"Teljesen rendben vagyok!" - interjú Bartók Eszterrel

Koncertre készül, amelyre harmadik albumának a dalait is magával viszi. Erről és a zenei kiteljesedésről is beszélgettünk vele. Na meg persze a magánéletet sem hagyhattuk ki…

– Nem régen jöttél haza Finnországból, ahol nem sok magyar művész lép fel. Mennyivel másabb külföldön előadni a közönségnek?
– Ott is ugyanannak a közegnek kellene létrejönnie a zene által, mindegy, hogy merre visszük. Az a jó, hogy ez sikerült. Ilyenkor csak a zene van. Nagyon jó érzés, hogy eljutottunk. Bármerre megyünk, az ember rácsodálkozik, hogy milyen jó érzés játszani a dalainkat. Jó volt magyarokkal találkozni, ott a rokon-feeling jobban kiéleződött, kíváncsiak voltak, hogy mi újság itthon. Három koncertünk volt.

– Vágjunk bele a személyesebb kérdésekbe! Mennyire érződik a dalaidon, hogy érettebb lettél?
– Eltelt öt év a kezdetek óta. Mind a három lemezemen vannak olyan dalaim, amitől a mosoly lefelé görbül, de vannak olyanok is, amiktől felfelé. Én a bensőséges, mély dolgokat nagyon szeretem. A dalban olyan mértékben tudok megnyílni, mint az életben máshol nem. Az idő múlásával mélyül, ebben nincs meglepő. Ahogy telnek az évek, ahogy tapasztalok, amik történnek velem, azokat beleszövöm a dalaimba, ez érezhető.

– Mennyire a saját élethelyzeteidet írod meg a dalaidban? Vagy van benne esetleg fikció?
– Abszolút én vagyok és az én életem, minden dalszöveget én írok. Tény, hogy mindenki életében vannak olyanok, amikor nem történik éppen az emberrel semmi, csak egyszerűen várja, hogy történjen, képzeleg, fantáziál. Tehát ötven százalék valóság, ötven százaléka elképzelés minden dolog, amit lehet majd hallani.

– Szerinted milyen előnyei vannak, hogy te írod a dalszövegeidet? Mi változna, ha más írná őket?
– Csak így tudom elképzelni. A lényeg az önkifejezés és nem az, hogy mennyire naprakész a dolog. Mindig a belső hangokra figyelek, arra, hogy mit érzek és mi az a zenei stílus, amit ki szeretnék próbálni. Mind a három lemezemnél erre figyeltem. Ez egy önkéntelen kifejezési kényszer, ami gyermekkorom óta van. Jó pár éve úgy nyilvánul meg, hogy zenét csinálok.

– A mosolyméretek szóösszetétel egyedül hozzád köthető az interneten is. Te találtad ki ezt a szót?
– Lehet. Nekem nagyon egyértelmű volt, amikor csináltam a lemezt, hogy ez lesz a címe. Csak a harmadik albumom készítem, sikerült, hogy a saját utamat járjam és most is megtörténhet az a csoda, hogy nem vagyok korlátozva zenében, ahogy az első két lemeznél sem. Bármilyen mosolyt vesz fel az arcom– van egy-két pityergősebb, van egy-két dögösebb dal a lemezen – mindig csak mosoly marad, mert nagyon nagy hálával tartozom, hogy csinálhatom. Ezért van benne a mosoly szó és a skála is széles. Meg kell hallgatni, az emberek majd eldöntik, hogy ki hova teszi a szívében.

– Mit szeretnél közvetíteni a dalaiddal a mosolygáson kívül?
– Sok olyan érzelmet, amitől nem feltétlenül felfelé görbül a száj. Olyan valódi emberi érzéseket, amik mindenkit jellemeznek. Írtam most a testvéremről is, eddig azért nem, mert nem alakult úgy, de most úgy éreztem itt az ideje. Emellett egyszerű, hétköznapi dolgokról, olyasmikről, amiket mindenki megélt már az életében.

– Mennyire követed és figyeled a zenei trendet?
– Az, hogy a dalszöveg milyen lesz, az ugyanúgy működik, mint a zene: tehát ahogy alakul, úgy csinálom, de én a végtelenségig tudok variálni mindenen. Alakul, formálódik, mint egy belső érzés, s nem egy külső kényszerre történik. Azért jött létre a lemez, mert ezt éreztem, ezek a lendületek vannak bennem és ebben az élethelyzetben, amiben vagyok, ezt szeretném megmutatni. Egyszer csak jön a zene és jön a szöveg. Ezt a pillanatot én sem tudom megfogni igazán.

– Abba már belegondoltál, hogy mivel lennél elégedett az album kapcsán?
– Önmagában annak örülök, hogy megjelenhet, mert nem kellett kompromisszumot kötnöm. Jó, hogy a kiadó hisz benne és az emberektől pozitív visszajelzéseket kapok. Sosem voltak nagyon nagy álmaim. Az kerek egész is nagyon fontos, de végig az életemben az apró dolgok és az érzelmek voltak hangsúlyosan kiemeltek.

– Mivel lehet téged mosolyra hangolni? Elárulod, mi az, aminek nagyon örülsz?
– Ha rangsorolni kell a dolgaimat, akkor a legfontosabb, hogy a családom, a szeretteim és én is egészséges legyek. Minden itt gyökerezik. Ha nincsen fizikai korlát, akkor tesz az ember a dolgokért.

– Élvezed az ismertséget?
– Sosem voltam az az ember, aki ebben fürdik. Nem keresem a lehetőséget arra, hogy ok nélkül megmutassam magam.  Akkor szeretem és azt, ami vagyok valóban, ha abba beleszőhetem azt, ami történik velem, akkor az a zenével valósul meg. Nagyon szeretek elvonulni a kis vackomba és szeretek ellenni a kis világomban. Ebbe nem tartozik bele a nagy forgás, pörgés, de a muzsika az, amit szeretek megmutatni magamból.

– Akkor hogyan hogyan fogadod, ha felismernek?
– Teljesen természetesen, emberien szerintem. Amerre lakom, már nem furcsaság senkinek, hogy zenélek. Jóban vagyok a zöldségessel, ugyanúgy dumálunk. Kialakult egy ugyanolyan környezet itt Budapesten, mint mikor vidéken éltem. Ha odajön valaki, és elmondja, hogy felismert és hallotta a dalaimat, örül, hogy beszélünk, én boldog vagyok és elbeszélgetek vele.

– S mi a helyzet az autogramokkal? Mit érzel, mikor leírod a nevedet?
– Jó érzés. Ugyanúgy, ahogy az is, ha tetszik másoknak, amiket csinálok.

– Milyen terveid vannak? Szoktál-e egyáltalán tervezni, vagy hagyod magától alakulni a dolgokat?
– Most éppen „kiötleteltem” magam, most nyugvópályán vagyok. Két évet folyamatosan dolgoztam ezen a lemezen: hogy jól szóljon, rendben legyen a hangszerelés, a kiadás, egyáltalán hogy mit rakjunk bele. Most a Mosolyméretekkel vagyok elfoglalva és azzal, hogy a zenekarommal minél több helyre eljussunk és tudjuk játszani az új dalokat. Jelenleg ez az, ami nagyon aktuális. A dalok születnek. Átfolyás van. Nincsen olyan pont, hogy na jó, most kiírtam magam, nem írok több dalt. Folyamatosan jön, írom a dalokat egyfolytában, én nagyon szeretek és szeretnék ezzel foglalkozni. Ha az emberek is így akarják…

– Vissza a privát szférához! Mit csinálsz akkor, mikor éppen nem dalokat írsz?
– Most ezt csinálom, nem volt másra energiám. A végére már szólni kell, hogy tegyük le, mert az ember begolyózik, mert nekem ez nagyon nagy szenvedélyem. Nagy lelkesedéssel csinálom és szerencsére úgy alakul, hogy ezt csinálhatom a nap huszonnégy órájában. Pillanatnyilag a zene, a muzsika tölti ki az életemet.

– Na de nem is vágysz arra, hogy mást csinálj? A barátaiddal, másokkal, esetleg?
– Dehogynem! Ettől függetlenül van egy teljesen normális életem. Nehéz azt mondani, hogy ez egy munka, mert életforma lett, hogy a muzsika születik. Nekem ez is teljesen normálissá vált.

– Úgy tűnik, nagyon rendben van az életed.
– Azt hiszem, igen. Egészséges vagyok. De én egy örök elégedetlen vagyok, maximalista. Ám most pillanatnyilag az van, hogy úgy érzem sikerült az, amin nagyon sokat dolgoztam. A fontos dolgokra koncentrálok. S ha ez megvan, akkor minden rendben van. Na meg ha a szeretteim is egészségesek mellette…

– Lesz egy koncerted november 25-én a Symbolban. El lehet erről árulni valamit?
– A Mosolyméretet mutatjuk majd be, új dalok csendülnek fel élőben a zenekarommal, akik a lemezen is játszanak. Nagyon hálás vagyok ezért is, öt éve dolgozom ugyanazokkal a zenészekkel, és rengeteget segítettek. Nekik nagyon sokat köszönhetek. Megírom egy gitáron a dalt, megvan a szöveg, a nóta és akkor jönnek a profi zenészek, akik olyan dolgokat hoznak, mutatnak, amitől végtelenül variálódnak a hangok. Nagyon hálás vagyok ezért nekik. Gátos Iván, Gátos Bálint, Mike Zsolt, Szabó Márk, Udvarhelyi Gábor, Éder Ferenc, akikkel együtt dolgozunk és még sokan mások is benne vannak a műsorban. Van egy hegedűsünk is, ami nekem nagyon nagy élmény. Számomra nagyon jó élmény, hogy volt lehetőségem együtt dolgozni. Nagyon megtisztelő az egész.  Zenét nem tanultam, csak autodidakta módon próbálom közvetítetni. Ők profik és így kikerekedik egy profi dolog. Elájulok attól, ahogy ők zenélnek és ahogy szívüket, lelküket beleteszik. E nélkül nem születhetett volna meg az, amiről álmodtam. Nagyon szeretek velük zenélni. A Mosolyméret dalok ezen a koncerten fognak először elhangozni élőben, ott debütálnak majd a nóták.

- Bizsopress -

[2009.11.25.]