XIII. Országos Zongoraverseny: Sára Jenőre emlékeznek Nyíregyházán
Sára Jenő zongoratanár emlékének szenteli a március 22. és 24. között megrendezendő XIII. Országos Zongoraversenyt a nyíregyházi Vikár Sándor Zeneiskola. A 2009-ben elhunyt Sára Jenő jellegzetes alakja volt a magyar zongorista társadalomnak, szakmai körökben alapfokon és a zenekadémián egyaránt elismerték munkásságát.
Növendékei sikeresen szerepeltek koncerteken, versenyeken, felvételi vizsgákon, számtalan díjat nyertek, többen közülük zongoratanárként, zongoraművészként, vagy a zenei élet más területén dolgoznak Magyarországon és a világ egyéb pontjain. Ugyanakkor Sára Jenő életében soha nem kapott olyan elismerést, ami méltó módon megillette volna.
Külön öröm tehát, hogy a Vikár Sándor Zeneiskola az egykori tanár emlékének szentelte a XIII. Országos Zongoraversenyt, és ezzel egyfajta posztumusz elismerésben részesítette a nyíregyházi Zongoraverseny megálmodóját és létrehozóját.
-A növendékei közül talán nekem volt szerencsém a legtovább, 14 évig nála tanulni. Az első verseny szervezésénél, a kötelező darabok kiválasztásánál mint kisdiák voltam jelen, persze nem értettem, mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt a tanár bácsim nem kezdte el a zongoraórámat. Persze, az óra meg lett tartva, sokszor az éjszakába nyúlóan, hosszan, mert a Sára-növendékek rengeteget kaptak az ő végtelen idejéből, türelméből, és abból a megmagyarázhatatlan energiából, ami áradt belőle, és ami a tökéletességre sarkallt minket minden lehetséges módon – emlékezett vissza a pedagógus egykori tanítványa, Kollonay Zoltán.
Csatlakozz, ha kedveled a zenét.
Hozzátette: Sára Jenő segítette, sőt ki is kényszerítette növendékeiből a legjobbat, megtanítva azt, hogy versenyezni leginkább önmagukkal kell, le kell győzni lustaságukat, elégedettségüket, mert a tökéletes nem elég, attól még egy picit szebben, jobban kell játszani, mint azt lehetségesnek gondolják.
Nem ismert kompromisszumot
Sára Jenő - lelkében bohém művész - nagy tudású, precíz és áldozatos tanár volt nagyon ösztönös megérzésekkel, rendkívül tudatos gondolkodással. A zongorázás szeretetét, ismeretét, tudását kompromisszumot nem ismerve, részletekbe menően adta át a tanítványainak. Felvértezte őket a „szakma” megtanulásához és műveléséhez szükséges alázatos tudással az alapoktól a legmagasabb szintig.
-Nekem apám helyett apám, életem meghatározó alakja, példaképe, később kollégám és barátom volt – tette hozzá az egykori tanítvány.
-zene.hu-
[2013.03.20.]