A Sárga tengeralattjáró című Beatles rajzfilmet Londonban 1968-ban mutatták be. A siker egyértelmű volt. George Dunning rendezte műben a főhősök jól felismerhetően maguk a zenészek, a kalandok pedig, amelyeken átküzdik magukat, a számaik szövegéből is jólismert és akkoriban folklórként terjedő pszichedelikus látomások elbeszélő egységgé rendezett animációi.
A 1999 szeptemberében több ezer rajongó gyűlt össze a "gombafejűek" szülővárosában, Liverpoolban, hogy megünnepeljék a Sárga tengeralattjáró című klasszikus rajzfilm felújított változatának elkészültét.
A digitálisan újrakevert és új jelenetekkel kiegészített videófilm vetítése egyben az egyik fénypontja is volt az észak-angliai városban megrendezett Nemzetközi Beatles Hétnek. A kulturális seregszemle (egyben a Beatles-mítosz) jelentőségét jelzi, hogy az ünnepély első napját - stílszerűen - egy sárga szalag elvágásával maga Joe Devaney helyi polgármester nyitotta meg.
Közel kétszázan dolgoztak a művön
Az eredeti Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine) című rajzfilm elkészítése annak idején 14(!) különböző forgatókönyv alapján, negyven animációs munkatárs és mintegy 140 technikai művész segítségével, csaknem két évbe telt.
A felújításkor a modern technikának köszönhetően jóval hamarabb sikerült a the end-feliratig eljutnia az alkotóknak. Az új változatot kockáról kockára renoválták, átszínezték, élesebb kontúrokkal látták el. Mi több, az "újszülöttek", egyúttal a világot más szemmel néző mai generációk számára a kortárs művészetből is átemeltek szimbólumokat.
Így kerülnek az 1999-es keltezésű tengeralattjáróba Graham Sutherland-féle virágok, Claus Oldenburg-féle Pop-Art stílusú óriás hamburgerek és üdítők, valamint olyan örvénylő hatást keltő élénk színek, amelyek Peter Max posztereire emlékeztetnek. A film készítői egy friss, stilizált arculatot kerestek tehát, olyat, amely lerombolja az animációs műfaj elfogadott kliséit, tradícióit.
Hírek
