Lukács László: "nem volt ennek koreográfiája" - Tankcsapda interjú

Kulisszatitkokat is megmutat a Tankcsapda

A napokban jelenik meg a Tankcsapda legújabb koncert DVD-je, amit a zenekar tagjai több nagyvárosban is dedikálnak majd. A lemezen a Tankcsapda első önálló Aréna koncertjének teljes anyaga és egy különleges „hogyan készült” videó is helyet kapott. A dedikálások és a téli turné utolsó koncertjei mellett, a debreceni rock trió már lázasan készül a szokásos év végi nagykoncertjére is. Erről kérdeztük a Tankcsapda zenekar tagjait: Lukács Lászlót, Fejes Tamást, és Sidlovics Gábort.

Mit érdemes tudni az új DVD-ről?

Sidlovics Gábor: Április 28-án volt a Tankcsapda zenekar életének egyik nagy mérföldköve, az első teljesen önálló Aréna koncertünk, és tulajdonképpen ennek a koncertnek a hang és képanyaga kerül most, 2017.12.16.-án megjelenésre. Igaz, hogy ezt már sokszor elmondtuk, de azért aki még nem tudná, nyomatékosítjuk, hogy ennek a koncertnek, azon kívül, hogy az első önálló koncertünk volt, és sikerült hála istennek televágni közönséggel, az érdekessége elsősorban az volt, hogy a küzdőtér közepére helyzetük el a színpadot. Körszínpadnak aposztrofáljuk, még ha nem is kör alakú effektíve a színpad. Ez szakmailag is, technikailag is egy óriási kihívás volt, mind a zenekarnak, mind a stábnak, és ez az ötlet olyan szinten jól sikerült, hogy már akkor, amikor lejöttünk a színpadról, az öltözőben megbeszéltük, hogy a szokásos évadzáró Főnix koncertünket is ebben a felfogásban fogjuk megrendezni, de visszakanyarodva a DVD-hez, ennek a koncertnek a hang és képanyaga az, ami most megjelenik.

Ezek szerint most tavasszal az Arénában dőlt el, hogy ezt a bulit Debrecenben is megcsináljátok?

Lukács László: Igen, igazából ez a DVD kiadvány is úgy született, hogy tudtuk azt, hogy ez egy olyan típusú koncert lesz, amit korábban nem csináltunk még soha. Nemcsak mi, hanem Magyarországon más rock zenekar sem csinált még ilyen, úgynevezett körszínpad megoldást. Éppen azért, mert ez technikai meg mindenféle szempontból egy egészen más kihívás volt, és mivel korábban nem csináltunk még ilyet, nem volt tapasztalatunk, azt sem tudtuk pontosan, hogy mennyire fog sikerülni. Bíztunk benne, hogy a lehető legjobb lesz, és mivel valóban így történt a szó legjobb értelmében, és értelemszerűen a bulit rögzítettük, ezért a koncert után döntöttük el azt, hogy ezt DVD-n megjelentettjük, illetve azt is, hogy ezt a koncertet - fogalmazzunk így- hazavisszük Budapestről Debrecenbe, debreceni zenekar lévén. A december 29-i év végi koncertet a Főnixben, ahogy Sidi is mondta, hasonló szellemben csináljuk, mivel szerintünk tényleg tök jól sikerült a buli, meg nem csak szerintünk, hanem sokan mások szerint is.

A DVD-n látható extra tartalomról, elöljáróban mit lehet tudni?

Lukács László: Mivel ez egy elég alapos, elég hosszú koncert volt, egy huszonnyolc dalt tartalmazó koncert lista volt, és ezen a DVD-n az összes dal rajta van, mindenféle különösebb vágás nélkül. Magyarul, aki ott volt a koncerten az egy az egyben látja és hallja az egészet, meg aki nem volt ott az is. Illetve ez, ahogy mondtam is az előbb, technikai szempontból is egy egészen más kihívás volt, nemcsak nekünk, zenekarnak, de a technikusainknak is, mindenféle értelemben véve, ezért arra gondoltunk, hogy érdemes egy ilyen koncert DVD-n szót adni nekik is, úgyhogy van rajta egy bő negyedórányi kisfilm, a koncert készültéről. Egy ilyen hogyan készült, egy ilyen werkfilm gyakorlatilag, ami azt gondolom, hogy érdekes lehet, nemcsak azok számára, akik egyébként benne vannak ebben a dologban és maguk is érdekeltek, mondjuk szakmai értelemben, hanem a közönség számára is, bárki számára érdekes lehet, hiszen egy csomó olyan kulisszatitokra derül fény a kisfilm alatt, amit egyébként általában egy koncertre járó néző nem láthat.

Viszonylag sokszor találkoztok a közönségetekkel, dedikálás alkalmával, vagy a kisebb koncertek után. Most is lesz dedikálás több helyszínen is. Fontosnak tartjátok a rajongókkal való kapcsolattartást?

Fejes Tamás: Nem tudom, hogy sokat találkozunk vagy keveset más zenekarokhoz képest, én azt gondolom, hogy pont annyit találkozunk, amennyit kell. Nagyon egyszerű egyébként, a személyes dedikálások oka, vagy azért van, mert koncert után megvárnak minket, és akik megvárnak minket, azokat mindenféleképpen megtiszteljük azzal, hogy ha már vártak ránk két-három óra hosszát, akkor akár egy fotóra, vagy bármilyen dedikálásra szívesen odaállunk. Egy ilyen koncertmegjelenéssel kapcsolatban meg eleve az, hogy valaki hanghordozót vásárol, pénzt áldoz a zenekarra, illetve utazik azért, hogy találkozhasson velünk, az a minimum, hogy ilyenkor mindenkinek szívesen dedikálunk, mert mindenkivel valamilyen szinten, ha csak egy másodpercre is, de személyesen kapcsolatot teremtünk. Ez részünkről egy olyan köszönetnyilvánítás, mint hogy a közönség üdvözöl minket a színpadon, úgyhogy ez azt gondolom, hogy egy kölcsönös oda-vissza játék a rajongók, a vásárlók, illetve a Tankcsapda között.

Hol és mennyiért kapható majd a DVD?

Fejes Tamás: Ezt szokás szerint a jól bejáratott MOL kutakon lehet kapni, azt gondolom, hogy ezt már mindenki tudja, hogy minden Tankcsapda kiadványt ott propagálunk, ez nagyon jól bevált kereskedelmi formula, hiszen a támogatóink segítségével, elsősorban a MOL segítsége miatt minden terméket nyomott áron tudunk adni. Emiatt mindenkihez el tudjuk juttatni a zenénket, illetve ezt a koncert DVD-t is. Most még ráadásul azzal is meg van spékelve az egész dolog, hogy február végéig az első húszezer DVD-hez energiaitalt is fogunk hozzá adni ajándékba, ezzel is próbáljuk a köszönetünket kinyilvánítani azoknak az embereknek, akik áldoznak ránk pénzt. Egyébként 1290 Ft- lesz ez a DVD, energiaitallal, az első húszezer példányig.

Kicsit térjünk rá a közelgő Főnix koncertre. Én ott voltam a tavaszi Aréna koncerten, és azért látszott, hogy ezen a speciális színpadon sokkal több mindenre kell koncentrálni, mint alaphelyzetben.  Tamás, hogy bírtad, hogy az egész koncert alatt folyamatosan forgattak körbe.

Fejes Tamás: Ez érdekes, mert ezt egyébként mindenki megkérdezi. Folyamatosan jön mostanában ez a kérdés.
Lukács Laci: Igen, mert ezek szerint akkor látványos.
Fejes Tamás: Én meg mindig elmondom, hogy nem annyira nagy dolog, mint amilyennek látszik, de hogyha ennyire érdekesnek tűnik, akkor azt mondom, hogy nagyon nagyon nehéz, éveken keresztül készülök rá. Nem, nem. Tök jó ez az egész story, jó látványos, de egyébként, amikor benne vagyok a zenében, vagy csináljuk a koncertet akkor nekem annyira nem esik nehezemre. Nem érzek semmilyen fizikai megterhelést ezzel kapcsolatban.

És amikor, egy korábbi koncerten fejjel lefelé kellett dobolnod, az sem okozott nehézséget?

Fejes Tamás: A fejjel lefelé dobolás az teljesen más szituáció volt. Egy az, hogy tényleg arra nem tudtam készülni, hanem élesben próbáltuk ki koncert előtt. Csináltunk egy ilyen főpróbát, ami egy ilyen forgatás volt.  Azt gondoltam, hogy simán menni fog. Ment is, de az a meglepetés volt az egész storyban, hogy marhára elfáradtam a koncert végére és azzal nem számoltam, hogy az erek, meg az izomzat olyankor elkezd dolgozni, és amikor fejjel lefelé kerültem, akkor a végtagjaimba tódult a vérem, és emiatt marhára elkezdett görcsölni a kezem meg a lábam. Ez volt az Arénában, de már erre készültem ugye Debrecenben, és ott már nem volt annyira megterhelő ez az egész. Tehát ha az embernek erre lenne lehetősége rendszeresen gyakorolni, vagy mondjuk turnén állandóan vinnénk magunkkal ezt a készüléket, akkor valószínűleg már az ötödik-hatodik alkalommal teljesen rutinszerű lenne ez is.

Laci, énekes-basszusgitárosként mennyire volt kihívás ez a körszínpad, és mennyire lesz ez nehéz most, hogy egyszer már megvalósítottátok?

Lukács László: Az a helyzet, hogy a színpad építmény szándékosan nézett ki úgy, hogy volt gyakorlatilag nyolc különböző pontja a színpadnak, körben a színpadon, ahol mikrofonok voltak. Pontosan azért, hogy ne kelljen azzal foglalkozni, ne kelljen görcsölni, hogy valamelyik dalban, vagy pontosan melyik dalban mikor mit hol kell énekelni, melyik mikrofonban. Igazából ilyen szempontból ez egy nagyon spontán dolog volt. Sidi helyzete ilyen értelemben a legkönnyebb, hiszen ő jellemzően nem énekel.

Sidlovics Gábor: Én meg Lacit figyelem, hogy nyilván lehetőleg ellenpontozzam, azt amerre ő van, és amerre kommunikál. Tehát én a szemem sarkából azt nézem, hogy ne arra induljak, amerre Laci megy, hanem a másik irányba.

Lukács László: Szóval igazából nem volt ennek koreográfiája előre megtervezve. Pont azért nem, mert semmiképpen nem szerettük volna azt, hogyha a zenélés helyett azzal kell foglalkozni, hogy ebben a számban itt kell állnom, vagy abban a számban ott kell állnom. Nem, nem, nem. Így, hogy körbe van rakva a színpad mikrofonokkal, gyakorlatilag egyszerűbb: Tomi ugye forog körbe. Ő ül egyhelyben, ilyen értelemben véve. Sidi meg én meg szabadon tudunk mozogni. Előtte tartottam attól, hogy ez egy komoly kihívás lesz pont azért, hogy arra koncentráljak, hogy mikor melyik mikrofonba kell énekelni, de aztán végülis kiderült, hogy ez a félelmem egyáltalán nem volt valós, hiszen gyakorlatilag a színpad teljes területe a miénk volt. Egyébként amennyi plusz feladatot jelent egy körszínpados koncert, vagy egy ilyen körszínpadon játszani, annyival nagyobb szabadságot is jelent, mert nem vagy egy helyhez kötve. Sokkal lazábban, sokkal szabadabban tudtunk mozogni Sidivel a színpadon, úgyhogy én személy szerint rettentően élveztem. Mondtam is a többieknek a buli után, hogy nagyon nagyon élveztem, ők is természetesen, Ezért is beszéltük meg már a buli után közvetlenül, hogy ezt, ha nem is egy az egyben, de a jellegét tekintve mindenképpen vigyük haza majd Debrecenbe, december 29-re.

Az Arénában a koncert előtt voltak a színpad körül olyan területek, ahol nagyon feltorlódott a tömeg, és voltak olyan részek is, ahol lézengtek az emberek annak ellenére, hogy elmondtátok, hogy minden oldalról jól látható lesz a koncert. A buli alatt ez megoldódott ugyan, de most nem tartotok attól, hogy ez megint gond lehet?

Sidlovics Gábor: Ezt jó hogy mondod, és köszi, hogy mondod, mert már mindenféle helyi médiumokban, és mindenütt próbáljuk felhívni a figyelmet rá. Ez a bizonyos trolibusz effektus ugye, amikor tudjuk, hogy hátul fetrengeni lehet, a buszban elöl, meg nem férnek el az emberek, meg nem tudnak felszállni, mert mindenki megáll középen, na pont ez történt az Arénában is. Ugye egy körszínpad esetében elég szerencsétlen, hogy bár jegyet már nem lehetett kapni lentre, de mégis sokan írogattak kintről ilyen kétségbeesett sms-eket, hogy „nem fogunk tudni bejutni, nem fogunk tudni bejutni”. Tulajdonképpen tényleg ez van, úgyhogy mindenkit arra kérünk a Főnixben is, hogy nyugodtan, aki bemegy, az menjen át a színpad túloldalára, hiszen maximálisan mindenhol ugyanaz a vizuális és audio élmény lesz. Pont az a lényege az egésznek, viszont hogyha tényleg betömörülnek az emberek, mi annyival később tudjuk a koncertet kezdeni sajnos, amíg ez eloszlik.

Suri Andi

[2017.12.25.]