Ismét a Főnixben zárt a Tankcsapda - Koncertbeszámoló Debrecenből - képekkel

Tavaly a cívisváros 3 legnagyobb klubjában, 3 külön bulival búcsúztatta az évet a debreceni rockmaffia: első nap a Roncsbárban, második nap a Hall nevű mulatóhelyen, utolsó alkalommal pedig a helyi körökben már-már legendás Lovardában táncoltatták meg a rajongóikat. Idén viszont, 2016-ban visszatértek a hagyományos évbúcsúztató show-hoz, így most újra a Főnix Csarnokban fogadta a trió a Técsé-rajongó, mulatni vágyó tömeget.

Általában, ha az ember az év végéhez közeledve az Észak-Alföld gyönyörű fővárosába érkezik, akkor lépten-nyomon tankcsapdás arcokba, és tankcsapdás pólókba botlik: a villamoson, a buszon, a vonaton, az utcán, és persze, a kocsmában is jócskán gyűlik már a nép. Ez persze most sem volt másként, szóval nem okozott túlzottan nagy nehézséget megtalálni a koncerthelyszínt sem, hiszen ezen a napon Róma helyett minden út pontosan oda, a Főnixbe vezetett. A felejthetetlen, tombolós koncert alapkellékei így már jóval a buli hivatalos kezdete előtt adottak voltak: a teltházas, nyüzsgő, kortalan tömeg, a rockzene jellegzetes illata, és persze a kígyózó sorok a sörcsapnál.

Amikor pedig Lukácsék végre, egy pár perces késéssel belecsaptak a húrokba, visszavonhatatlanul elindult az óév utolsó Técsé bulija, a legbelevalóbb, legrégibb, legpörgősebb, és persze legemlékezetesebb Csapda számokkal. Aztán ez a vonal egy idő után megpihent, helyette meg jöttek újabb, vagy éppen kevesebbszer játszott nóták a sorban, amire persze a tömeg ugyanolyan lelkesen válaszolt, mint a bármikori rádiós gigaslágerekre.

Eddigre pedig már nem csak a mindig lelkes, és a küzdőtér középen vadul pogózó közönség, hanem a zenekar tagjai is tökéletesen belelendültek szerencsére a dologba, pontosabban átvették a rajongókból áradó, „őserőként” ható hangulatot, annak ellenére, hogy az elő pár szám alatt kicsit gépiesnek, talán fáradtnak, vagy éppen rosszkedvűnek tűntek. A koncert közepe felé azonban ennek már hál’istennek nyoma sem maradt, a dalok története, lelke, mondanivalója vezette az estét, megrengetve a debreceni nagy csarnokot.

Aztán ez a rengés, ez a robbanás is lecsillapodott, mikor a visszataps utolsó száma elhallgatott. Helyette pedig maradt egy izgatott nyüzsgés, hiszen a teltház csak nagyon lassan ürült ki, ami érthető is… Senki sem akarta, hogy ez az este „ilyen hamar”, éjfél környékén véget érjen.

-rocketqueen-

[2017.01.10.]