2024. november 22. | péntek | Cecília nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
Fórum
Teljes fórum lista
 
Keresés a fórumban
OK
Regisztráció
Belépés
OK
Hozzászólások » Cikkhez

Bemutatták a három testőrt

Október 13-án (pénteken…) a Budapest Congress & World Trade Center-ben (a régi Budapest Kongresszusi Központban) bemutatták a külföldön hatalmas sikert aratott Három testőr című musicalt. Nagyon is érthető a lelkesedés, de...

Teljes cikk »»»

Témaindítás: 2006.10.17.
Utolsó hozzászólás: 2006.10.21.
Hozzászólások: [3.]
OK

Hozzászóláshoz, kérjük lépjen be!

LBandi 2006.10.21. 16:20 • [3]
Kétszer három testőr nem hat

Nekem abban a szerencsében volt részem – itt szeretnék köszönet mondani a Zene.hu-nak, kedvenc borszakértőmnek, valamint szüleimnek, rokonaimnak és mindazoknak, akik hittek és bíztak bennem :D -,hogy pénteken és szombaton is szemtanúja lehettem a 3 testőr első pengeváltásainak. Persze azzal kapcsolatosan,hogy ez mennyiben szerencse pénteken este még a jelenlegitől igen eltérő álláspontot képviseltem. Akkor még úgy éreztem,eddigi életem során a művészet különböző szentélyeiben Thalia rovására elkövetett vélt vagy valós sérelmekért álltak bosszút a Moirák azzal,hogy úgy gombolyították életem fonalát, hogy az a BC & WTC (ex-BKK) területére vezessen azon az estén.

Jórészt felesleges ismétlésekbe bocsátkoznék,ha a pénteki előadással kapcsolatos minden fájdalmamat megosztanám meg Veletek, hiszen Melinda véleményében szinte minden ponton osztozom. A vagányabb nézőket is kimerítő, igazi túlélő gyakorlat volt ez a néhány óra. Az, hogy minden idők egyik leghosszabb felvonásával tesztelték a vesénk teljesítő- és tűrőképességét csak az alapként szolgált a további feladatokhoz. Jelentős próbatételnek volt kitéve szinte valamennyi érzékszervünk. Még orrunk csak-csak megbírkózott volna a Douglas üzletek auráját felidéző illat-kavalkáddal, amely a szép számú kis és nagy estélyi alól kikívánkozó, önmagában akár finoman elegánsnak is mondható parfüm kegyetlen összecsapása után a csatatéren maradt. A szemünknek azonban már sokkal nehezebb dolga volt a reflektorok ismétlődő mégis feleslegessége okán orv támadásainak kivédésével. Történt ugyanis, hogy az egyes jelenetek között a színpad átrendezésének horrorisztikus látványától oly módon kívánták „megóvni” a gyenge idegzetű publikumot, hogy időről időre változó színvilágú reflektorokkal megpróbálták kioltani a szemü(n)k világát. E próbálkozás értelmetlenségét az teljesítette be, hogy gyakran nem volt időben tökéletesen összehangolva a színpadon folyó logisztikai tevékenységekkel. Így végeredményben részesültünk egy kicsit az átrendezés látványából is,amely kellőképpen kiragadott minket a darabból, majd ezután megpróbálták kiégetni a szemünkből ezeket a képeket. Voltak egyéb próbálkozások is a jelenetek közti szünetek kitöltésére és a figyelem elterelésére. Ezek kevés üdítő kivételtől eltekintve humornak, ötletnek és értelemnek hiányában azonban megintcsak meddő próbálkozások voltak.

A színpad túlzottan nagynak bizonyult. A vívó jelenetek kivételével – amelyek ha nem is közelítették meg egy Jackie Chan film mozgásvilágának sokszínűségét, összességében szerintem a lehetőségekhez képest jól koreografáltak voltak – nem volt esélyük a művészeknek bejátszani a teret. A díszletek és jelmezek megítélése végképp szubjektív műfaj, nekem speciel nem volt bajom velük. Helyenként kimondottan ötletesnek találtam őket és nem akadályoztak abban az igyekezetemben, hogy térben és időben belehelyezkedjem a darab világába. A kedvenceim az „élő” szobrok voltak. Csupán az vett el egy kicsit értékükből számomra, amikor egyiküket - egy egyébiránt rendkívül attraktív hölgyet - annak ellenére aposztrofál sellőként D’Artagnan, hogy semmilyen erre utaló jelet (halfarok vagy legalább egy nyomorult pikkely) nem fedezhetett fel rajta. A főhős lova – megintcsak szubjektíve – nagyon tetszett, szerintem zseniálisan varázsolta elénk a két „megszemélyesítője” egy húsvér paripa mozgásvilágát. A két, bábként megjelenő öleb is jópofa volt, igaz éppen ennek a jellemzőjüknek abban a drámai jelenetben talán kevéssé volt létjogosultsága. Ettől eltekintve – vagy inkább ezzel együtt – sokat merengtem azon,hogy mennyire kellene komolyan vennem mindazt, ami a színpadon zajlik. Esetenként úgy tűnt, a művészek sem kaptak erre vonatkozóan egységes eligazítást. Voltak pillanatok,amikor meggyőződéssel hittem,hogy egy nagyon jól megkomponált musical-paródiát látunk,a következő jelenetben azonban már hiába kerestem az erre utaló elemeket. De még a tapsrend is önmaga paródiája volt, így a végéig megtartották bennem a művészek a bizonytalanság feszültségét.

A legmélyebb sebeket azonban mégiscsak a hallószerveink ellen irányuló merényletek okozták, már csak azért is, mert leginkább e szerveink kényeztetésére készültünk ezen az estén. Én három (+1) kategóriába soroltam a szereplőket. Voltak, akik prózában és énekben egyaránt bizonyították jártasságukat, megadván a lehetőséget a darab önmagában történő élvezetének. Mások csak a könnyű testi sértés fogalmát merítették ki azzal, hogy vagy az egyik, vagy a másik műfajban otthonosan mozogva csak ritkábban okoztak fájdalmat a közönségnek a számukra idegen terepen vagdalkozva. Sajnos azonban akadtak – még a főbb szerepekben is – olyanok, akiknek a ténykedése már szabotázs akciót sejtetett a háttérben... És volt Keresztes Ildikó, aki ezen az estén külön kategóriát jelentett és akiért már önmagában érdemes volt sok szenvedést kiállni.

Az, hogy a darab önmagában végül is egyáltalán nem rossz, és a pénteki szájízem elrontásában leginkább humán tényezők jatszottak szerepet,másnap derülhetett csak ki.
Még ha bizonyos rendezői koncepciókat szombatra sem sikerült magamévá tennem, ezúttal egy igen kellemes, élvezetes estét köszönhettem a színpadra lépő művészeknek. Ezúttal ugyanis ők voltak elsöprő többségben a színpadon. Így mintha egy más darabot láttam volna. Az előző nap olykor fájdalmas nevetésre késztető, máskor a purgatórium kínjait felidéző számokról kiderült, hogy kellő énektudással és színészi játékkal pozitív értelemben tudnak ütősek lenni és nem úgy, mint kezdő alkoholistának a Diana sósborszesz. Szombaton tisztábban megformált karaktereket láthattunk (köztük olyanokat is, akik előző nap is a kellemes kivételeket jelentették). Név szerint hármukat emelném ki (maradjunk a 3-as szám bűvöletében). Szomor György zseniálisan oldotta meg a (ének-)technikailag egyébként cseppet sem könnyű feladatot. E mellett a tapsrendig végletekig ellenszenves volt, ahogy az a bíborostól elvárható. Magyar Bálint is nagyon kellemes csalódás volt számomra. Rá kellett jönnöm, a mellett,hogy könnyedén hozza azt a figurát, akinek elsődleges rendeltetése,hogy a hölgy nézők szívét életfogytig tartó rabságba ejtse (de 3 órára mindenképp), kellemes hangja és az énekléshez való affinitása alkalmassá teszi arra, hogy mindezt egy zenés műfaj keretei között is megtegye. Détár Enikő közelítőleg vette a Keresztesi Ildikó által előző nap igen magasra tett lécet, kettejük közt legfeljebb szubjektív tényezők dönthetnék el, ki az első és ki a második szereposztás. Szerencsémre nekem nem kellett ilyen döntést hoznom, így egyaránt - ha nem is egyformán - élveztem mindkettőjük játékát.

Nálam az első nap egy tizes skálán hármas volt. Szombaton egy erős hetest adtam volna a darabnak. A számmisztikában hívők és jártasak ezek után talán biztosra vennék, hogy a harmadik, a vasárnapi előadás már végképp minden igényt kielégítően zseniális lehetett. Ha tényleg így volt, javaslom, hogy ezentúl minden harmadik előadást tartsanak csak meg. De a szombaton látott művészek gyakori szerepeltetésével.
András
SzaboMG 2006.10.17. 16:02 • [2]
Kedves Drina!
Egy részről jogos, amit mond. De éppen ezért írtam, hogy "Minden bizonnyal rengeteg múlik az aktuális szereposztáson, én személyesen és teljesen szubjektíven úgy gondolom, nem a legjobbat fogtam ki." Biztos vagyok benne, hogy néhány másik színész alakítása javított volna a darabon. Másrészről viszont, csak úgy, mint én, más is egyetlen előadást fog megtekinteni. Ez pedig ráadásul a premier volt. Ha tudták, hogy nem ez a legjobb szereposztás (már pedig tudniuk kellett), miért nem a másikat tették előre.
Szóval azzal együtt, hogy megértem, amit mond és tény, sokkal körültekintőbben is lehettem volna a témában, megnézhettem volna még egy előadást, derekasan bevallom: a bemutatón csakis azért nem mentem el a szünetben, mert tudtam, hogy cikket kell írnom róla és azért még motoszkált bennem, hogy esélyt adjak a javulásra a második felvonásban. Pedig én aztán egy végtelenül türelmes ember vagyok, akinek esze ágában nem volt eddig még soha semmiről elmenni a szünetben. Eddig...
Abban pedig eszinte biztos vagyok, hogy a többi színész remek teljesítménye ellenére is a darabbal kapcsolatos egyéb problémáim fennállnak a többi előadáson is. Így a fények például.
Remélem, a cikkem azért nem sikerült igazán bántóra! Nekem ilyesmi nem állt szándékomban, én pusztán csak leírtam az élményeimet és a véleményemet, szerintem megfelelően indokolva. Nem írhattam róla, hogy mennyire nagyon jó, ha nem tartottam annak. Ezt ugye megérti?
Drina 2006.10.17. 10:57 • [1]
Kedves Szabó Melinda Gertrúd!

Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nagyon sajnálom, hogy nem a szombati előadást nézte, hallgatta végig, mert úgy gondolom, nem így jellemezte volna a darabot!
Minden bizonnyal igaza van a fentebb írt véleményt tekintve, de ha már lehetősége van "kritikát" írni róla, akkor legalább két előadást végig kellett volna kísérnie! Már csak azért is, mert több szereposztással adják elő a Színészek.
A szombati előadás óriási ovációt kapott, mely elsősorban Szomor Györgynek és Magyar Bálintnak volt köszönhető. Sajnálatos módon csak a pénteki előadásról olvashat a nagy érdemű, holott ez így ebben a formában nem tisztességes a színészekkel szemben...

lap teteje
További oldalak 1
-Billentyűs zenész [2024.10.28.] apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Megnéztük - szuperhősök és vikingek metal bulija a Barba Negraban
November 03-án két...

Megnéztük az Animal Cannibalst a Zene Házában - képekkel
Élő zenekaros koncertet adott az...

Megnéztük Horváth Tomi Halloween partyját a Barba Negraban
Valóban verhetetlen - Frank Turner visszatért Budapestre!
Álom Színházban jártunk - megnéztük a Dream Theater koncertjét Mike Portnoy visszatérésével
Hans Zimmer legendás zenéi élőben: Ilyne volt a New Dimension koncert Budapesten
Brit Floyd koncertbeszámoló - Ha nincs ló, tényleg jó a szamár is!
beszámolók még