Majsai Gábor - "eleinte bosszantott a dolog, aztán.... "
Majsai Gáborral legújabb daláról beszélgettünk… és sok minden másról is
– Műfajilag megint nehezen lehetne besorolni legújabb dalodat, de az biztos, hogy fenomenális a hangzása, ahogy általában!
– Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik. Sosem szoktam a műfajokon gondolkodni, csak összerakjuk a dalt, ahogy jön. Ez talán a smooth jazz és a merengő soul keveréke, ha már így rákérdeztél.
– Feltűnően merít mondanivalójában az utóbbi idők lehangoló pillanataiból. A karantén bezárt világából érkezett az ihlet?
– Kétségtelen, hogy ebben az időszakban készült, és mint minden zenésztársamat, engem is megviselt az ismeretlen helyzet. Viszont nagyon utálom az úgynevezett karanténslágereket, ezt mindenképpen szerettem volna elkerülni, inkább egy általános életérzést próbáltunk kifejezni, ami túlmutat a konkrét szituáción. Azt hiszem, ez az évünk semmiben sem hasonlít az elmúlt időkhöz, biztos vagyok benne, hogy alapjaiban változnak meg a társas szokásaink, a munkánk, talán az egész világ körülöttünk. Ez sokak számára lehet riasztó fejlemény.
„Előre kell tekintenünk”
– A zenész szakmát alapjaiban zúzta össze a vírus okozta vészhelyzet, ezt sokan sokféleképpen reagálják le. Te mit gondolsz erről?
– Nézd, semmi értelme felsorolni, hány koncertem maradt el az utóbbi hónapokban, eleinte bosszantott a dolog, aztán megpróbáltam elengedni. Azt hiszem, nincs értelme olyasmin töprengeni, amin nem tudunk változtatni. Valahogy mégis előre kell tekintenünk, mert másképp nem tehetünk. Dolgozzuk fel a helyzetet, dolgozzunk, és teremtsünk valami újat… nagyjából erre jutottam, amikor megírtam ezt a dalt.
– Zene és szöveg ismét nagyszerűen működik.
– Így igaz. M. Hefelle Krisztina szövegírónak sikerült szavakkal elkapnia a zene feelingjét, és persze ne feledkezzünk meg a kitűnő hangszerelésről, amelyben ismét Ember Péter barátom volt segítségemre.
„Az érzéseinket a hangszerek adják igazán vissza”
– Finom és egyedi hangzású a dal világa, ismét az élő hangszerek teszik azzá, például a trombita.
– Természetesen saját hangszerem általában főszerepet kap, és ezúttal is Roland fiam ül a doboknál.
– Miért szavazol újra és újra az akusztikus hangszerek használatára a mai digitális korban?
– Kétségtelenül egyszerűbben össze lehet hozni egy hangzást a számítógépen, de azt nem hiszem, hogy ugyanúgy képes lenne visszaadni azokat az érzéseket, amelyeket ki akarunk fejezni. Az ember, amikor hangszerhez nyúl, valamit el szeretne mondani… ebben mindig benne van az a megfoghatatlan frekvencia, ahogy ő maga rezonál a világra. Ugyanezt egy gép sosem képes visszaadni.
– Általában sok zenésszel dolgozol.
– Általában igen. Most is élőben vettük fel a leghangsúlyosabb szólamokat. A dob például nagyon fontos volt, mert a precíz ritmika mellett ad egy balladisztikus, kicsit elnyújtott, megfoghatatlan misztikumot a hangzásnak, ami másképp egyszerűen kivitelezhetetlen.
„A valódi dalok maradnak meg valódi értékként”
– Azt hiszem, nem tudtam volna ezt így megfogalmazni, de teljesen egyetértek. Ehhez spéci hangszerek kellenek?
– Ez egy régi, mélyen zengő Ludwig dob volt, nagyon alkalmas erre, de tulajdonképpen csak fül kell hozzá… és persze egy tehetséges dobos.
– Sosem tagadod meg önmagad: azt a fajta „régi iskolát” vallod, amelyik a valódi zenészekre építve zenél.
–Tudod, manapság bárki előállíthat zenei produkciókat, nem is kell hozzá sok munka, sok befektetés. Mégis azt mondom: a valódi dalok maradnak meg valódi értékként, amit valódi zenészek valódi mondanivalóval raknak össze. Nem tudok másban hinni. Ez talán régi, de örök iskola.
– Fogsz az idén még koncertezni?
– Szerencsére már több szabadtéri, kisebb közönségre méretezett program is elindulhatott, így saját zenekarommal és big band formációkkal is együtt tudunk muzsikálni az ország több pontján. Ezenkívül újabb dalokon dolgozom, így talán egy következő lemezanyag is vár még.
Hírek
