Roadlegendák - Legendás roadok könyvrecenzió

Tizenegy életút-interjún keresztül mutatja be a magyar könnyűzenei technikusok, roadok történetét egy nemrég megjelent kötet.

A könyv nagyon érdekesen lefedi a könnyűzenei stílusokat: rockzenekarok, Neoton, Fonográf, Republic, Piramis, Omega, underground zenekarok stb. technikusait is bemutatja - de a könyv egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a technikusaiknak mennyire hasonló feladatai voltak és mennyire hasonló kihívásokkal küzdöttek.

Az induló zenekaroknak például a hangszereken kívül csak egy-két hangszórója, erősítője volt, amit eleinte csak az adott klubban kellett fel-le vinni a színpadra. Ha a zenekar népszerűbbé vált és turnézni kezdett, szükség lett autókra, majd a felszerelés bővülésével kisbuszra, két kisbuszra, több és több segítő kézre - a roadok történeteiből szépen lekövethető az adott zenekarok fejlődése.

Az is kiolvasható a könyvből, milyen alapvető jellemvonásokra volt szükség ehhez a munkához. Technikai felkészültség - ezt a legtöbben menet közben szerezték meg. Autószerelőnek is lenniük kellett, hogy az ócska, mindenhol lerobbanó buszokkal odaérjenek a koncertek helyszínére, majd beletanultak a folyamatosan fejlődő hangtechnika, esetleg a fénytechnika rejtelmeibe is. Közös jellemvonás a megbízhatóság, valamint nagyon érdekes volt a folyamatos fejlődés belső igénye.

A bemutatott életutak későbbi része is gyakran példaértékű. Cseresznyés Gyula Cserkó például a vidéki turnék során a koncertek előtt nem ivott, hanem művelődött, bejárta a helyi nevezetességeket, a helyismerete pedig jól jött a Bahnhof szórakozohelyek későbbi megnyitása során. Ehhez hasonlóan a többiek is, amikor belefáradtak a tedd ide-tedd oda utasításokba, vagy az utazásokba és tovább akartak lépni, nyitottak stúdiót, kiadót, szervizt... Aki a zenekarok mellett megállta a helyét, később sem veszett el az életben (vagy legalábbis a könyv olyanokról szól, akik nem vesztek el)

Mindezt tarkítja millió sztori a zenekarok életéből: számtalan probléma út közben és a koncertek során, lerobbanó autók és buszok, technikai nehézségek, balhék. A könyv elegánsan elkerüli a bennfenteskedést, minden road tisztelettel beszél a zenészekről, ha néha éreztetik is, hogy némelyikük gyakran ittas volt, vagy például sokat csajozott. De itt olvastam eddig a legjobb megfejtést arról, miért nem illett Sipos F. Tamás a Republicba, hogy milyen személyiség Schuster Lóránt, milyen profi volt mindig a Neoton, hogyan készült a Kopaszkutya című film és így tovább.

A könyv megvásárolható a kiadó oldalán (https://grundrecords.hu/balint-csaba-roadlegendak-legendas-roadok-konyv), és ha készül folytatás, értesülhetsz róla a Könnyűzenei Technikusok Egyesülete Facebook oldalán (https://www.facebook.com/profile.php?id=100089134536385).

Szatmári Péter

Bálint Csaba: Roadlegendák - Legendás roadok

Kiadja a Könnyűzenei Technikusok Egyesülete

[2024.05.03.]