Gyorshír! Elhunyt a világhírű énekes - szomorúak a Boney M rajongói
Holtan találták Bobby Farrellt, a 70-es évek legendás disco-együttesének énekesét egy hotelszobában Szentpéterváron.
A Boney M. története 1975-ben kezdődött. Ebben az esztendőben Frank Farian, hamburgi zenei producer Baby Do You Wanna Bump címmel készített egy kislemezt, melyen ő maga énekelte a vokált: ez mindössze abból állt, hogy a zene ritmusára hébe-hóba mély hangon eldörmögte a felvétel címét. A kislemezt Boney M. néven dobta piacra. (A Boney Bonaparte Napóleon gyermekkori beceneve volt, az „M.” pedig a „Music” szó rövidítése. Más források szerint a Boney egy ausztrál televíziós sorozat hősének neve volt, és a figura akkoriban igen népszerű volt az NSZK-ban.)
Miután a dal sláger lett Hollandiában és Belgiumban, Farian úgy döntött, együttest toboroz, hogy a közönség arcokhoz tudja kötni a népszerű felvételt.
Az első körben csatlakozott az együtteshez Claudja Barry is, aki azonban rövidesen távozott, mert énekesnői ambícióit nem elégítette ki, hogy csak imitálja az éneklést: később szólistaként a diszkó stílus egyik európai csillaga lett (Boogie-voogie dancin’ shoes; Radio Action stb.). 1976-ra színes bőrű művészekből állt össze az a formáció, amely a Boney M. fénykorának felállása volt: Liz Mitchell és Marcia Barrett énekesnők, Maizie Williams modell és Bobby Farrell DJ. Utóbbi kettő – különösen Farrell – táncprodukciójával járult hozzá a Boney M. sikereihez. Liz korábban a Les Humphries Singers együttes (Mama Loo, Mexico, Kansas City) tagjaként szerzett színpadi gyakorlatot és szakmai tapasztalatokat.
Az együttes első nagylemeze, a Take the Heat Off Me 1976-ban készült el: 8 dalt tartalmazott, köztük természetesen a Baby Do You Wanna Bumpot. A fogadtatás azonban meglehetősen langyos volt. A csapat diszkókban, klubokban, sőt még vidéki rendezvényeken is fellépett, hogy minél szélesebb körben megismerjék nevüket és dalaikat. Az áttörés akkor következett be, amikor meghívást kaptak a Musikladen című rendkívül népszerű nyugatnémet tévés showműsorba.
Az 1976. szeptember 18-i adásban léptek fel a védjegyükké vált merész kosztümökben. A fellépés meghozta a várt eredményt: új kislemezük, a Daddy Cool a következő héten már a nyugatnémet slágerlista élén szerepelt, és az album is hirtelen kelendőnek bizonyult. A lemez több, azóta is igen népszerűnek számító slágert tartalmaz, mint például a Sunny, a No Woman, No Cry és a Fever. Mindhárom dal feldolgozás: a Boney M. repertoárjának a javát mindig is főleg a feldolgozások alkották, szemben az ABBA-val, akiknek valamennyi nagy slágere saját szerzemény.
1977-ben jött a második album, a Love for Sale. A gyakori fellépéseknek és a rádiós lemezlovasoknak köszönhetően az LP szinte mindegyik dala sláger lett. Ezek között most is vegyesen voltak saját szerzemények (például a nagy slágerek, a Ma Baker és a Belfast) és feldolgozások (például Have You Ever Seen the Rain?; Motherless Child; Still I'm Sad). A lemezborítón a tagok majdnem teljesen meztelenül láthatók. A merésznek minősülő fotót bizonyos országokban ki is cserélték egy szolidabb fényképre. 1978 lett a Boney M. legsikeresebb éve. Új nagylemezük, a Nightflight to Venus egész Európában óriási sikernek bizonyult. A legismertebb felvétel, a Rivers of Babylon körül azonban kisebb skandalum keletkezett: az együttest plágiummal vádolták meg, de az ügyet sikerült peren kívüli megegyezéssel lezárni.
A dal Angliában is listavezető lett, sőt még az amerikai Billboard toplistáján is bejutott a legjobb 30 közé. Magyarországon a Rasputin körül támadtak bonyodalmak: a felvételt letiltották a Magyar Rádióban, állítólag azért, mert sértette szovjet barátaink érzékenységét. (A sláger a hírhedt orosz sarlatánról, Raszputyinról szólt, aki az utolsó orosz cár uralkodása idején hihetetlen befolyásra tett szert.)
Valójában a túlbuzgó magyar illetékesek rosszul mérték fel a szovjetek ingerküszöbét, hiszen – a nyugati együttesek közül elsőként – a Boney M. még 1978-ban fellépett a Szovjetunióban, és műsorukban a kifogásolt dal is szerepelt, mellyel kirobbanó sikert arattak. Egyéb nagy slágerek az albumról: Brown Girl in the Ring; Painter Man; Nightflight to Venus. Ugyancsak 1978-ban került az üzletekbe a Mary's Boy Child – Oh My Lord című kislemez, amely rendkívül népszerű lett, és azóta egyike a legismertebb karácsonyi popzenei örökzöldeknek. 1978 az Egyesült Királyságban is a Boney M. éve volt. A Rivers of Babylon / Brown Girl in the Ring kislemez az ötödik, a Mary's Boy Child / Oh My Lord pedig tizedik helyen szerepel minden idők legtöbb példányban eladott angol kislemezeinek listáján.
Az 1979-es esztendő egy olyan Boney M.-slágert is hozott, amely csak kislemezen jelent meg: a Hooray! Hooray! It's a Holi-Holiday az évek során szintén a popzene örökzöldjei közé került. Ezután jelent meg az új LP, amely az Oceans of Fantasy címet kapta. Legismertebb slágerei a Gotta Go Home, az El Lute, a Bahama Mama és a Calendar Song. A rajongók kevéssé díjazták azonban, hogy a Ribbons of Blue című, kislemezről már ismert dal alig kétperces változatban került fel csupán az A oldal végére. Kellemes meglepetés volt Farian másik sikercsapata, az Eruption kitűnő énekesnőjének, Precious Wilsonnak a vendégszereplése két felvételen: Let It All Be Music; Hold On I’m Coming. A lemezborítón került sor a nagy leleplezésre, miszerint a férfi vokált valójában a producer, Frank Farian énekli, és nem az „örökmozgó” Bobby Farrell, mint ahogyan azt addig a nagyközönség gondolta.
1980 válságot hozott a Boney M. életébe. A tagok között feszültségek támadtak, anyagi természetű vitákat is megszellőztetett a bulvársajtó, és abban az esztendőben nem jelent meg új stúdiólemez az együttestől. Azért a rajongók mégsem maradtak új Boney M.-dalok nélkül: a The Magic of Boney M. – 20 Golden Hits című válogatásalbumra két vadonatúj dal is felkerült, az I see a Boat on the River és a My Friend Jack. További két kislemez is a boltokba került az 1980-as esztendő folyamán: a Children of Paradise zenei világa arra utalt, hogy a diszkómuzsika világában bekövetkezett trendváltozásokat a Boney M. is követni kívánja, a Felicidad (Margherita) viszont egyértelműen a tőlük korábban megszokott hangzást idézte. A rajongók nagy bánatára e két kislemez dalai nem kerültek fel az együttes soron következő nagylemezére, sőt a CD korszakban megjelent számtalan Boney M.-válogatáson is csupán rövidített formában hallhatók. (Az 1981-ben megjelent Children of Paradise - The Greatest Hits of Boney M. – Vol. 2 című nyugatnémet válogatásalbumon azonban teljes terjedelmükben szerepelnek ezek a dalok.)
Sikeres volt a Boonoonoonoos
Akármennyit is változott a poppiac a '80-as évek elejére, a Boney M.-nek sikerült jelentősebb presztízsveszteség nélkül átvészelni a diszkózene hanyatlásának időszakát: 1981-es nagylemezük, a Boonoonoonoos jól fogyott, bár nem érte el a korábbi LP-k nagy népszerűségét. A legismertebb sláger egy szuahéli népdal, a Malaika eredeti nyelven előadott változata volt, melyet a Boney M.-et megelőzve a Saragossa Band már 1978-ban műsorára tűzött. Az albumról a We Kill the World (Don't Kill the World) ugyancsak megnyerte a közönség tetszését.
A Boonoonoonoos album kedvező fogadtatása után még abban az évben megjelent az együttes karácsonyi albuma, a Christmas Album, amely tartalmazza az 1978-as Mary's Boy Child - Oh My Lord című slágert, valamint további világhírű karácsonyi slágerek feldolgozását. Azonban ez sem oldotta meg az együttesen belüli problémákat, ráadásul Liz, sőt az éneklést addig csak imitáló Bobby Farrell is szólókarrierbe kívánt kezdeni. Farrell 1982-ben végül elhagyta az együttest, helyére pedig Reggie Tsiboe érkezett, aki ezután több sikeres dal szólóját énekelte. 1982-ben és 1983-ban csupán kislemezek jelentek meg a Boney M. nevével, ilyen például a Jimmy Cliff-féle Going Back West feldolgozása Reggie Tsiboe énekével. A hűséges rajongók azonban nem felejtették el kedvencüket, és nekik köszönhetően az együttes 1984-es albuma, a Ten Thousand Lightyears már megjelenés előtt, az előjegyzések révén aranylemez lett. Az LP magyar vonatkozású érdekessége, hogy két szerzemény is Omega-slágereken alapul: a Future World a Tízezer lépés, a Wild Planet című felvétel pedig az Ajánlott útvonal zenei motívumait használta fel.
A korong legnépszerűbb dala azonban egy lírai felvétel volt, a Somewhere in the World. 1984 egyébként megint jó év volt a Boney M. számára, mivel két aktuális olasz sláger feldolgozásaival több európai országban a toplisták élvonalában szerepelt: a Kalimba de Luna eredetijét Tony Esposito, a Happy Songét a Baby’s Gang énekelte. Ez utóbbiban már újra szerepelt Bobby Farrell is, aki két szóló kislemeze, a King of Dancing és az I See You sikertelensége után 1984-ben újra visszatért a Boney M.-hez. Még 1984-ben adták ki a Kalimba de Luna – 16 Happy Songs című válogatásalbumot is, melyet számos rajongó csalódással fogadott, mivel a legtöbb dal nem teljes hosszában szerepel rajta.
1985-ben jelent meg az Eye Dance, amely azonban csak szolid sikert eredményezett. Említésre méltó sláger csupán Stevie Wonder dala, a My Chérie Amour feldolgozása volt. A következő évben újabb válogatáslemez jelent meg az együttestől, illetve a 10 éves jubileumra elkészítették első nagy közös sikerük, a Daddy Cool új változatát. Úgy tűnt, itt be is fejeződik a Boney M. pályafutása, hiszen Frank Farian az új popzenei divatoknak megfelelően már újabb sztárok (előbb a FAR Corporation, majd a Milli Vanilli) befuttatásán munkálkodott. Az együttes feloszlását egy nyugatnémet televíziós műsorban jelentették be. A Daddy Cool ’86 nem csupán lezárta a Boney M. karrierjének első, legsikeresebb évtizedét, hanem lényegében egy új korszak nyitánya is volt: innentől kezdve jószerivel csak régebbi sikerszámaik felmelegített változataival jelentkeztek a poppiacon.
1988-ban New Boney M. néven jelent meg egy új maxi, a Citizen, ám nem volt különösebb visszhangja. Annál nagyobb tetszéssel fogadta viszont a közönség a Greatest Hits Of All Times – Remix´88 című albumot, amelynek promóciója kapcsán az eredeti négy tag még egyszer utoljára együtt lépett színpadra. A siker eredményeként a következő esztendőben egy újabb nagylemezen további Boney M.-remixek láttak napvilágot: Greatest Hits Of All Times, Vol. 2 – Remix´89. Ugyanezen év végén Stories címmel aztán új kislemez jelent meg a Boney M.-től, de az eredeti felállásból ekkor már csak Liz Mitchell volt tagja az együttesnek, valamint újra csatlakozott a csapathoz Reggie Tsiboe. 1992-ben az ABBA példáját követve a Boney M. is albumot adott ki legnagyobb slágereiből GOLD – 20 Super Hits címmel, melynek a folytatása is a boltokba került a következő évben.
A More GOLD – 20 Super Hits Vol. 2 érdekessége, hogy 4 új dal is szerepel rajta Liz Mitchell előadásában: Time To Remember, Lady Godiva, Da La De La, Papa Chico. Ez utóbbi ismét egy Tony Esposito-dal feldolgozása volt. Ezen két nagy sikerű válogatásalbum promóciójához a producer Frank Farian Liz Mitchellt kérte fel, aki ettől fogva Boney M. feat. Liz Mitchell formációjával mint hivatalos Boney M. járja a világot. Az ezredvég remix-őrülete sem múlhatott el Boney M. nélkül: a 20th Century Hits című lemezen az együttes legnagyobb sikerei szerepelnek a kor divatjának megfelelően felturbósított változatban. (A hajdani eurodisco-sztárok közül akkortájt Amanda Lear, a Baccara, az À La Carte és a Dschinghis Khan is kiadott hasonló stílusú albumot.)
Válogatáslemezzel ünnepeltek
A 30 éves jubileumra, 2006-ban megjelent egy válogatás a csapattól, s ezen ismét helyet kapott egy friss Liz Mitchell-dal. 2008-ban két Boney M.-válogatás is az üzletekbe került. A The Collection 3 CD-t tartalmaz: az elsőn az 1970-es, a másodikon az 1980-as évek legnagyobb Boney M.-slágerei hallhatók, a harmadikon pedig olyan maxiváltozatok, melyek lézerlemezen addig még sosem jelentek meg legálisan. A Rivers of Babylon – A Best Of Collection is tartalmaz olyan felvételeket, melyek CD-n addig még nem jelentek meg: az I'm Born Again 4:17 hosszúságú változatát, illetve a Gadda-Da-Vida (8:55) és a Rasputin (7:32) maxiverzióját.
2006-tól Liz Mitchell a Boney M. feat. Liz Mitchell nevű együttesével turnézik, miközben Maizie, valamint Bobby is egy másik formációval, ugyancsak Boney M. néven koncertezik szerte a világban. Frank Farian kizárólag a Liz Mitchell-féle együttest tekinti az eredeti Boney M. utódjának. A negyedik előadó, Marcia Barrett sokáig szólóban dolgozott, de egy ideje ő is saját Boney M. produkciójával turnézik. Az ötödik előadó Reggie Tsiboe 1990-ben búcsút mondott a Boney M.-nek.
Hírek
