Őz (Gerzson) Csepelen végezte általános és gimnáziumi tanulmányait, Pécsett (pécsi szál) mint leendő tanár tanult, de végül zenész lett. Két zenekart is alapított, először az Ugatha Cristie-t (1988), majd a Vidámpark nevű alternatív stílusút 1991-ben, amikben nem csak zenélt, hanem szöveget is írt.
Publikációi is rendszeresen jelentek meg különböző újságokban (Magyar Narancs, Wanted magazin, Népszava, a Népszabadság és a Total Filmben). Szervezett rock kocsmát is, a jobb sorsra érdemes Led Csepelint, no meg, vad adhoc fellépéseket haverok kertjében… Rendszeresen megfordult a magyar fesztiválok jelentős részén, hol, mint fellépő, hol, mint szervező, vagy Ő maga csinálta a fesztivált...
A kétezres évek elején megírta kalandos körülmények között a „Rakenroll” című kultuszkönyvét (az első kézirat valahogy a kocsmában elveszett), mára már szinte beszerezhetetlen lett, mert betekintést engedett kacskaringós életének egy részébe. Barátja, pályatársa Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag, Budapest Bár) így írt róla ajánlásként: „Talán erre mondják, hogy a szerző kis idők nagy tanúja. Sajátos, magán rock-and-roll-boy. West-balkan mitológiát gyártott, ahol mindenki sokkal szebb, mint amilyen volt, kivéve az Őzt, aki azért nem annyira hernyó, amilyennek mutatja magát. Ja, és Őz az egyetlen ismerősöm, akit még soha szomorúnak nem láttam, mikor részeg. Nem sírva vigad.”
Fiatalon bele is halt a rock’n rollba
Életformája hiteles megtestesítőjeként fiatalon bele is halt a rock’n rollba. 44 éves korában a szervezete nem bírta tovább a kemény életmódját – amit sohasem titkolt (alkohol problémák, ami a rakenrollal kéz a kézben jár), jó pár műtéten is túl volt (hasnyál, térd, boka, csípő, csukló és sorolhatnám még). Kicsit formabontó temetésén, a Csepeli temetőben, mintegy kétszázan voltak jelen két éve november 8-án pályatársak, haverok, ismerősök.
A törzshelyén, a Szent István úti Karcsi kocsmában a „toron”, már kevesebben. Csepeli Lou Reedként emlegették, mivel itt, Csillagtelepen és Törökbálinton élt és lakott (no meg Pécsett koleszba, meg a rehabon párszor). A tavalyi 31 éves osztálytalálkozón már nem tudott ott lenni, pedig lett volna mit mesélnie két pofa sör mellett. Abszolút egyéniségét, amit a r’n r-en kívülállók gyakran máshogy láttak, csak a közeli ismerősei ismerhették igazán. A facebookon van egy emlékoldal is, amin fenntartják Őz Zsolt emlékét, mely sokakban tovább él. A Gödör klubban idén is megrendezésre került egy Őz emlékest (Őzike Fesztivál néven), ahol zenésztársai a kiadatlan Vidámpark dalokból egy lemezt is adtak ajándékba a jelenlévőknek az Alter records jóvoltából.
Ebben a rohanó világban sírját Csepelen (14/A-IV-1-8 parcella) láthatóan kevesen látogatják, pedig sokan ismerősüknek, barátjuknak vallották magukat. Ő nem rohant soha életében, mindegy, mert előbb-utóbb mindannyian találkozunk. Jellegzetes sapkája rajta van még a sírján.
Hírek
