Kardélre hányt romantika a szegedi Dóm téren

A Szegedi Szabadtéri Játékok mindig különleges atmoszférát teremt, amit nem csak a színészek, hanem a közönség is érez. A Dóm tér monumentális háttere, a nyári este fényei és a több ezres közönség együttese már önmagában is emeli az előadás tétjét. Ebben a közegben került színre tavaly nyáron A 3 testőr musical, amely Alexandre Dumas klasszikus regényének modern zenés feldolgozása. A produkció ambiciózus vállalkozás: egyszerre kíván látványos szórakoztatás lenni és megidézni a történet romantikus-kalandos múltját.

Szente Vajk rendezésének egyik legnagyobb erőssége a dinamizmus. A hatalmas színpadot folyamatos mozgás tölti be, a jelenetek gyors váltásai fenntartják a figyelmet, és a koreográfiák kifejezetten jól működnek ebben a grandiózus térben. Bár, nem is lehetne ez másképp, hiszen, ha valami kicsi és csendes a szegedi színpadon az biztos, hogy nem működik.

Láttunk már itt futkorászó Rómeót, Dolhai Attila személyében, óriás tűsarkút a Marica grófnővel, helikoptert, lovakat, görög falu díszletet, na meg rengeteg emberszerű macskát is (értsd: Macskák című musical). Éppen ezért a rutinos szabadtérő néző már tudja, hogy az óriási tér sokszor a színészi játék rovására megy…

A 3 testőr képekben képekben - klikk a fotóra

A legnehezebb feladat talán a Miladyt alakító Varga-Járó Sárának jutott. Sebezhető múlt és a kíméletlen bosszúvágy, ami folyamatosan cikázik benne, hol szánjuk, hogy haragszunk, de közben ámulunk a tökéletes hangzáson, amit énekben hozott. Ember Márk D’Artagnan-ja energikus, már-már túl erős, és a világra rácsodálkozó na

A három testőr, Athos, Porthos, Aramis azaz Koltai-Nagy Balázs, Brasch Bence és Veréb Tamás között érezhetően jelen volt a kémia, mintha mindig együtt vívtak volna. Athos sötét melankóliája és Porthos harsány komikuma jó kontrasztot adott, ami üde színfoltja volt az előadásnak.

A Constance-t alakító Kovács Gyopár, az Anna királyné szerepében feltűnő Csobot Adél és XIII. Lajos király bőrébe bújt Dino Benjamin magabiztos szereplői voltak az előadásnak, se többet, se kevesebbet nem tettek hozzá, mint amit a karakterük kívánt.

Feke Pál, mint Richelieu bíboros viszont kimagaslott a közel három órás produkcióból. Alakítása elkerülte az „ügyeletes gonosz” csapdáját, intelligens, hideg stratéga volt, akinek minden mozdulata súlyt adott a történetnek. Hangja pedig olyan tisztasággal szólt, hogy igaz lehetett volna az a mondás, hogy leénekelte a csillagokat is az égről.

Zeneileg a darab erős, bár nem minden dal egyformán emlékezetes. Azt mondják az a jó musical, ami a tapsrend után is dúdolható. Én hazafelé sétálva egyetlen dalt sem tudtam felidézni, vagy amit mégis, azt nem volt kedvem. Közben mégis azt éreztem, hogy „jól szólt”, de az a plusz hiányzott.

A díszletek és jelmezek részletgazdagok, jól illeszkednek a történelmi környezethez. A fénytechnika külön említést érdemel: ügyesen használja ki az a Dóm tér lehetőségeit, és sokszor valódi „filmszerű” hatást keltett.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a szegedi A 3 testőr nem akarja megváltani a világot, és nem akar mélyebb filozófiai kérdéseket feszegetni annál, mint amit a „mindenki egyért, egy mindenkiért” szlogen megenged. Az a jó hír, hogy aki tavaly nyáron lemaradt, idén pótolhatja, mert A 3 testőr visszatér Szegedre.

Jegyvásárlás

M. Adri
Fotó: Petró Adri

[2026.03.30.]