Egy elkerülendő buli az élet

Avagy Hiszti Eszti messze elkerüli azt a bulit, ahol a zene CD-ről szól…

Üzenet értéke van már a borítónak is Domján Tamás és a Koktél: Egy nagy buli az élet című lemeznél: nézzétekk meg ezt a bohókás bajuszos söröskorsót! Majd kicsordul belőle a hűsítő nedű! Hát nem mókás? (A válaszban segítek: nem.) De míg más lemezek megvásárlásakor kis szerencsével egy slágert is vásárolunk, itt a borító is arra késztet, hogy vegyük meg, hiszen 35 slágert kapunk így! Vagyis értelemszerűen harmincötször többet ér ez a lemez, mint bármelyik másik!

De hallgassuk! Az egész albumot átlengi az a nyolcvanas években divatba jött, és azóta divatjamúlt gagyi-casio-sound, amely minden Fásy Ádám nevével fémjelzett show nélkülözhetetlen terméke. Jó humorú zenészeknek kis mértékű fogyasztása ajánlott, de vigyázat, ügyeljünk a mértékletes hangerő megválasztására és arra, hogy kapcsoljuk ki időben a készüléket.

A borító söröskorsója, a „Koktél”, mint zenekari név, és ez a markáns zenei hangulat mind azt sugallja, hogy igen, itt az ideje, hogy levegyük a konyhaszekrény tetejéről a három évvel ezelőtti szilveszterkor rajtunk maradt maradék Bols Vodkás üveget, és igyuk ki fenékig! Ugyanis így sokkal jobban elviselhető ez a fajta muzsika. (Fincsi nedű, tényleg megiszom!).

Száraz torokkal ne hallgasd!

Egyetlen hiánya az albumnak, hogy a „Börtön ablakában” című számot nem tették fel rá, pedig nagyot ütne…E sorok írójának az ex-osztályfőnöke állandóan ezt énekeltette az osztállyal… Hamis hangokban sem szűkölködik az album, és bizonyisten, kipróbálhatja mindenki, a vodka és a „Bár tudnám, hova menjek” című Illés feldolgozás hascsikarással társuló nevetéssel jár!

Józanul épp olyan elképzelhetetlen végighallgatni a lemezt, mint felénekelni, biztos nagy vedelés lehetett a stúdióban. De a legnagyobb rajongó a nyolcadik kerületi Leonardo utcából – hiszen így képzelem el a Domján Tamás rajongók mintapéldányát – sem fogja bírni száraz torokkal. (Egy időben laktam az Orczy térnél, és a szomszéd hasonló zenékkel kápráztatott el. Egyszer beordítottam az ablakon, mikor bömböltették a magnót, mire kijött egy kétméteres drabális állat, hogy „meva?” „-Hehe, bulizgatunk, bulizgatunk?”- szóltam, majd miután kiderült, hogy az úrnak szülinapja van, boldog születésnapot kívántam és elmentem rokonokhoz aludni…)

Végezetül engedd meg, hogy felsoroljam a bombasztikus slágereket, melyek már az eredeti verzióban is büntettek, de most végleg elkápráztatják a nagyérdeműt (a teljesség igénye nélkül): "Sej ribizli!", "Ciao Marina", "Ha nem tudom nem fáj", "Petróleumlámpa", "Ne gondold" 

Büszke vagyok arra, hogy 17 számot spártai módon, kínszenvedve, de végighallgatott! Mindent az olvasóért, csak azt ne kérjék, hogy hallgassam meg újra…

- Hiszti Eszti -

[2008.02.14.]