˝A zene egy közös szexus.˝ - Exkluzív interjú a Barátok Közt sztárjával

–  Az anyaság mennyire érződik a lemezen?
–  Szerintem minden nő egyetért azzal, ha anyává válik, rendkívül érzékeny lesz egy másodperc alatt. Gyakorlatilag volt olyan, amikor azt mondták felvétel közben, sokkal jobban menjek bele, amire azt válaszoltam, hogy nem tudom, különben végigbömbölöm az egész számot. Újra meg kellett tanulnom megfelelő távolságot tartani, mert olyan mélyen megérintett bizonyos számok szövege, hogy gyakran nehezemre esett elvonatkoztatni. Nem nekem kell meghatódnom, hanem majd annak, aki hallgatja. [elmosolyodik]
Például a Könnyű álmot pont egy olyan dal, aminél jobban kevés popsláger mutatja be a puhaságot, a titkot és az óvatos szeretetet. [Közben a háttérben futó Mérai Kata-lemezről éppen az említett dal csendül fel.] Bálint fiammal nem olyan rég sétáltunk az utcán, pontosabban ő biciklizett. Rám nézett, és azt mondta: „Most feltekerem a rádiót, és olyan számok fognak szólni, amiben anya énekel.” Nekem ennél több visszaigazolás nem kell.

–  Joó Géza hogyan került a képbe?
–  A nagyközönség számára az egész projekt úgy jön le, hogyan kerül a csizma az asztalra. Egy sorozatban megismernek egy karaktert – főleg ebből vált ismertté az arcom –, és nem értik, hogyan kezd el egyszer énekelni, pláne dzsesszt. Ezért azon gondolkodtam, hogy mindenképpen egy olyan emberre van szükségem – túl Attiláékon, akik zeneileg maximálisan hitelesíteni tudják a jelenlétemet ebben a stílusban –, aki menedzserként és producerként is letett már valamit az asztalra. Egyik barátnőm ajánlotta Gézát, akit felkerestem három dal demójával. Meghallgatta, beszélgettünk, és kért egy nap gondolkodási időt. Másnap felhívott, és azt mondta: „Nem ismerlek téged, nem nézem a sorozatot, de amit itt megmutattál, az jó.” Végül is így állt a projekt mellé, és aztán rászabadult a pokol velem kapcsolatban.

Joó Géza díjnyertes filmrendező, volt tévés műsorvezető, PR-szakember, producer, üzletember… A hazai komoly- és könnyűzenei élet elismert alakja, aki híres nyílt, közvetlen, ám határozott stílusáról, s aki csak minőségi produkcióhoz adja a nevét.

– Mi fogott meg Katában, amiért zenei pályáját támogatod?
–  Tényleg nem ismertem korábban Katát, mert a Dallas-on és a Charlie angyalain kívül nem néztem sorozatokat.
–  [Mérai Kata] …és egyikben sem játszottam. [felnevetnek]
– Azonban megfogott az a különleges egyénisége, ami kevés színésznőnek van. Másrészt, miután meghallgattam a demókat, éreztem, hogy benne megvan az a plusz, ami egyébként sok előadóban nincsen meg. Azt gondolom, egy énekesnőnek nem feltétlenül kell Maria Callas-nak lenni; az éneklés arról is szól, hogy benne legyen az előadó művészetében az, amitől megfog, azaz érezzem, hogy szívből jön. Az utóbbi években nagyon sok színész készített lemezt, és – anélkül, hogy szigorú kritikus lennék – a fél kezemen meg tudom számolni azokat, amelyeket hitelesnek és maradandónak tartok. Az egyik ilyen Udvaros Dorottya, a másik Básti Juli, a harmadik pedig, úgy gondolom, Mérai Kata Montázs című lemeze lesz. A lemez külön értéke, hogy kiváló csapat egy szívdobbanásra dolgozott rajta.

Hallgass bele Mérai Kata Montázs című lemezének két dalába majd a következő oldalon!

–  A dzsessz a XX. század első felének meghatározó, manapság reneszánszát élő zenei műfaja. Ennek ellenére nem kis vállalkozás…
–  Általában olyan produkciók mögé álltam, amelyek minőségiek. Elsődlegesen most sem az a fontos, hogy sok mindenkihez eljusson; a lényeg, hogy akikhez eljut, azok értékeljék, hogy ez egy jó és hiánypótló lemez. Az albumon ikonok dalai szerepelnek, amelyeknek számomra nincsen feldolgozás-hangulata. Majdhogynem úgy érzem, ezek a dalok Kata előadásában – más köntösben, de – újra élnek. Ismerősek a dalok, de nem az eredeti előadókra asszociálok, hanem élvezem, tetszik, mert valami megfogott. Ha pedig az embert ez megfogja, akkor ez győzelem.

- Aigner Ivan -

LAPOZZ!

[2011.12.02.]