Látod, mégis belevágtam!

Majsai Gáborral Fodor János beszélgetett a Petőfi Rádióban

– Ha jól emlékszem, vagy tíz éve jelent meg legutóbb lemezed, Gábor, aminek az volt a címe, hogy BaráTom Jones.
– Pontosan. És én is jól emlékszem, hogy te annak idején az MTV1-en a reggeli műsorba meg is hívtál vele.

– Mondd, mi ez a kötődés Tom Joneshoz? Hasonlítasz hozzá?
– Nem tudom, hogy voltaképpen hasonlítok-e rá, de sokan mondták akkoriban, hogy olyan a hangom, úgy mozgok a színpadon, mint a híres walesi. Ez akkor tűnt fel a hazai közönségnek, amikor zenekarommal, a Besenyő Blues Banddel megnyertünk egy fesztivált.

– Az Öreg járgány szívatóval indul c. dallal.
– Ez így van. Mostanra olyanná vált ez a dal számomra, mint Mick Jaggernek az I can get no... Szinte emblémám lett.

– Előtte te hol voltál? Emlékszem, úgy robbantatok be a köztudatba, hogy egyszer csak ott volt egy profi csapat, egy pasi a színpadon valami frenetikus hanggal... Az nagyon jó volt.
– Előtte például a legnevesebb zenekarom a Cserháti Zsuzsa és az Europa Group volt. Már nagyon korán kimentem velük külföldre. Két évig dolgoztunk Nyugat-Európában, azután a zenekar és Zsuzsa hazatért, én viszont kint maradtam. Magyar, majd német zenekarokkal turnéztam, végül szólóban jártam a világot. Ez elég hosszú ideig tartott. Egészen addig, amíg egyszer nagyon elegem lett az állandó vándorlásból, bőröndözésből. Nem azt mondom, hogy rossz életem volt, szép sikereket értem el, főleg szólistaként, és azt is hozzáteszem, hogy az a zenei légkör sokkal kedvezőbb volt számomra, kedveltem, hogy becsülték a profizmust, de előfordult, hogy két nap alatt 2800 km-t kellett autóznom, és még fel is kellett lépnem. Egy kicsit belefáradtam. Ezután telepedtem le végleg itthon, és akkor jött az első szólóalbum.

– Most meg itt van az új, Póker címmel. De te közben tagja lettél a Favágók zenekarnak is. Azért itt erős csapatot kaptál – már az egyéniségeket illetően: Vágó, Heilig, Látó, Gallai... Hogyan csöppentél közéjük?
– Az úgy történt, hogy Vágó Pista felhívott engem pontosan hét évvel ezelőtt, hogy lenne-e kedvem együtt zenélni velük, mert a fia engem nagyon szeretett, pont az Öreg járgány nótám miatt. Igent mondtam. Először úgy gondoltam, csak afféle hülyéskedés lesz az egész.

– És valahol az is, nem? A szó jó értelmében.
– Tulajdonképpen az is: nagyon vidám a csapat, és azóta is kimondottan élvezem az együtt zenélést. Éppen most voltunk Miskolcon, a hagyományos kocsonyafesztiválon, és telt házas, akarom mondani, telt sátras bulit játszottunk a főtéren felállított nagy sörsátorban, úgy 2-3000 ember előtt. Fergeteges buli volt. Vágó Pista olyan rendes volt, hogy többször bemondta: „Gabi barátomnak megjelent az új lemeze; azt kívánom neki, legyen ő is milliomos!”.

– Merthogy Póker a címe a lemeznek? És amúgy pókerezel?
– Mostanában már nem, de régebben pókereztem. Nagyon szerettem ezt a játékot, de sosem volt igazán a szenvedélyem. Inkább a társaság kedvéért játszottam.

– A nyereményeid átlaga mínusz vagy negatív?
– Ahogy mondod, általában ebben a sorrendben.

– Annyira keresek egy embert, aki azt mondja például: öt évig játszottam, és meggazdagodtam... de hiába. Kanyarodjunk azonban vissza a lemezedhez. Találtál egy kiadót, vagy ő talált meg téged?
– Megtaláltuk egymást.

– Mert mostanában nem könnyű kiadót találni.
– Ez igaz. Én magam majdnem minden kiadót ismerek Magyarországon, de körülbelül mindenhol ugyanazt mondták: csináld meg a lemezt saját költségen, hozzál még egy kis pénzt a reklámra, és akkor kiadjuk.

– Ezek szerint a kiadók nem finanszírozzák manapság a lemezeket.
– Gondolom, egy-két nagyobb sztárnál igen, ahol effektív nincs rizikófaktor, de való igaz, hogy nem reszkíroznak, és főleg nem fektetnek bele semmit.

– De akkor ez a lemezkiadás sokba kerülhet, nem igaz?
– Nagyon sokba kerül.

– Megint a pénznél kötöttünk ki. Abban bízol, hogy visszajön majd a befektetés? Mostanában nemigen veszik a lemezeket, ez a kiadók és előadók legfőbb gondja.
– Tudom, de mégis bízni kell. Én azt mondom Máthé Péter szavaival: „zene nélkül mit érek én?”. Úgy gondoltam, most valami összejött, tehetséges fiatal srácokkal elkezdtük csinálni ezt a lemezt, és azt mondtam, ezt meg kell jelentetni, mert talán még egy ilyen alkalom nem lesz az életemben.

– Miért vagy ilyen pesszimista?
– De egyszersmind optimista is vagyok, mert látod, mégis belevágtam!

– Sok sikert kívánok hozzá.

Fodor János

[2006.02.27.]