Csengeri Attila: ˝Nagyon várom már a bemutatót!˝

A StarDust: A Musical Showhoz hasonló még nem volt Magyarországon. 25 világhírű musical, 33 feledhetetlen dal, 120 művész a színpadon és egy 150 perces, nagyszabású, látványos előadásról van szó. A grandiózus élményről a látványos színpadtechnika és a professzionális hangtechnika gondoskodik a Várkonyi Mátyás által vezetett Győri Filharmonikus Zenekar mellett. Most az egyik fellépővel, Csengeri Attilával beszélgettünk.

– Menjünk egy kicsit vissza a kezdetekhez. Melyik volt az a musical dal, amit először előadtál?
–A Színművészeti Főiskolára jártam és ott mára felvételi alatt meg kellett tanulni 1-2 dalt, amire világosan emlékszem. Például Júdás 1. dala a Jézus Krisztus Szupersztárból. Ezzel kezdődik a rockopera és biztos jól énekeltem, mert elsőre fel is vettek. Az első komplett musical szerepem, a Dorian gray volt, Várkonyi Mátyás zenéjével. Ez egy 3 oktávot megdolgozó feladat volt. Ács János rendezte és azt a színpadi tudást, ami most is használok, nagy százalékában ennek a darabnak a próbái során szereztem meg. De említhetném a Sztárcsinálókat is, amit nem sokkal később énekeltem még főiskolás koromban.

– Na de az mindig is egyértelmű volt, hogy a zenés szerepek állnak hozzád a legközelebb?
– Rock énekesként kezdtem és úgy mentem a főiskolára. Úgyhogy én addigra már rengeteg rock dalt énekeltem, koncerteken is. Így mindig is a zene felől közelítettem meg a színpadot. Így nem is volt kérdés, hogy a zenés szerepek érdekelnek jobban. Persze szeretem a prózát is, de inkább a vicces szerepetek. De tudom, hogy vannak sokkal jobb Hamletek és Rómeók nálam, és Rómeóhoz meg már egy kicsit idős is vagyok… :-) Ezzel csak arra akartam utalni, hogy tudom, hova tegyem magam. Nem szeretnék olyanba belefutni, amire azt mondanák, hogy ezt nem kellett volna, mert nem vagyok hozzá elég tehetséges. A zene révén mintha már egy kitaposott úton haladtam volna. A főiskolára elsőre felvettek és már az első év végén főszerepet énekeltem a Rock Színházban. Majd ezekben az években még 6-8 főszerepet alakítottam. Olyan volt, mintha ezeket az élet hozta volna elém, mintha nem is kellett volna ezekért megküzdenem. Természetesen sok lemondással járt ez a folyamat. Ha jól számolom, az első főszerep óta már eltelt 22 év és most ott tartok, hogy 7 futó darabban játszom. Na meg még legalább 15-20 évet szeretnék a színpadon tölteni. Ennek a pályának egy szép állomása lesz a StarDust, aminek a kapcsán most mi is beszélgetünk. Olyan körülmények között, amilyeneket ez a rendezvény megteremt majd, még soha nem álltam színpadon. Teljes estés, nagyzenekaros, táncosokkal fűszerezett, hihetetlen fény- és hangtechnikával színesített musical show. Ráadásul a SYMA Csarnokban… Nagyon várom már a bemutatót!

Szereted a musicalaket? Csatlakozz!

 

– A dalok kiválasztásába mennyire szóltál bele?
– Bele nem szóltam. Eleve adott 1-2 dal, amit már énekeltem a pályám során. De lesznek újdonságok is: Don Quijote bőrébe bújok. Ez nem teljesen az én hangomra szabott szerep, hanem mélyebb, de hát egy színész azért színész, hogy kipróbálja magát, olyan dalokban is, amik esetleg feszegetik egy picit az énekhangjának a határait. Előadom továbbá még az Evitából a Gurul a pénz című dalt is, pedig még soha nem játszottam senkit sem az darabban. A jól megszokottak és beváltak közül például a Jézus Krisztus Szupersztár dalai is felcsendülnek majd. Tehát lesznek újdonságok és megszokott dolgok is, na meg persze ahogy említettem olyanok is, amelyek nekem külön kihívások. Gondolok itt arra, hogy 15 dalban kell énekelnem és abból legalább, 10-et meg kell tanulnom, tehát azok mindenképpen újdonságok lesznek. Éppen ezért már jó korán elkezdtem a szövegeket tanulni, mert a s mert a színész halála ha a szöveget elfelejti. Május 18-ra nagyon pontosnak és fittnek kell lennem.

– Ezt a tanulást hogy képzeljük el?
– Ahol éppen ér! :-) Nagyon sokat utazok a fellépések kapcsán. Ilyenkor pendrivera feltöltöm a dalok eredetét és azt hallgatom az autóban. Igazából éjszaka szeretek tanulni, amikor a gyermekeim és a feleségem már alszik. Ekkor fülhallgató segítségével memorizálom a szövegeket, mert úgy érzem, esete jobban fog az agyam. Reggel pedig úgy ébredek, hogy tudom az egészet. Mintha beleégett volna az emlékezetembe. A következő lépcsőfok, amikor kipróbálom magam. Először csak alappal, később zenekarral is. Na meg persze a legnagyobb megmérettetés az, amikor a közönség előtt kell előadnom a megtanultakat. Ez már azért egy sokkal másabb idegi állapot, feszültség, azért kell nagyon-nagyon sokszor elénekelni, hogy már-már automatikussá váljon a nóta. A legrosszabb, ami történhet, hogy nem tudom, mi után mi következik. Volt már, hogy költöttem sorokat, mert nem volt még annyira belém égetve a dalszöveg, de szerencsére jó költői, írói vénám is van. Úgyhogy ha nagyon muszáj, költök bele más szavakat, de persze ez kerülendő…

– Egy-egy ilyen megvisel? Kudarcként éled meg vagy megrázod magad és mész tovább?
– Abszolút nem visel meg, hiszen nem vagyunk mi gépek. Tehát előfordulnak hibák nálam is, olyankor kivágom magam. Volt olyan Fantom előadáson, hogy egy teljes 4 soros versszak ment el valamiért. Költöttem helyette, és kérdeztem a végén, hogy „nagyon láttátok?” Kiderült, hogy senki, tehát sikerült olyan szavakat és rímeket találnom, ami nagyon hasonlított az eredetihez. Büszke voltam magamra, bevallom. Úgy éreztem, hogy akkor és ott úgy fogott az agyam, hogy az előadás hevében is tudtam előre gondolkozni. Nem minden színészre jellemző ez, van, aki megvárja, míg a súgó a segítségére siet. Én megyek tovább….

– Ha most egy kicsit megint visszakanyarodunk, akkor mi volt az első olyan élményed a színházzal kapcsolatban, aminek nagyon örültél? – Amikor először énekeltem Jézus imáját a Getsemani kertben. Ez egyébként Gyulán történt, ahová a Légy jó mindhalálig című produkcióval érkeztünk, amiben Török Jánost alakítottam. Na, most itt, a városban volt egy jótékonysági fellépés, a vár előtti színpadon. Gyönyörű napsütéses délután volt, és ott énekeltem először a fent említett dalt: Jézus imáját. Együtt szerepeltem Meződi Józsival, az Apostol együttes énekesével és ő mondta el a praktikákat, hogy kezdjem finoman, hogy építkezzek, hogy vegyek vissza, hogy adjak energiákat és így tovább. Életemben először ott tapsoltak meg úgy igazán. Énekesként ami még meghatározó volt, amikor 1989 nyarán a Margitszigeten énekelhettem Szörényi Levente Oratóriumát, a Fénylő ölednek édes örömében című oratóriumot. Ekkor Hamari Júliával kellett egy színpadon énekelnem. Ekkor én még rock énekesnek tartottam magam, de már tudtam, hogy felvettek a főiskolára. S ekkor állhattam egy színpadon Hamari Júliával, Gáti Istvánnal, Pegányi Ferenccel és Kincses Veronikával! Amikor itt felhangzott a taps, akkor éreztem először, hogy igen, érdemes ezt a pályát választani! Ez az érzés azóta is tart, amikor estéről estére megtapsolnak minket.

– Akkor elégedett vagy mindennel?
– Január óta volt 1 vagy 2 szabadnapon. Van egy sikeres alkusz cégem, gyönyörű családom, feleségem 2 szép kislányom. A nagyobbik már velem játszik a Jézus Krisztus szupersztárban, de a Madách Tánciskola növendéke. Úgy érzem, hogy abszolút kerek az életem. Ilyenkor szokták mondani, hogy csak egészséggel bírjam, de minden jó lesz.

- Bíró Zsolt -

[2012.05.17.]