Perfekt, de cseppet sem idegen anyag K-Maro-tól
A karácsonyi dömping egyik legjobb albumát hozta össze K-Maro. Lendületes, fülbemászó és több számra is bátran mondhatjuk, hogy bizony slágergyanús.
A lemez kézhezvételekor elsőként K-Maro korábbi száma a Histoire de Luv jutott eszembe, melyben dollármilliomos üzletembert alakít aki megmenti barátnőjét a gonoszoktól. A borítón antik stílusban bútorozott dolgozószobában ül, szivarral a kezében, drága öltönyben és drága órával a csuklóján. Meg kell hagyni az összkép igazán stílusos, sokkal eredetibb mint például az első La Good Life című album unalomig bejáratott rapperes borítója. A lemez ébenfa színe is a kiváló minőséget próbája átadni a közönségnek.
Az első szám egy kellemes felütés, arra enged következtetni, hogy valami újat, valami kiforrottabbat kapunk az előzőeknél. Sokat nem is kell várnunk, hogy rájöjjünk, ez K-Maro legjobb albuma. A második-harmadik számot gyakorlatilag az album csúcspontjának tartom.
Kellemes perceket ígér
A második Let It Show című track magasra teszi a mércét, amint megszólal rögtön igazi kedvenccé válik, az ember akaratlanul is elkezdi dobolni a lábával a ritmust, akaratlanul is elragadja a kellemes dallam amely ezt a számot jellemzi. Nagyon jó alapja van. Pontosan olyan, mint amilyennek lennie kell ahhoz, hogy igazán kellemes perceket, netán órákat szerezhessen a hallgatóságnak.
Bevallom őszintén ezt és a harmadik Love It Or Leave It című számot másfél órán keresztül hallgattam annyira tetszett. Valahogy mindig vissza kellett pörgetnem az albumot ezekhez. A Love It folytatja az előző szám lobbanékonyságát, s bár a hangok ereszkedők a szám elején, mégis valamiféle kapcsolatot érzek a két szám között. Legfőképpen a hangulat terén.
A negyedik szám a Take You Away, amelyből single is jelent meg a tavalyi évben szintén minőségi darab. Itt leginkább a kellemes, dallamos refrén az ami valódi húzóerőt ad, a háttérben szóló női vokál pedig igazi telitalálat. A következő dal fanfáros kezdete kicsit idétlenre sikerült, de amint beindul a zene máris újra magára talál K-Maro egy újabb kellemes számot prezentálva. Ezt követően a Good Old Days lassabb tempóra vált, de megtartja dallamosságát.
Egy visszaemlékezésnek lehetünk fültanúi a dal hallgatása közben, melyben ugyanúgy felbukkan a szerelem mint a háború. Valószínűleg gyermekkori emlékei, a libanoni harcok szolgálhattak alapként. A következő dal, mintha valamiféle megmagyarázhatatlan kényszerűségből lenne gyengébb, mint az előzőek, olyan érzést kelt, mintha nem tudtak volna mit rátenni még az albumra.
Újra felpezsdül a verünk
Továbblépve azonban újra egy tartalmasabb trackre bukkanunk, melynek jót tett Belly & Rad közreműködése. A dirty-s hangzás és az éneklős részek újra felpezsdítik a vérünket a következő két szám során. Nem hiába, hiszen a a tizenegyedik Not Your Time To Go úgy szól akár egy második felütés az albumon. Az akusztikus gitár egyszerűen ám nagyszerűen köti át a hangokat, úgy szól mint a Top Gun című film befejező dallama. Nagyon Kellemes.
Jól megfigyelhető az album profizmusa a tematika terén is, megint használják az akusztikus gitárt, ami viszi a dalt, megadja az alapot ahhoz, hogy a közreműködő Jonas is megmutassa mit tud. A hip-hop-ra jellemző több részes számok itt is felbukkannak egy ízben, a tinenkettedig szám ugyanis a Take You Away part 2 címet viseli, és valóban folytatja a negyedik szám stílusát.
Hihetetlen mennyi újdonságot találunk az albumon. Záróakkordként pedig két magasztosabb, könnyedebb befejező számot hallunk, egyikben a ma olyan divatos vokoderrel torzított énekhangot, másikban igazi bulis, parádézós refrént találunk legnagyobb megelégedésünkre.
Semmi sem hiányzik K-Maro harmadik nagylemezéről, minden a helyén van, minden kifinomult és profi, a hangzás tökéletes, mind a tizennégy szám magával ragadó és nem csak azok számára akik ezt a stílust kedvelik. Jól szól ha ráfigyelünk, jól szól a háttérben, egyszerűen perfekt. Az előző albumokon megszokott francia szövegbetétekből itt egyet sem találunk, viszont ez nem feltűnő, és nem válik negatívummá, talán még erősítheti is az összképet.
-george-
[2009.01.08.]