Lebegő léptek, libbenő selymek

A Beijing Dance Academy egzotikus táncbemutatóján Kína különböző tartományaiból származó tradicionális népzenéből és néptáncból kaphattak ízelítőt azok, akik nemrég a pécsi Kodály Központ nagytermébe látogattak.

A Pekingi Táncakadémiához tartozó Kínai Népművészet és Néptánc tanszék hallgatóinak gyűjtőmunkáját dicséri a nagyszerű produkció létrejötte, hiszen ők tették lehetővé, hogy a különböző népcsoportok öröksége   - többek között Hszincsiangból, Kína északkeleti részéről, Csinghajból, Jünnanból, Belső-Mongóliából és Kuangtungból - megjelenhessen színpadon ilyen csodálatos formában, még Európa szívében is.

Vajon mi mindent tudunk mi, magyarok a kínai kultúráról? Annyit bizonyosan, hogy valami egzotikus-keleti, valami ősi, ezáltal van benne valami mély bölcsesség. (Fábry szavait idézve, „ha túllépünk a tavaszi tekercs és az olcsó tornacsuka világán, egy több, mint 3000 éves kultúrát találunk.”). Azt talán már kevesebben tudják – de mi a táncelőadás alatt ezt is megtudhattuk -, hogy a kínaiak közös őstől eredeztetnek minket magyarokat önmagukkal! Első ránézésre persze sok a különbség közöttünk, hiszen teljesen másképp nézünk ki, a nyelvünk pedig első hallásra egy cseppet sem hasonlít. Azonban család- és keresztnevünk Európában egyedülálló sorrendje megegyezik a kínai nevek sorrendjével, illetve a dátumot is azonos sorrendben (év, hónap, nap) írjuk, ellentétben a legtöbb országgal. Már ez a hozzáállás is meghozhatja a kedvünket, hogy mélyebben megismerkedjünk a kínai kultúrával, amelybe tehát a pekingi tánciskola etnikai és néptánc osztályának segítségével ezen az estén betekintést nyerhettünk.  

Mivel Kína hatalmas, közel 1,4 milliárd lakosú ország, ahol ötvenhat nemzetiség él, és ezek a nemzetiségek különböző földrajzi helyeken és éghajlaton találhatóak, ezért táncaiknak is egyedi stílusuk alakult ki. Ezen az estén kilenc régió tizenegy nemzetének néptáncait láthattuk felvonultatni: már az első tánc - az Uygur nemzetiség életörömöt kifejező táncának - során is szembetűnő volt a laza ruhákban történő lendületes, ruganyos mozgás, hatalmas kézmozdulatokkal szimbolizálva a kiterjedést az ég és föld irányában.  A magyar néptáncokban megszokott dobogó lépésekkel szemben a kínai táncosok legtöbbször hangtalanul értek a földhöz, csak néha volt egy-egy hangsúlyos földet érésük. Ám mivel topánjuk puha talpú, így legtöbbször teljesen hangtalan volt léptük. Ruhájuk díszes volt ugyan, de általában könnyed, selyem.

A lépések nagysága is rendkívül változatos volt és szépen idomult a zenéhez: ha például hatalmas lépésekkel haladtak előre vagy körbe-körbe, közben a kézmozdulataik is mindig ugyanolyan lendületesen követték a mozgássort.

Megtudhattuk az est során azt is, hogy ezek a táncok legtöbb esetben valamilyen szimbólumot formálnak meg. A Han nemzetség táncában például a lányok a kendőjük segítségével fejezték ki belső békéjüket. Az egyik felén rózsaszín, a másikon kék színű kendők a sokéve gyakorlott technikának köszönhetően a lányok kezében esernyővé tudtak változni, vagy átgördültek vállukon. Ugyanezen nemzetség férfiúi erőteljes férfiasságukat két pálca segítségével - melyeket forgattak, pörgettek, a földhöz csapkodtak - az egyszerű dobzene ritmusával együtt élve mutatták meg nekünk.

A Miao nemzetség tánca őseinek vándorlását egy hordószerű dob ritmusára mesélte el. A Qiang nemzetség táncában a férfiak és nők egymás iránti érzelmét, az egymás iránti ragaszkodását kötényüket lebegtetve, játékosan évődve, egymáshoz érve fejezték ki.

A Dél-Nyugat Kínában élő Dai emberek a tenger mellett laknak, ezért a vizet a szentség és tisztaság jelképeként tisztelik. Lenyűgöző táncot láthattunk a sellőszerűen öltözött lányoktól, akik gyönyörű kézmozdulatokkal, majd összekapaszkodva tengerként hullámoztak.

A rendkívül változatos műsorban helyet kapott egy ritmikus betét is, amikor a dobütések mindenkit felvillanyoztak, illetve öt tehetséges szólótáncos mutathatta be virtuóz tánctechnikáját.

A fináléban megjelent az egész tánccsoport (tizenöt fiú és tizenöt lány), és előadták a Tibeti földművesek táncát, melyben azt a boldogságot és hálát mutatták be, melyet ezek az emberek aratás alkalmával éreznek. A piros-fehér-fekete-sárga színekben pompázó ruhájuk ujja majdnem földig ért és ezzel a látványos pörgés-forgás-ugrándozással a közönséget végső révületbe kergették.

Úgy gondolom, a Pekingi táncakadémia előadása mindenkinek meghozhatta a kedvét ahhoz, hogy jobban megismerje ezt az ősi, színes, változatos kultúrát. Az ősi kínai kultúra táncait megfigyelve megérthettük, honnan ered az a szerénység, belső béke és életöröm, ami a kínai embereket jellemzi: mélyről gyökerezik, így beléjük ivódott az őseik, a hagyományok, az elemek (termőföld, tenger stb.) tisztelete, a másik ember iránti tisztelet, a férfiasság-nőiesség elismerése és a mindehhez való szoros kapcsolódás tudatossága.

– Budai Bernadett és Horváth Genovéva –                                                                    
Fotó: Budai Bernadett

[2017.02.14.]