Barangolás a Parnasszuson a Múzsák ligetében - Gondolatok a Költészetről, a Zenéről és a Szépről - Zenei gondolatokkal

Oberfrank Pál - színművész
Kónya István - reneszánsz- és barokklant

Shakespeare teljes életművében két kortársát említett név szerint, Edmund Spenser-t, a költőt és John Dowland-et (a reneszánsz kori angol Orpheus), a legnagyobb angol lantost.

If music and sweet poetry agree,
As they must needs, the sister and the brother,
Then must the love be great 'twixt thee and me,
Because thou lovest the one and I the other.
Dowland to thee is dear,whose heavenly touch
Upon the lute doth ravish human sense;
Spenser to me,whose deep conceit is such
As passing all conceit needs no defence.

Ha egyetért költészet s zene,
Oly teljesen, mint nővér és fivér,
Köztünk a szerelem betellene,
Mert ezért égsz te,s én a másikért.
Te Dowlandért hevülsz: ha lanthoz ér,
Minden emberi érzést elragad;
Nekem Spenser drága eszméje mély,
És minden képzeletet meghalad.

Majd Henry Purcell, a barokk kor angol Orpheus-a a Dioclesian c. opera előszavában John Dryden, dráma-és szövegkönyvíró a következőket írja;

"A Zenét és Költészetet mindig is Nővérekként tartották számon, akik kéz a kézben járva segítik egymást... Mindkettőjük önmagában is nagyszerű, de bizonyosan akkor a legcsodálatosabbak, amikor összekapcsolódnak , mert akkor semmi sem választja el őket a Tökéletességtől : ilyenkor úgy jelennek meg, mint a Bölcsesség és Szépség egyetlen közös megtestesülésben."