, a régi TRB –s Donászy Tiborral. A Nyitányhoz kapcsolódva máris jön a Túl bolond és a Rocktóber, majd egy kis ízelítő az alig több mint tíz éves rock-csapat legütősebb darabjaiból. Első vendégként Rudán Joe bontja ki a Piros-metál-zöld trikolórt Kékesi Bajnok László basszusgitáros (és persze a zenekar) társaságában, majd a bluesos beütésű Visszajövökkel el is búcsúzik ma estére. Zefi arról énekel, hogy mi van, Ha egy nő nem akar? A felvetésre csattanós válasz érkezik egy óriási torta formájában – persze két nő tolja be a négy keréken a színpadra, hatalmas ováció közepette.

A régi harcostárs, Tunyogi Péter két régebbi TRB dalt hozott. Már puszta megjelenése alaposan felkorbácsolja a kedélyeket; Bárcsak tudnánk vigyázni rád…, Öregesen, ahogy jól esik… Hiába, no: tizenhét + tizenegy év közös munka nem múlhat el nyomtalanul. Közben a doboknál helycsere és támadás: visszatér Borbély Zsolt, aki megelégelve a kórházi szobafogságot inkább a RockBandet választotta, hogy Lőrincz Viktor bőgőssel együttműködve hozzák a kőkemény alapokat.

Villámkezű gitárosok

A Mobilmánia formáció másik oszlopos tagja, Bajnok érkezik vissza a színpadra, hogy két őslelet Mobil darabbal, - úgy, mint Simli-show és Ha jössz hozzám, késő - emlékezzen a hőskorszakra. Aztán Tunyóval és a Főnix éjszakájával lezárul a Mobilmánia, a terep ismét az újabb daloké. Nem is késlekednek; a Csiga Sanyi szövegével írt átdolgozás, a Kötéltánc, és a Horváth Attila versére született, ½ 4 lesz tíz perc múlva c. darabokat, a zsűri és a zenekar együtt énekeli, szép egyetértésben.

A két villámkezű gitáros, Vámos Zsolt és Kozma Tamás instrumentális párbaja után a Deja vu és a Tegnap itt hagyott rock-himnusza hivatott lezárni az estét, de a kellőképpen felpörgött közönség nem igazán óhajt hazamenni. Hosszú évek tapasztalata szerint, ilyenkor nem marad más hátra, mint elővenni a jó öreg Mobilokat. Zefi is így tesz: Miskolc, Utolsó cigaretta, ami végül nem lesz utolsó, mert még jön - ma este másodszor és tényleg utoljára -, a Menj tovább. Ez utóbbi kettő, a karthagos Takáts Tamás vidám hangulatú segítségével robban.

Zeffer András és a RockBand új formációja egy évvel ezelőtt, a Petőfi Csarnokban tartotta bemutatkozó koncertjét. A fiatal zenészekből álló csapat az óta – mint a jó bor -, összeérett. Ott a helyük az élvonalban.

Hegedűs István

[2008.10.30.]