A klasszikus magyar verssorok ott csörögnek, ott zörögnek a gyerekkobakokban réges-régóta. Valósággal belénk nőttek, szeretettel dédelgetjük őket, nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Mind tudjuk: ,,este jó, este jó", és emlékszünk, hogy ,,nagy bánata van a cinegemadárnak". Egy mese kezdődhet így: ,,volt egyszer egy iciri-piciri házacska", és aztán véget érhet ezzel: ,,aludj el szépen, kis Balázs". De mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy olyan világban, ahol van pizza, mobiltelefon, cementgyár, Rubik-kocka és tévé? Lackfi János veres estjén hallhatjátok mi lenne.