A jazz fruttik, Vad fruttik!

Elsőként leszögezném: ez a lemez számomra tíz per tíz lett! Minden egyes track önmagában tökéletes alkotás. Összességében pedig tényleg teleportálhatunk, mégpedig Bohémiába. Ami ebben a kontextusban persze garantáltan nem Csehországot jelenti! Régen találkoztam már olyan magyar alkotással, amiben nem találtam semmi hibát. Ez most ilyen lett, hibákról nem tudok tehát nyilatkozni.
 

 A Fruttik a CLS gondozásában jelentették meg új albumukat Egy Éjszaka Bohémiában címmel. Számos tehetségkutatót nyertek már, többek közt: legjobb zenekar, énekhang, illetőleg szöveg kategóriákban. Azt kell mondanom, hogy ez cseppet sem lep meg. Egyszerűen zseniális ez a zenekar.

Végig ritmusos, stílusos és trendi. Néha ugyan vakargathatjuk fejünket, hogy ’akkor most milyen műfaj ez?’ Magyarországon - ahogy tudom – a szakma egyszerűen popnak dobta be őket, zenei összetettségük miatt. Én alapvetően egy újhullámú jazznek vélem a Vadas gyümölcsök zenéjét. Azonban mellékvonalon hallunk bizonyos (szerintem) brites indie-elektró vonalú nótát is, de egészen forró, latinos muzsikával is emelik Bohémia hangulatát.

Marcell hangja hordoz magában valami meghatározhatatlanul elementáris punkos stílust, no nem arra a jellegzetesen hamiskás punk torokra gondolok, ami úgy általában jellemző; inkább valamire, ami egyébként egészen dögös atmoszférát lehel körénk, ha ő szabadjára engedi, vagy épp mi engedjük el a korong elindítása által.

Offspring ugrott be

Kevés olyan zenét ismerek igazából (magyar vonalon egyáltalán semmit még), ahol számomra a hangszerek közül végig a basszusgitár jelenti az igazi csemegét. Én mondom, ez a hangszer a fruttik legveszélyesebb fegyvere Marcell hangja mellett. Gratula Kaszás Gábornak érte! Másrészről, (olykor) tényleg érdekesen punkos is volt ez az egész. Nekem speciel sokszor az Offspring ugrott be egy két szám hallatán (pl. az egyik kedvencemről, a Táncról is).

A szövegek piszkosul tetszettek. Sajnos a magyar zenekarok nagy része vagy kommersz (ez sokszor érthető), vagy tolerálhatatlanul béna szövegeket írnak. Nos a Fruttik e tekintetben olyan hatást tesznek, mint amikor felcsapsz egy expresszionista szépirodalmat tartalmazó könyvet és elkezded olvasni azt (na jó, a rímek azért itt megvannak). Nem tudom milyen előtörténete van a szövegeknek, de nagyon ott vannak a szeren, hogy úgy mondjam.

Én a fentiek alapján tehát (csak óvatosan persze) ekként jellemezném a Vad Fruttikat műfajügyileg: avantgárd jazza’punk.

Na és ugye a Bohémia. A zenei szféra a szöveggel és Marcell vokáljával együttvéve egy végtelenül ’csill’ vidékre kalauzol el bennünket, majdnem 36 perc erejéig. Ez rövidnek tűnik, mégis tartalmas lesz, nekem nem volt hiányérzetem.

Végezetül: ha már avantgárd, álljon itt egy apró, dadaista mintára írt (de azért módszeres) kis szösszenet, a Fruttik szövegei által megkreálva: mert megérdemlik!

Egy éjszaka bohémiában
Pörögj a színpadon, szeresd a fényeket,
amíg szól a jazz, nem megyünk haza.
Egy szobanövény levelei között,
te vagy a férfiak egyetlen igazi nőideálja.
Egymás után rakom a lábam és nézem:
az idő múlik, az óra ketyeg.
Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott,
könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon.
Meleg szél zúg a lankadt lombokon,
áttör a húson, a csontjaimon,
magával ragad az ifjonti forradalom.

A Fruttik jó volt, kedves olvasók: fogyasszatok tehát!

-Márta Alex-

[2009.01.11.]