A Takáts Tamás Band új lemeze igazán szerethető

Nyolc év lemez megjelenési szilencium után a négytagúra karcsúsodott, „dirty” jelzőt magáról levakaró, idén nagykorúvá érett csapat, végre friss hangzó anyaggal egészíti ki a rock-blues fanok (és persze a minőségi zenét kedvelő vásárlóközönség) gyűjteményét.

Páros lábbal mellberúgó, őrült gittárrif, egy hirtelen ritmusváltással, visszafogott hangszereléssel folytatódó verze után, a jól megérdemelt refrénben kapjuk az eszmei mondanivalót – Nem elég. Gál Gábor gitárosban szunnyadó energiák elementáris erővel törnek föl a középrész instrumentális betétjében. Egyszerű dallamvezetés, melyet jól ellensúlyoz a struktúra változatossága.

Visszanyúlva a rhytm and blues gyökerekhez, amit Chuck Berry Johnny B. Good-jára emlékeztető verze rész hivatott illusztrálni, a Leszel te még milliomos finom iróniába öntve suhintja meg a meggazdagodás kissé kényes, de örökzöld témáját. Az énekes-frontember által megszólaltatott szájharmonika plasztikusan erősít rá a r & b alapokra. A kicsengés mindenesetre optimista.

Az album zászlóshajójának számító Privatizációs Blues (Az egész gyár az enyém) - rock and roll a javából. Könnyen megjegyezhető, fülben maradó melódia, rocky-tempó, gitár-herfli párbaj gondoskodik a hallgató komfortérzetéről. Kissé szemtelen, de abszolút helytálló – direkt politikai megnyilvánulástól mentes - fricska a rendszerváltozás óta eltelt idők Nagy Privatizátorainak. Figyelem, akinek inge, ideje végre felöltözni!

Középtempónál valamivel lassabb, balladisztikus felvétel, szívet melengető, szerelmi vallomás: Olyan szép.

Dobd el. „Dobj el mindent, ami értelmetlen, és vedd ki a tűzből megtisztítva életed aranyát”. Egy sorba sűrítve minden, amit az életről tudni kell, vagy legalábbis érdemes. Megfogadni viszont mindenképpen érdemes.

Budapestről (Magyarországról) készített virtuális pillanatfelvétel. Akár a Dobd el továbbgondolt értelmezésének is felfogható. A gondolatsor ezúttal konkrétabb, már ami a laza társadalomkritikát illeti. Ez az a nap. A darabból mondanivalójának minden visszássága ellenére kicseng ama bizonyos „takátstamási” örök optimizmus. Mindez a főhőstől megszokott ének bravúrral interpretálva.

A kiadvány másik csúcs felvétele, a Száll, repül. Igazi ballada, filozofikus értekezés az élet általánosságban értelmezett dolgairól. Akusztikus gitárkíséret és szóló. A refrén kétszólamú, megvastagodott hangzása jól reprezentálja, emeli ki a mondanivaló fontosságát.

Az előző darab lírája után, mintegy kontrasztképpen csap bele a gitár az Élnem kell, jóval keményebb rockos hangvételű tételébe. Takáts Tamás önmagával énekel duettet, kétféle frazírral, felelgetős felosztásban.

Jaj de Jó, hogy nem vagyok kábszeres

- hangzik az ars poetica. A nóta már régebben elkészült, némely fórumon a beavatottak hallhatták, igaz, egy szál akusztikus gitárkísérettel. Meghangszerelve, herflivel díszítve, igazi tradicionális blues. A dalszöveg önmagáért beszél.

Az Eső lírai darabja a maga egyszerűségében is irodalmi magasságokban szárnyal. Ha nagyon akarjuk, némi áthallással, akár mögöttes értelmet is tulajdoníthatunk a dalnak. Erre talán a szövegíró tudna bizonyosságot adni. Mindenesetre az Eső méltán sorolható be a sláger várományos szerzemények közé.

A Lesz lakásom önvallomása még akkor született, mikor a Takáts család bérelt lakásban volt kénytelen élni mindennapjait. Szubjektivitása ellenére élénk közérdeklődésre tarthat számot; ugyanis erősen elgondolkodtató az a tény, hogy Magyarország egyik élvonalbeli énekese – 30 évnyi munka után - nem rendelkezik saját hajlékkal. A blues - mint kifejező eszköz e nóta köntösében -, telitalálat.

Nehéz mosolygás nélkül meghallgatni az Álom vízióját Szörényi Levente és Bródy János nevével összefüggésben. Amúgy a Száll repül gondolatsorának folytatásaként is felfogható, lírai előadás, akusztikus kísérettel.

Dramaturgiailag is kitűnő húzás, az Álom után utáni felszólítás: Ébredj fel! A zenei alapok (Patyi Sándor – basszus; Mike Zsolt – dob) éltre kelnek, akárcsak Gál Gábor markáns gitárhangja, hogy e lemezen még egyszer ízelítőt adjanak a sajátosan értelmezett – kissé keményebb felfogású - bluesból. A szövegértelmezés ezúttal sem egyértelmű, mindenki a neki tetsző verziót gondolhatja bele. Kitűnő záró nóta.

Egyszerű, többségében könnyen megjegyezhető dallamok, érthető tiszta énekhang, invenciózus gitárhangzás- és témák, szerény, háttérben meghúzódó, de biztos alapok – röviden ennyi a vadonatúj Takáts Tamás B.B. album leltára. Mindez megfejelve az énekes rá jellemző stílusban írott dalszövegeivel, máris kimondható a verdikt:

Az Ébredj fel! többszöri meghallgatás után is befogadható, szerethető.

-Hegedűs István-

[2008.12.10.]