Kellemes meglepetés érte Pinyót  - nagy a készülődés Köves Miklós ’60-as bulijára

Már tényleg nem sokat kell aludnunk ahhoz, hogy a Petőfi Csarnok deszkáin - egy monstre műsor keretében - föltűnjenek ifjúkorunk meghatározó, legendás zenekarai. A január 17-i nagy buli apropóját Köves „Pinyó” Miklós érett férfikorba való érkezése szolgáltatja. A koncertre való készülődésről, a közreműködő együttesekről a sokmindent megélt dobos beszélt lapunknak.

- Hogyan telnek napjaid a januári buli előtt?
- Ahogyan ez szokásos, mindenféle ügyintézéssel. Ádámmal (Török Ádám – a szerk.) járjuk a hivatalos helyeket, jegyértékesítés, vagy esetleges reklámelhelyezés szempontjából. Mivel a hirdetőoszlopokon való plakáthirdetés meglehetősen drága a mai világban, ezért mindenféle más, alternatív megoldásokban kell gondolkodnunk. Közben már folynak a részleges próbák az eredeti RABB-bal, és a Non Stoppal; a későbbiekben sorra kerül az összes többi résztvevő is. Mire elérkezik a január, az összes formációval el kell, hogy készüljenek az alapok. A Minivel még két fellépésünk van - január 2-án és 3-án -, majd 5-től minden nap gőzerővel próbálunk.

- Zenész pályád valamennyi jelentős formációja együtt fog ünnepelni veled, többek között a Non Stop is. Véleményed szerint, mi lehetett az oka annak, hogy nem kerülhetett az őt megillető helyre ez a csapat, azaz miért maradt el a megérdemelt siker?
- A Non Stopról tudni kell, hogy rétegzenekar volt. Szemben az akkori divatirányzatokkal, inkább a progresszív-, és a rock-zene keverékét játszottuk. A dalszövegek meglehetősen kiríttak a kortárs környezetből; közönségünk is ennek megfelelően egyetemistákból, értelmiségiekből, és az ún. „belvárosi fiúkból” tevődött össze. Ebből adódóan a Non Stop soha nem vonzott nagyobb tömegeket. Ettől függetlenül, előzenekarként részt vettünk a nagy Omega és LGT turnékon. Két nagyobb formációnk létezett; az egyik Turai Tamás énekessel (a Táncdalfesztivál II. helyezett - Lélegző furcsa hajnalon), a másik Somló Tamással és Závodi Jancsi gitárossal, akit én csábítottam a zenekarba. Szerencsére úgy alakult, hogy mindkét énekes fel fog velünk lépni a Petőfi Csarnokban. Persze ott lesz Victor Máté billentyűs-fuvolás, a Non Stop meghatározó tagja, aki legtöbb nótánk zeneszerzője is. Ez a második felállású zenekar egy év után feloszlott; Somlót elvitte az LGT, én pedig Som Lajossal nyugatra mentem vendéglátózni, hogy később megcsinálhassuk a Piramist.

- A RABB és Besenyő Brass muzsikusai között elég sok az átfedés. Miben különbözhet a két zenekar munkássága egymástól?
- A RABB-ocskát Ádámmal, Závodi Janóval és Muck Ferivel hoztuk létre, blues-rock-funk csapatként. Utána csatlakozott Zsoldos Tomi basszusgitáros. Január 17-én az eredeti felállás lép színpadra. Megpróbáltunk a repertoárból olyan számokat elővenni, amelyek kevésbé ismertek. A Besenyő Brass, „Muki”, azaz Muck Feri találmánya, amolyan magyar Blues Brothers - 11 taggal. Az alapzenészek valóban megegyeztek a RABB-ocskával, ehhez jött az öt fúvós. Szerencsénk volt, hogy nyáron az A 38 hajón „Muki” egyszer már összehozta ezt a formációt, ami akkor sem volt egyszerű feladat, lévén, hogy mindenki nagyon elfoglalt. Így most nem okozott különösebb gondot újra összeszedni őket. Az eredeti énekes, Majsai Gabi az előző bulin sem tudott részt venni; akkor és most is egy fiatal srác, Lőrinc Karcsi vette-veszi át ezt a szerepet. Jó orgánummal rendelkezik, emellett, szinte azonnal be tudott illeszkedni, jól érzi magát közöttünk.

- A legendás Piramist – persze rajtad kívül - Závodi Janó és Gallai Péter fogja megidézni. A Nagy Csapat hiányzó tagjai közül – ha nem is éppen zenélni, de mondjuk egy kézfogás erejéig - ellátogatnak hozzád a színpadra?
- Nem tartom valószínűnek. A 2006-os Piramis buli után nem a legteljesebb egyetértésben váltunk el, így nem számítok arra, hogy az említett hiányzó tagok meglátogatnának. Janóval és Petivel megmaradt ez a nagyon régi baráti viszony; nem is számítunk rá, hogy a többiekkel valaha is össze tudnánk jönni. Nem a Piramis Plusz fog a születésnapi bulimon fellépni; szándékosan nem akartam a két bandát összekeverni. Kisegítő zenészekként Tacskó (Paróczai Attila) basszusgitáron, Nagy Szabolcs (Liszt) billentyűkön és Kiss Zoltán énekesként működik közre.

- Hogyan tervezitek a műsor felépítését?
- Két részben megy le a program. Az összes alapot fölpakoljuk a színpadra, így nem szükséges különösebb átszerelés. Az első félidőben az első három produkció kezd; bemelegítésként a Mini, majd jön a Non Stop és a Piramis. A szünet után a RABB és a Besenyő Brass lép színpadra, majd újra a Mini. Végezetül egy kis örömzenélésre is sor kerül. Mintegy másfél-két órás bulit tervezünk.

- Meg lesz örökítve az esemény?
- Igen. Kellemes meglepetésként ért, mikor az EMI kiadó felajánlotta, hogy CD-re és DVD-re rögzíti a teljes koncert anyagát. Számomra ez rendkívül nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy a technikai- és művészi színvonal megfelelő lesz, hogy megörökítsék, és fenn maradjon az utókor számára.

- Szép, hosszú pályaívet futottál be. Meg tudnád mondani, hogy melyik volt a legmélyebb pontja…?
- Annyira szeretem ezt a szakmát, és szerencsémre mindig olyan pályatársakkal, dolgozhattam, akik nem csak zenészként, de egyébként is a barátaimnak számítottak. Mint minden pályának, persze ennek is megvoltak a maga mélységei és magasságai. A Piramisban lettem országosan ismert zenész, velük értem el legnagyobb sikereimet. Az ún. „aranyügy” – mely a Piramis feloszlását is eredményezte - annyira megviselt, hogy nem is akartam tovább rockzenével foglalkozni. Színháznál vállaltam zenei munkát - szép csöndben, a háttérben dolgoztam. Onnan kerültem Muck Feri hívására a RABB-ba, s tértem vissza a zenei vérkeringésbe.

- …és melyikre emlékszel vissza legszívesebben?
- Erre is nehéz válaszolni! Mint ahogy előbb is mondtam, megtapasztaltam a mélységeket, de a magasságokat is. Ez persze a magánéletre is vonatkozik, a kettőt ugyanis nem lehet élesen elkülöníteni egymástól. Ezek a dolgok nagyon is összefüggenek.

Ha jól utána számolok, 16 éves koromban már doboltam Balatonföldváron; vagyis 44 éve zenélek. A Non Stopban kezdtem a szárnyaimat bontogatni, 1965-től játszottam az együttessel, nagyon szép éveket töltöttünk együtt. Visszatekintve, az egész pályám gyönyörű volt, azért tudtam ilyen sokáig csinálni. Nagyon ragaszkodom a zenéléshez. Talán azért is, mert semmi máshoz nem értek (nevet). Abból a szempontból szerencsésnek is mondhatom magam, hogy mindig olyan formációkban tudtam zenélni, ahol jól is éreztem magam, és meg is tudtam élni belőle. Ez mind a mai napig így van. Ha most fiatal lennék, és választanom kellene; ma sem csinálnám másképp! Éppen ezért, egy jó darabig nem is akarom abbahagyni a zenélést.

-Hegedűs István-

[2009.01.05.]