Szájharmonikázik, gitározik, énekel, és fokozatosan megszabadul a ruháitól

A koronás srácok már tizedszer jártak nálunk, mondták koncert közben! Ez azt hiszem legalábbis sejteni engedi, hogy milyen érzésekkel látogatnak el hozzánk. Így kellene minden előadónak hozzáállni egy koncerthez: amit tőlük ezen az estén kaptunk, azt a legjobb koncertélményeim közé fogom eltenni agyam ezen polcára (pedig voltam már egy pár jó koncerten).

A jelszó: Rock The Boat!
Az est egy kisebb meglepetéssel kezdődött: meglepetés-előzenekarként megkaptuk a Mystery Gang félórás produkcióját. Józan ésszel végiggondolva, ezt a húzást egy rutinos koncertre járó kikövetkeztethette volna előre is. Egy ilyen koncert nem is kezdődhetett máshogyan, azt hiszem ezt hívják predesztinációnak... Podlovics Péter (a koncert szervezője, Mafioso Concerts – a szerk.) úgy konferálta fel őket, hogy kedd este kapott egy telefont a srácoktól, játszhatnak-e a főzenekar előtt, mert nekik ez igen megtisztelő lenne, meg amúgy is nagyon szeretik a Hajó közönségét. Ez érthető is! A jelszót a két zenekar találta ki az öltözőben, amolyan csatakiáltás gyanánt, ezt szintén Péter osztotta meg velünk a Mystery előtt. A csapat hozta a megszokott színvonalas műsorát, feladva a labdát az utánuk következőknek. Akik ezt kegyetlenül le is csapták!

Az őserő: Iggy Popp találkozása James Brownnal és Mick Jagerrel egy kis Tarantino-s beütéssel fűszerezve
Ez volt a legtalálóbb jellemzés amit a zenekar frontemberéről, Jimmie Woodról olvastam. A többiek is nagy arcok, jól illenek a zenekar összképébe (JJ Holiday– gitár, Michael Barsimanto – dob, és Kevin "Pharoah" Farrell – basszus). A zenekar Los Angelesből jött – ezt Jimmie tudatosította is bennünk úgy három számonként „Imperial Crowns from LA, California” -, európai turnéjuk vége felé járnak már. Ehhez képest lenyomtak egy olyan majd’ két és fél órás koncertet, hogy azt mindenki megirigyelheti, semmi fáradtság nem látszott rajtuk Igaz a koncert után backstage elárulták, hogy azért egy kicsit már mennének haza – legfőképpen a meleg hiányzik nekik. Mr Wood egy olyan egyéniség, hogy a lányok a színpad előtt – szerintem, és mint később kiderült igazam is lett – mind arra vártak, hogy koncert után közelebb kerüljenek hozzá – amennyire csak lehet. Szájharmonikázik, nem is akárhogy, gitározik, énekel, és fokozatosan megszabadul a felsőitől. Amikor már félmeztelenül állt a színpadon, megcsodálhattuk a hátára tetovált zenekar címert, a koronát, napsugarakkal.

A rock ’n roll és a blues határán egyensúlyozva
A zenéjüket nem igazán tudom hova sorolni, kellene nyitni egy Imperial Crowns kategóriát a zene Nagykönyvében. Játszottak már a Stones előtt, és külön-külön olyan zenészekkel, mint Bruce Springsteen és Bob Dylan hogy csak a legnagyobbakat említsem. A szívük viszont mindig is egy saját zenekarért dobogott, amibe most bele is adnak apait-anyait! JJ Holiday nagyszerű, íves szólóit nagyon jól kísérte a ritmusszekció. Ha nem tudtam volna meg a koncert után és nem látom saját szememmel, hogy a basszusgitáros srác még csak 22 éves, azt hinném, hogy egy öreg mindent-tudó játszik ezen a hangszeren. Elégé hihetetlen volt, hogy ez a fiatal srác milyen alázattal és tudással ’szolgálja’ a zenekart és a ZENÉT. A dobos srác is előrejött egy számot basszusozni, ekkor a basszgitáros ült be a dobok mögé. Jimmie exhibicionizmusával meghódított közelebbről egy hölgyrajongót is – ezt a hölgy újainak kéjes nyalogatásával hozta mindenki tudtára J. A hölgy egyébként egy celeb maga is, Soma társaságában tombolta végig a koncertet, az első sorban.

Zenészek allűrök és falak nélkül
Sajnos ez a koncert is véget ért. A buli viszont folytatódott! Azon szerencsések közé tartozom, akiknek már volt alkalma többször a fellépő zenekarokkal bulizni egy kicsit egy-egy koncert után. Most sem volt ez másképpen. A srácok abszolút emberien viselkedtek, koncert után kijöttek a nézők közé, beszélgettek, kezet fogtak mindenkivel, fotózkodtak. Utána be is tudtunk velük menni a hátsó bárba, ahol már nemcsak a zenével kapcsolatos témák kerültek szóba. Magyarországon még játszottak Szegeden, Pécsen, 11-én egy koncert Szerbiában, és utána irány haza...

Szívünkbe zártuk őket... Már most várjuk a következő koncertjüket! Ismerve őket, erre nem kell túl sokat várnunk.

-Aretuska-

[2006.11.22.]