Burn Baby, Burn! Tour: egy különleges este, különleges résztvevőkkel

A New York-i és berlini avantgárd pop és poszt-punk nagy egyéniségei együtt és egymásért az A38 Hajón! A Burn Baby, Burn! Turné keretei között az Einstürzende Neubauten basszere ad randevút a Twin Peaks és a Blue Velvet dívájának, a Cramps és a Bad Seeds egykori gitárosa a berlini Love Parade alapítójának. Különleges produkció, különleges résztvevőkkel, egy különleges koncertturnén.

Julee Cruise

Az angyalhangú énekesnő Magyarországon leginkább Angelo Badalamentinek David Lynch Twin Peaks-jéhez írt főcímzenéjéből ismert, de Cruise azért jóval több egy egyszerű one hit wondernél. Az 1956-ban született hölgy évekig dolgozott Badalamenti mellett mint tehetségkutató, és igazából csak véletlenül derült ki, hogy ő a legnagyobb tehetség az olasz-amerikai zeneszerző környéken. Badalamenti éppen a Kék bársonyhoz készített filmzenét, amikor egy jogdíjvita miatt zene nélkül maradt a filmben Laura Dern és Kylie MacLahan kulcsjelenete.

Badalamentinek gyorsan kellett lépnie, összeütött hát egy számot, aminek eléneklésére Cruise ugrott be. Ez lett a híres Mysteries of Love, a Lynch-rajongók kultikus balladája, és ez indította el Cruise énekesnői karrierjét. A siker hatására Badalamenti és Lynch egy teljes lemezt írt Cruise-nak, tele finom, szofisztikált popdalokkal, elegáns, Badalamentire jellemző szintetizátor-futamokkal, Lynch rejtélyes szövegeivel és persze az énekesnő csodás, fátyolos hangjával.

Az igazi nagy dobás természetesen a Falling, a Grammy-díjas Twin Peaks-főcímzene volt, ami azóta is a legnépszerűbb televíziós főcímdalok közé tartozik. Bár magában a főcímzenében Cruise nem énekel, a filmzene-lemezen található énekes verzió, illetve a sorozatban fel-felhangzó, a borongós, misztikus hangulathoz tökéletesen illő Cruise-dalok alapján megszületett „a Twin Peaks énekesnője” toposz, amiből szegény Julee azóta sem tudott igazán kikecmeregni. Pedig a későbbiekben nagyszerű előadókkal és producerekkel dolgozott együtt.

Énekelt Wim Wenders A világ végéig, illetve Robert Altman Balett-társulat című filmjében, turnézott a B-52's-zal, miközben érdeklődése egyre inkább a táncorientált elektronikus zenék felé fordult. Majdnem egy teljes lemezen vendégszerepelt a Hybridnél, és rengeteg közös szerzeményt készített mostani fellépőtársával, Khannal is. Badalamenti mellett éppen Khan az, aki leginkább kihasználta a Cruise hangjában rejlő lehetőségeket, és a producer rafinált, elegáns IDM-jéhez valóban remekül illik Julee Cruise magával ragadó orgánuma.

Khan & Kid

A Németországban élő, török-finn származású Khan testesíti meg a technó intelligens oldalát. Bár zenéi ízig-vérig elektronikus tánczenék, tőle igazán távol áll a tízezreket megmozgató white partyk monoton pumpálása. Az elegáns, hűvös, távolságtartó, ugyanakkor kegyetlen tempójú és nagyon rafinált muzsikák mestere ő, aki elemi elkötelezettséggel szedi alkotóelemeire a műfajt, hogy újabb és újabb bonyolult struktúrákat pakoljon össze belőlük. Khan számára nem léteznek stíluskötöttségek: legalább tizenöt alteregóján keresztül lefedi a kortárs elektronikus tánczenék valamennyi ágát, miközben a zenei avantgárd súlyos díváival dolgozik együtt, többek között Diamanda Galasszal, Brigitte Fontaine-nel vagy akár Julee Cruise-zal.

Khan követhetetlen zenei kalandozásai közben akadt össze Brian Tristannal, azaz Kid Congo Powersszel, aki éppolyan zabolázhatatlan és beskatulyázhatatlan egyéniség, mint ő. A mexikói-amerikai Kid Congo 15 évesen már a helyi Ramones rajongó klub elnöke, illetve punk-fanzine-ok szerkesztője volt. Zenei karrierje a kor talán legjelentősebb amerikai posztpunk-zenekarában, a Crampsben indult, amelyiknek második lemezén, a Psychedelic Jungle-ön hallhatjuk fékevesztett gitárjátékát. Kid Congo A Crampsből a Gun Clubba igazolt át, hogy a nyolcvanas évek végén Nick Cave együttesében, a Bad Seedsben tűnjön fel, de játszott Barry Adamson lemezein, fellépett a Fall-lal, egyszóval vitathatatlanul a posztpunk egyik megkerülhetetlen alakja.

Nem nehéz elképzelni, mi történik, ha ez a két úriember találkozik, de a végeredmény mégis felülmúlja minden várakozásunkat. A laptop-mágus, hűvös és távolságtartó Khan a háttérből küldi embertelen ritmusait és effektjeit, miközben az exhibicionista gitárvarázsló, hihetetlen pimp-bajszával elismerten „New York legsármosabb férfija”, Kid Congo Powers az előtérben zúz hangszerével, és reppel, beatboxol, énekel, sóhajtozik és üvöltözik. Egyszerre zajzenei performasz és klubhangulatú technóparti, punkkoncert és avantgárd előadóművészeti happening. A Kid & Khan duó vicces, önironikus, ugyanakkor halálosan komoly és tréfát nem ismerő show-ja túlzás nélkül egyedülálló.

Hitman's Heel

A nevét az 1965-ös Los Angeles-i gettólázadás híres jelmondatából merítő Burn Baby, Burn! turné alapötlete az Einstürzende Neubauten gyakran saját útra tévedő basszusgitárosa, Alexander Hacke fejéből pattant ki. Hacke feleségével, az ismert berlini képzőművész Danielle De Picciottóval nemrég fejezte be új projektjét, a Hitman's Heel lemezt. A nyughatatlan Hacke, aki éppoly otthonosan mozog az indusztriális rockban, az elektronikus muzsikákban, mint a filmzeneszerzésben, ezúttal a mexikói „vadnyugat” iránti rajongását élhette ki. A lemez élményanyagát az elmúlt években De Picciottóval tett amerikai körútján szedte össze, hogy egy country-, blues- és latino elemekre épülő, igazi Desperado-hangulatú, számkivetett- és bérgyilkos-romantikával alaposan átitatott albumot hozzon létre. A lemezborító mindent elárul: Hacke irdatlan sombreróban, vállon átvetett töltényövekkel, kedves felesége pedig pisztolytáskával, hatalmas mordályokkal pózol.

Az 1965-ben született Alexander Hacke pályafutását alapvetően határozta meg multikulturális szülővárosa, Berlin, illetve az ipari-avantgárd rock alapzenekara, az Einstürzende Neubauten, amelyhez 1980-ban, alig 15 évesen csatlakozott. Hacke tehetségére és mély elkötelezettségére jellemző, hogy a végletekig maximalista zenekarvezető, Blixa Bargeld ótt tette meg zenei rendezőnek. A fáradhatatlan Hackét azonban csak részben elégítette ki az, hogy a korszakos jelentőségű együttes "zenei agya". Számtalan szólóprojektet hozott létre, rengeteg együttműködésben vett részt. Ilyen volt például a Jever Mountain Boys, egy country-feldolgozászenekar (!), amiben az angolszász folk iránti rajongását élhette ki. Lendületes szervezője a berlini BadaBing klubestnek, ami - a polihisztor Hacke egy ismeretlen oldala: - az európai electroclash színteret mutatja be.

Szólólemezein rengeteg zenésszel, művésszel működik együtt, erre a legjobb példa a Sanctuary, amelynek elkészítése során beutazta egész Európát és fél Amerikát, hogy felvételeket készítsen többek között a Foetus, a Leather Nun vagy a Jesus Lizard tagjaival. A felvételi folyamatról Danielle de Picciotto készített dokumentumfilmet.

Mindezek mellett számos filmhez készített zenét, többek között a Sonnenallee-hoz, illetve Fatih Akin Fallal szembenjéhez. Fatih Akinnal egyébként is szoros a kapcsolata, Hacke volt például a főszereplője Akin A hídon át: Isztambul hangja című, a török metropolisz zenei életét bemutató dokumentumfilmjének.

A multiinstrumentalista Hacke, illetve felesége, az ismert képzőművész-filmes-divattervező, Danielle de Picciotto, aki nem mellékesen az egykori Space Cowboys énekesnője és a berlini Love Parade egyik alapítója nem először egyesítik erőiket. Több egész estés darab után 2008-ban hozták létre a Ship of Fools nagyszabású multimédia-dalszínházát.
 

[2011.03.09.]