Nikolas lélekzenéje - Teltház a Dohány utcai Zsinagógában 

A kivételes tehetségű énekes a tavaly májusi nagykoncert után most még nagyobb szabású zenei estet adott augusztus 30-án, Budapesten. A mindössze 26 éves énekes számára nem idegen az, hogy vallásos környezetben énekeljen, hiszen a tavalyi év végén, az adventi időszakban az ország számos kisebb és nagyobb templomában lépett fel zenekarával. A Dohány utcai Zsinagógát most először volt alkalma megtölteni hangjával, a Zsidó Nyári Fesztivál egyik fellépőjeként. 

“Hommage á Michel Legrand” - ezt a címet viselte a zenei csemegének számító est, mely az idén 80 éves nagyszerű francia zeneszerző, Michel Legrand filmes munkássága köré épült fel. Felcsendültek többek között a Cherbourgi esernyők, a Boldog befejezés, a Kamaszkorom legszebb nyara, a Thomas Crown ügy és a Yentl című filmekből ismerős keserédes dallamok, melyek oly közel állnak Nikolas szívéhez és érzelemvilágához.

Nyomj egy tetsziket, ha kedveled Takács Nikolast.

Az élményt az énekes zenésztársai: Kardos Norbert (zongora) és Csányi István (szaxofon), valamint Veress Mónika és Kiss Enikő (vokál) tették teljessé, de ne feledkezzünk meg a szintén nagyszerű Bujtor Balázs Kvartettről sem. Az énekes lányok szólóban is szerephez jutottak, Veress Mónika a “Papa, can you hear me?”, Kiss Enikő pedig a “Will someone ever look at me that way” című dallal.

A filmzenéken kívül természetesen helyett kapott a repertoárban az a dal is, aminek Nikolas oly sokat köszönhet, hiszen ez által ismerte meg az ország a két évvel ezelőtti zenei tehetségkutató műsorban, ez pedig nem más, mint Leonard Cohentől a “Halleluja”. Ezen kívül az első saját dal, a “Zene kísér majd az úton” sem maradhatott ki a műsorból és aki a koncert során eddig a pontig nem énekelt, az legkésőbb ekkor biztosan bekapcsolódott, hiszen Nikolas mindig ennél a dalnál énekelteti meg a közönséget fellépésein.

Az est végén a szűnni nem akaró taps természetesen ráadást eredményezett, az Akad amit nem gyógyít meg az idő sem című Cserháti Zsuzsa-dal csendült fel, majd az újabb tapsvihart követően egy nagy-nagy kedvenc, a Maradj velem következett.

A legnagyobb rajongók többszáz kilométert utaztak az élményért és már két órával a kezdés előtt ott álltak a napon, a Zsinagóga kapuja előtt. Minden művész számára fontos az őt támogató lelkes közönség, de Nikolas esetében ennél sokkal többről van szó. Mint egy kiterjedt, nagy család, olyan ez a rajongói csapat, és a legérdekesebb az, hogy ezt nemcsak a Nikolas Fan Club tagjai érzik így, hanem maga az énekes is. A legnépszerűbb közösségi portálon kommunikál rajongóival és érezni érzelemgazdag bejegyzésein, hogy nem csak a kötelező köröket szeretné letudni, hanem valóban fontos számára ez a Közösség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nagysikerű est utáni bejegyzése: “ajándék, hogy ennek a csapatnak az arca, hangja, lelke lehetek”.

Takács Nikolas a Zsinagógában

-Szakál Szilvia- 

[2012.09.04.]