Tommy Emmanuel - a gitárvirtuóz energiabomba Pécsen

Rövidebb pihenőt tartott az egy évben valaha elkövetett koncertek mennyiségéről (300!) méltán híres Tommy „villámkezű” Emmanuel, majd hazánkat is újra útjába ejtette és közönséget elképesztő estét adott Pécsen. A közel kétórás koncert teltházas, állva tapsolós és látványos dallamokkal teli pezsgésben telt.

Szemmel látható vidámsággal és a művész közvetlenségével indult a koncert bevezetése, ez az oldottság az idő múlásával egyre inkább fokozódott, így előadó és hallgató szintúgy belemelegedett a sziporkázóan tehetséges Tommy játékába.  Folytonos mókáival és a közönséggel való dinamikus interakciójával, lankadatlan figyelmet gerjesztett és tartott fenn a közel 60 éves ausztrál gitáros. Többször kérdő tekintetek néztek egymásra, hogy vajon melyik érzékszervünk káprázik, a fülünk netán a látásunk viccel meg minket, miszerint ott a Kodály Palota döbbenetesen látványos nagyszínpadán valóban csak egyetlen egy személy egy szál gitárjával kápráztatja az idegpályákat.  

Emmanuel úr laza „hanyagsággal” és kisujjban lévő tudásának bohóc felvillantgatásával tartott meg egy hosszú, változatos hangulatú, de nem erőltetett és kicsit sem mesterkélt igazi ínyenc gitárestet.  Személyesen csak videó megosztós tapasztalataim voltak az ún. „fingerstyle” játékát illetően, és az a félelmem, hogy aznap este nem fogok őszinte, egyszerű képet kapni a művészetéről és erről a hihetetlen energikus emberről, szerencsére hamar szertefoszlott.

Az energiák jófélék voltak, a közönség hálás volt, a viccek jól ültek és Tommy kommunikációja tiszta volt. Megtudhattuk, hogyan nevelkedett, miként fejlődtek hangszerjátékukban testvéreivel együtt játszva egy állandó zenében élő, hangokkal tápláló családban. Biztatást kaptunk arra vonatkozóan, hogy a zenei oktatás nem minden, és kicsit Muhammad Ali sikerének kulcsán is elmerenghettünk.  A mondanivaló átért hozzánk, a szeretet és eltökéltség szülte gyakorlás a legmerészebb álmokat is teljesítheti. Köszönjük, hallhatóan, ezáltal meggyőzően bizonyította is a halottakat.

A számok közt voltak amúgy egészen újak, és meghatóan lírikusak is, illetőleg a jól ismert dallamok feldolgozásai – Here Comes the Sun, Somewhere over the rainbow, Guitar Boogie, stb. - , is aratták a megérdemelt babért.  A három gitár, amit magával hozott erre az estére, különböző hangolással és hangzással váltogatva a darabok közt széles repertoárt mutatott. Tapasztalhattunk kemény spanyolostól kezdve,  lírikus hangverseny hangzású finom, lassú és halk melódiákon át, egészen a megkopott boogie gitár minden oldalát megmutató és felhasználó zenebohócságon túl a zúzosabb „rákendroll” pörgéséig .

 Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Tommy nem tudta meghazudtolni dobos múltját sem, és pár szám erejéig csillogtatta az akusztikus gitáron való dobolás csínját-bínját, mulatságos megoldásaival egy egészen új keresztkezes gitárkonga és fémseprűs variációt is prezentálva.

Pár közös pengetés erejére vendége volt egy kedves, folyton mosolygós, fiatal gitárművész is, a magyar Tom Lumen, aki hasonló stílusban mégis egyedien és magával ragadóan játszott a „bizsergő” húrokon. Érdekes volt, itt és így ismerni meg egy kiváló tehetséget, aki reméljük, a jövőben tovább bontogatja akusztikus szárnyait.  

Aki Budapesten elcsípte a MÜPA-ban, annak talán hasonlóan emelkedett estéje lett a pécsi koncert másnapján. Hazánkban a Tommy-ért rajongó oldal biztatásával búcsúznék, még sokáig Rock on Tommy!

- Jáger Eszter -

[2014.04.29.]