Tíz szerep, öt színész, Hello Again

A Hello Again egy musical, Michael John LaChiusa zenéjével, ami Arthur Schnitzler Körtánc című 1897-es drámáján alapszik. Az előadást 1993-ban mutatták be az Off-Broadway-n, azóta játszották már Londonban, Svédországban, Ausztráliában, Németországban, New Yorkban és persze, hogy Budapest sem maradhat ki. A Pinceszínház előadását Dicső Dániel rendezte.

A tíz karakter szerelmi kapcsolatára összpontosító darab már nem ismeretlen a magyar nézőknek. Évekkel ezelőtt a Budapesti Operettszínházban is bemutatták, 2020-ban pedig a Pinceszínház tűzte műsorára. Akkor a koronavírus-járvány gyorsan megállította a darabot a siker útján, de most – két év elteltével – újra, vagy inkább először láthatja a hazai közönség.

LaChuisa zenei adaptációja szorosan követi Schnitzler eredeti művének szerkezetét, gyakran megismétli párbeszédének töredékeit, részletezve tíz szereplő között, tíz jelenetben szexuális találkozások és szerelmi kapcsolatok láncolatát. A musical annyiban tér el a drámai műtől, hogy a szerző minden egyes jelenetet a 20. század különböző évtizedébe helyez, de nem időrendi sorrendbe. Ezt a zenék jelzik, ha sikerül mindenre figyelnünk. A zenei skála ugyanis nagyon széles: az operától a 70-es évek diszkójáig, miközben arra is koncentrálunk, hogy melyik szereplő éppen kicsoda.

Ezzel előrevetítettem, hogy a Hello Again nem egy szokványos musical. Nem csak bemegyünk, leülünk, hallgatjuk a jó zenét, átéljük az érzelmeket, a szerelmet vagy a fájdalmat. A Hello Againt meg kell értenünk.

„Egy utcalány egy katonával…. egy katona egy nővérrel…. egy nővér egy diákkal… egy diák egy feleséggel… egy feleség egy férjjel… egy férj egy sráccal… egy srác egy íróval… egy író egy színésznővel… De mindegy is „hogy hol, hogy kit, hogy mért”, egy azonban biztos, hogy ezek a találkozások nem éppen horzsolásmentesek. A magasztos szerelem pillanatnyi szükségletté aljasul, amelyben a csillapíthatatlan vágy tetten érhetetlenül válik árulássá, hazugsággá, csalódássá vagy éppen bosszúvággyá. A végeláthatatlan érzelmi és testi adok-veszek közepette pedig csak akkor nyerhet bárki, amikor a másik éppen mindent elveszít” – írja a Pinceszínház ajánlója az előadásról.

Dicső Dániel rendezése nehezen sorolható be egyetlen műfajhoz, a klasszikus értelemben musicalnek sem nevezném, de tény van benne zene, és énekelnek, ettől már lehet musical. A szituációk sem szórakoztatóak, inkább drámaik, nem nevetni akarunk rajta, hanem mélyen magunkba nézni, és csendben lenni. De jön a zene, és átkerülünk egy másik közegbe. Kapkodjuk a fejünket, főleg mert a tíz szerepet öt színész alakítja. Mindenkire két karakter jut és mindenki alaposan meg is dolgozik vele.

Fekete Linda, Tóth Zsófia, Némedi Árpád/Ottlik Ádám, Georgita Máté Dezső és Ember Márk egyenlő arányban osztozik a feladatokon. Ez az a darab, amikor nem lehet és nem is kell senkit sem kiemelni. Mindenkinek megvan az erőssége, néha kétszer is, így tényleg olyan, mintha a tíz szereplő a helyén lenne és mi csak kapkodjuk a fejünket jobbra-balra. Akár egy teniszmérkőzésen.

Ha még „érik” az előadás az rosszat semmiképp nem tesz neki, ilyen hosszas kényszerpihenő után pedig csak azt kívánjuk, hogy játsszák még sokáig!

Jegyvásárlás

M. Adri
Fotó: Petró Adri

Hello Again képekben - klikk a fotóra

[2022.04.20.]