Amerikai rockfesztivál hangulat volt a Barba Negra Trackben
A mai rockzenei élet egyik legjelesebb képviselője, a Stone Sour adott koncertet Budapesten, a Barba Negra Trackben. A szabadtéri szórakozóhely egy pillanat alatt megtelt. Az előzenekarként fellépő Nothing More elképesztően izgalmas, pörgős, látványelemekkel felturbózott játéka utána, a Stone Sour show-ja jóval könnyedebbnek hatott. Sok közös éneklés, néhány keményebb, zúzósabb dallam, és Corey Taylor imádata jellemezte a hétfő esti koncertet.
Ritkán van alkalom arra, hogy olyan világhírű amerikai rock zenekarok lépjenek fel egy budapesti, szabadtéri szórakozóhelyen, mint a Stone Sour és a Nothing More. Az, hogy egy világhírű amerikai rock együttes zúzott a Rákóczi híd lábánál, már abból is érezhető volt, hogy eddig soha nem látott embertömeg gyűlt össze Budapest egyik legnagyobb nyitott szórakozóhelyén. Egy gombostűt nem lehetett elejteni, olyan hatalmas volt a tömeg, az 5000 fő befogadására alkalmas, fővárosi szórakozóhelyen.
A bulit a Nothing More névre keresztelt amerikai progresszív rockot játszó banda nyitotta, akik alaposan fel is tüzelték a Corey Taylorra váró rocker sereget. Konkrétan olyan eredeti, és izgalmas showt nyomtak a basszusgitárral és a dobokkal, amilyet még nemhogy magyar, de külföldi előadóktól sem láttam.
A Nothing More rock varázslata és egy rövid átszerelés után a húrok közé csapott a Stone Sour is. Figyelemreméltó volt látni ezt a hatalmas éljenző tömeget, különösen annak fényében, hogy 2006-ban még - állítólag érdeklődés hiányában - elmaradt a mára világhírűvé vált banda koncertje. 12 év után azonban újra koncertet hirdettek meg Budapesten, ahol most egyszerre énekelte több ezer ember a Pókember betétdalaként népszerűvé vált Bother című számukat is. Vitathatatlan tehát, hogy a Stone Sour, ami annak idején még Corey Taylor "hobbizenekarának" tűnt a Slipknot mellett, mára a világ egyik legünnepeltebb rock bandája lett.
Corey elképesztő energiával vette birtokba a színpadot. Néhányszor meglocsolta a kimelegedett közönséget pár flakon vízzel, ami még jobban felpörgette a tömeget. Corey Taylornak egyébként is különleges kisugárzása és energiája van. Egyszerűen magára vonja a tekintetet, képes magával ragadni akár több ezer figyelmét is, és elképesztő energiákat tud megmozgatni a színpadon. Ilyen egy igazi frontember. Emellett persze a zenekar többi tagjai is egészen egyedülálló teljesítményt nyújtottak. Érdekes és izgalmas kontraszt volt a gitáros, Josh Rand visszafogott, elegáns, csokornyakkendős megjelenése a színpadon a többiek között, de az ő jelenlétének a színpadon éppen ez adja a pikantériáját. Számomra ő egy jelenség, számomra ő azt a kettősséget képviseli, ami minden emberben benne van. A társadalmi elvárások, az elvárt viselkedés tükröződik a megjelenésében, játékában pedig a lélek szabadsága. Közben persze voltak nagyon szórakoztató pillanati is. Például, amikor a Song3 alatt poénból rácsapott a basszer, Johny Cow fenekére.
A basszusgitáros és a másik gitáros Christian Martucci játéka is végig nagyon látványos volt. Látszik, hogy mindegyikük profi abban, amit csinál. Mindenből annyit kaptunk, amennyi pont elég ahhoz, hogy minden tökéletesnek hasson. A banda mögötti kivetítőn például végig csak a zenekar logóját láthattuk, ellenben nem volt hiány pirotechnikai elemekből, és az énekes is többször kilőtt a közönségbe néhány ezer konfettit, egy óriási fegyverre emlékeztető hatalmas konfetti ágyúval.
A játékidő meglepően rövid volt, gyakorlatilag negyed órával tíz előtt véget ért a koncert (körülbelül 75 percet játszottak), de még így is teljes értékű buli volt. Minden ismert számukat eljátszották, tulajdonképpen csak a House of Gold & Bones – Part 2 című albumukról nem hallhattunk semmit élőben. A magyar rajongók teljesen odáig voltak az amerikai rock sztárért, láthatóan megvolt a kémia Corey és a közönség között. Így nem is lepődtem meg azon, hogy mindjárt a buli elején felrepült egy fekete kebelemelentyű (melltartó) a színpadra, amit Corey a rock sztárok jellemző lazaságával a fejére is húzott.
Bár a zenekar minden tagja elég nyúzottnak tűnt, hamar bele lendültek a buliba, és az mindenképpen a javukra írható, hogy figyeltek a közönségükre. Egy srác ugyanis rosszul lett a tömegben, a térdkalácsa kiugrott a helyéről és összeesett. A basszusgitáros észrevette, jelzett a többieknek és a zenekar azonnal megállt, majd mikor látták, hogy a fiú jó kezekben van, és nincs nagy baj, újra a húrok közé csaptak. Profin és emberi módon kezelték a helyzetet, amiért még nagyobbat nőttek a szememben.
Persze a buli alatt azért rengeteg emlékezetes, libabőrös pillanat volt. Sok-sok együtt éneklés és katarzis, mégis talán a rövid játékidő, vagy a hely túlzsúfoltsága miatt, maradt bennem egy kis hiányérzet a buli után.
Setlist:
Intro: Blues Brother's
Whiplash/Zero
Knievel
Hount me/30-30
Bother/Tired
Cold Reader/Get Inside
Rose Red
Scars
Song 3/Through Glass
RU486
Fabuless
Fórum- és hozzászóláskezelésre vonatkozó tájékoztatás
A hatályos jogszabályi környezet módosulása következtében a weboldal üzemeltetőjeként kötelező moderációs feladatokat kellene ellátnunk minden felhasználói tartalom (hozzászólás, fórumbejegyzés stb.) vonatkozásában.
Ezen jogszabályi előírások teljes körű és folyamatos teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő erőforrás (személyi és pénzügyi kapacitás).
Ennek következtében a fórum- és hozzászólás funkciót határozatlan időre felfüggesztjük.
A felhasználók számára új hozzászólások és fórumtémák létrehozása, illetve meglévő tartalmakhoz történő hozzászólás a mai naptól nem lehetséges.
A funkció újbóli aktiválására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a vonatkozó szabályozás lehetővé teszi olyan üzemeltetési mód alkalmazását, amely számunkra is megvalósítható és fenntartható.
Hírek
