Idős, csodás férfiak, összezárva egy otthon falai között. Gyermeteg lelkük, akár az óvodásoké: morognak, nyafognak, pletykálnak, csúfolódnak, hisztiznek, szeretnek és gyűlölnek. Ha jön az óvónéni, feljelentenek, árulkodnak, smúzolnak, hízelegnek. Az óvónéni-főápoló pedig jön. Elegáns, finom asszony, gyermekkorunk első és öregkorunk utolsó szerelme. Kegyeiért öldöklő verseny folyik. Ő pedig bölcs hiúsággal fogadja hódolóit. Mulatságos nézni ezeket az öregeket, amilyenek majd leszünk mi is. Mulatságos és szomorú, könnyeinkre érdemes sorsok ezek az idősek otthonának falai között.