Időutazás az Oltári srácokkal

Közel húsz év után újra összeállt az Oltári srácok csapata, hogy egy különleges hangulatú búcsúkoncert-turnéval lepje meg a rajongókat. Dolhai Attila, Serbán Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté és az Amerikából kizárólag a darab kedvéért hazatérő Szabó Dávid igazi időutazást csináltak néhány estén keresztül, Szegedtől Miskolcig. Mégsem a nosztalgia volt a főszereplő, hanem a barátság és az összetartozás.

2007-ben a Thália Színház volt a helyszín, de a Budapesti Operettszínház sztárjai léptek a színpadra és mutatták be az Oltári srácok címen futó Altar Boyz koncertmusicalt. Somogyi Szilárd rendezőnek mondhatjuk azt, hogy nem volt akkoriban nehéz dolga, hiszen egy olyan szereplőgárdához nyúlt, akik bármit csinálhattak a színpadon, a rajongók imádták őket. Így jött, hogy a történet szerint, egy keresztény fiúbanda búcsúkoncertjébe csöppen a közönség, miközben megismerheti az élettörténetüket és a formációjuk keletkezésének körülményeit, ahogyan azt is, hogy miként viszonyulnak a barátsághoz, a hithez vagy épp a mássághoz.

Az öt srác: Matthew, Mark, Luke, Juan, Abraham a zene erejével próbálja nemesebbé tenni az emberek lelkét, de a koncert közben kiderül, hogy nekik is van még mit fejlődniük…

Az előadás három éven át hatalmas sikerrel futott, noha akkor is jelen volt az az érzés, hogy „na ez vajon mi?” Lehetett érteni, de a formátum és a fiúbanda-stílus már 2007-ben is szokatlan volt. Hát még 18 évvel később…

Az öt színész – Dolhai Attila, Serbán Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid – neve az eltelt évek alatt sem veszett ki a köztudatból, sőt: még nagyobb sztárok lettek. Szabó Dávid – az X Faktor után – Amerikában próbált szerencsét, de a többiek maradtak a hazai színpadnál. Bár karrierjük szerteágazott, a barátságuk, és a régmúlt emlékei megmaradtak.

Az országos búcsúkoncert – ahogy az Oltári srácok visszatérést nevezték - január 31. és február 9. között Budapesten és hét vidéki nagyvárosban (Szegeden, Pécsen, Zalaegerszegen, Mosonmagyaróváron, Székesfehérváron, Nyíregyházán és Miskolcon) varázsolta el a közönséget.

A történet változott, de csak annyiban, hogy a szereplők belevitték a saját életüket. Ezáltal mai és meglepően őszinte lett. Kevesen bírták ki könnyek nélkül, hogy Mészáros Árpád Zsolt a mindennapi küzdelmeiről vagy, ahogy Kerényi Miklós Máté édesanyja elvesztéséről beszélt. Miközben jelen volt a humor is, hiszen a fiúk nem is titkolták: ehhez az előadáshoz kell a kondi. Tihányi Ákos koreográfiája anno is igénybe vette őket, hát még most, közel 20 év elteltével.

A végeredmény? A színpadról áradó szeretet a közönség soraiba is lekúszott. Nem meglepő, hogy ott is 20 éves barátságok ültek, akik ennyi idő alatt hol szorosabb, hol távolabbi viszonyban voltak. A végén mégis rég nem látott összeborulások voltak, mert egyet biztosan megmutatott ez az előadás: az idő múlását nem tudjuk megállítani, és semmi sem lehet fontosabb a szeretet.

M. Adri

[2025.03.15.]