A francia zenekar tagjai könyörögve néztek a Szigeten - képekben
Mindenféle összebeszélés nélkül az utolsó napot én is a Világzenei színpadnál töltöttem, csakúgy mint NagyM kollégám. A Nagyszínpadnál csak a Pendulum koncertet akartam megnézni, de sajnos ez a technikát szállító teherautó karambolja miatt elmaradt.
Az N&SK újra megalakultNyilván a franciáknak ez nem olyan vicces, mint nekünk (ők a SKA zenére következtethetnek az „eneszká” névből, mi pedig a régmúltra, amikor is ugye a rosszabbik végén álltunk...)
Csík zenekar fellépése képekbenA Csík zenekar után lépett fel ez a nagyon szimpatikus csapat, majdnem a hazai pálya előnyét élvezve. Ugyanis annyi francia gyűlt itt össze, mint talán a Szigeten eddig összesen egy koncertre sem.
Meg is volt az előnye/hátránya: aki nem értett franciául, az még az átvezető szövegeket sem érthette, mert az énekes végig franciául beszélt a közönséghez. A zenéjük nagyon vidám ugrálós ska, egy kis francia sanzonos érzéssel meg egy kis rockos punkkal megbolondítva.
A harmonika miatt néha egy kicsit jobban sanzonosnak tűnt, viszont amikor a hegedűvel együtt szólt a harmonika, akkor meg egy kicsit balkános lett a dolog. Nagyon érdekes és felletébb vidám kis koncert volt. Nem tudom, hogy volt-e már ilyen sikerük, francia barátaim azt mondták, hogy otthon is ismertek, de nem nagyon hallottak még tőlük ilyen jó kis bulit.
Itt mindenesetre kétszer jöttek vissza, és utána is még kérdően - szinte könyörögve - néztek ki a technikusokra, hogy légyszi, hadd játszunk még! Sajnos azonban ezt nem lehetett, úgyhogy be kellett, hogy érjük azzal, hogy kijöttek még egyszer elköszönni a rajongóktól, utána pedig még egy jó órát osztogatták az autogramokat a színpad mellett.
N&SK a SzigetenBalkáni fergetegNehezen tudtam elképzelni, hogy ez után hogyan lehet felrázni az elfáradt közönséget, de a Besh’O’Drom-nak sikerült. Ahogy elkezdődött a buli mindenki egyből felkelt, vagy elkezdett futni a színpad felé. A legviccesebb az volt, hogy még a kissrácok/csajok is egyből befutottak a bulizók közé, ugrálva táncolva. (Láttunk belőlük négyet ötöt, lehettek vagy 6-7 évesek.)
A zenekar állandó fellépője a Világzenei színpadnak már 9 éve. Ismerik őket mindenfelé, ennek megfelelőn pedig mindig hatalmas koncertet adnak. A francia barátaim azt hitték először, hogy külföldiek, mert már ők is voltak rajuk Rennes-ben ! Úgy néz ki, hogy mindenkinek táncolhatnékja támad ezeket a balkáni ritmusokat meghallva. Játszottak új szerzeményeket is, nagyon jól szólt az énekesnő és a derbukás srác énekhangja együtt. Ökívület, örömzene, mi kell ennél több?!
És az idő lelassult...Mármint a következő koncert alatt. Ez volt ugyanis Lee „Scratch” Perry fellépése, egyben az utolsó is a Sziget ezen színpadán. Ennyiszer még talán egyetlen koncerten sem hallottam a Love, Peace szavakat kimondani egy koncerten. Biztos azért mert ez volt az első Perry koncertem. Maga Perry ott volt már a kezdeteknél, és még mindig él és koncertezik. Vicces volt ahogy az öreg bácsika végigtotyogott a színpadon, fején, azaz kalapján meggyújtott füstölőkkel.
Egyébként pedig nagyon szeretetreméltó is volt a Nagy Öreg. Mellette ott volt még a színpadon – nem is annyira a színpadon, hanem inkább a háttérben – Adrian Sherwood is aki annyira tökéletes alapokat játszott be a zenekarnak, hogy nem is tudom, hogy miért volt ennyire a háttérbe szorítva. Pakolta a dub effekteket, zseniális volt. Néha kicsit jobban húzott néha pedig simogatott. Nagyon jó választás volt ez záróbulinak, azt hiszem az egész Sziget-alapérzést – már ha van ilyen – jól tükrözte az egész hangulat a bulin.
Újra gyorsan de nem eléggéUgyanis mire a Party Arénához értünk, hogy a Sziget egyik legjobban várt fellépőjét meghallgassuk, addigra sajnos már nem engedtek be senkit az Arénába. Nem gondoltam volna, hogy a Justice ennyire kifog rajtunk, szerintem a szervezők sem. Simán elment volna a Nagyszínpadra a Killers helyett utolsó napon. Valószínű akik bent voltak azok is jobban élvezték volna a bulit. Így maradt még egy kis sörözgetés majd alvás, rákészülve a másnapi embertpróbáló feladatra (sátorfelszedés, hazamenetel).
Hétfő reggelHát ez is eljött. Ismét öregedtünk egy évet. Én a 15. Szigetemet zártam. A hazaút elég nehézre sikerült. Nem volt elég a sok csomag, még a tömeg is elképesztő volt. A Filatorigát megállótól az autószalon bejáratáig – pontosabban a gyalogátkelőig - állt a sor a HÉV-re várva. Brutális volt. A taxistandnál szintén rengetegen álltak, ott sem volt értelme próbálkozni. Végül valahogy túléltük a sorbanállást és hazajutottunk.
Köszönet a Szervezőknek ! Tudom, hogy még jön a sok adat és infó, de az érzés, hogy ismét együtt lehettünk rég nem látott Szigetes cimboráimmal, jó koncertek sokaságával megfizethetetlen!
-Aretuska-
[2008.08.19.]
Hírek
