Herbie Hancock

A 12 Grammy Díjjal kitüntetett, Oscar díjas, illetve egyéb számos neves zenei - összesen közel 40 - díjjal - elismert amerikai világsztár jazz zongorista-zeneszerző 1940-ben született Chicago-ban. 1951-ben már Mozart zongoraversenyét adta elő a helybeli Szimfonikusok közreműködésével. Korkedvezményes növendékként 1958-ban diplomázott a Grinnell Főiskola zenei és elektromérnöki karán. 1960-ban csatlakozott a korszak híres trombitása, Donald Byrd együtteséhez.

1963 elején, 22 éves korában a Blue Note kiadó megjelentette első önálló LP-jét, a "Takin' Off"-on szerepelt HH első világslágere, a "Watermelon Man". Még az évben csatlakozott Miles Davis legendás kvintettjéhez. 1966-ban zenét komponált Michelangelo Antonioni "Blow Up" című korszakalkotó mozijához (amit azóta több filmzene követett).

1968-ban kilépett a Miles Davis Quintet-ből és önálló pályafutása kezdeteként az elektronikus jazz-funk irányában fordult. 1973-ban adta ki a "Head Hunters" című LP-t, ami a jazz történetének első platinalemeze lett (több mint egymillió eladott példánnyal) és amit a "Chameleon" nevű kompozíciója fémjelez. 1980-ban bemutatta a világnak az akkor 19 éves felfedezettjét, a trombitás Wynton Marsalist. 1983-ban HH "Future Shock" című albuma (ami a mai jazz electronica stílus előfutára volt) ismét platinalemez lett. Az LP leghíresebb "nótája", a "Rockit" megnyeri "A legjobb R&B instrumentális dal" Grammy-díjat és MTV videódíjat kap öt különböző kategóriában.

1986-ban Oscar-díjat kap a "Round Midnight" film zenéjéért (szerepel is a filmben). 1989-től éveken át a "Coast to Coast" című koncertajánló televíziós műsor házigazdája. 1994-ben leszerződött kiadójához (Verve), amely óriási "budget"-et és teljes szabad kezet adott művészete megjelenítéséhez. 1996-ban felvette a "New Standards" című Grammy-díjjal kitüntetett albumát, amelyen pop- és rock világslágereket dolgozott fel standard-ként modern jazz formájában. 1997-ben Wayne Shorter-rel (szaxofon) duóban elkészíti a "1+1"című, a kritikusok által nagy hozsannázással fogadott CD-t. Még az évben kinevezik a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute művészeti vezetőjének. 1998-ban a "Gershwin's World" című CD-je két Grammy-díjat nyert. 2005-ben megjelentette "Possibilities" című CD-jét, amelyen jazz együttese pop- és rockénekesekkel "dolgozik" együtt.

2007. szeptember 25-én megjelent a "River: The Joni Letters" című CD-je, ami közel hét hónapig vezette a New York-i Billboard Magazin un. "Top Contemporary Jazz Albums" listáját. Ez a lemez 2008-ban két Grammy-díjat nyert: a legrangosabbnak vélt „Az Év Lemeze”, amelyet a díj történetében második alkalommal ítélték oda jazz albumnak, illetve az „Év Kortárs Jazz Lemeze” kategóriában.

[2008.06.11.]