A lemez, amely napsütést varázsol: Copacabana

A latin számok szerelmesei el lesznek ájulva ettől az összeállítástól. Tartalmas, szórakoztató és még annak is felpezsdíti a vérét, aki nem az a táncoslábú típus.

Az album 22 számot vonultat fel. Mivel ritkán ritkán találunk ennyi dalt egy válogatás lemezen, így ez önmagában is bíztató. Elsőként rögtön felcsendül a megszokott lambada dallam, átalakítások, módosítások nélkül. A latinos dallamvezetés és a kellemes hangszerelés azonnal a testünkbe csempészi a ritmust.

A mozgalmas kezdést tovább tudja vinni a második, Iko Iko című Mediterrano dal is. Sőt! Enyhén diszkósított változatban, keményebb alappal hallhatjuk ezt a bohókás, pörgős számot, amely hangulatával az egész lemezt jellemezni tudná. Igazán kellemes és könnyen fel tudja dobni az embert. Ha már elkezdtünk rá táncolni, abba sem fogjuk hagyni az album végéig. A harmadik szám még gazdagabb hangszerkínálattal szólal meg, és az egyedi díszétéseknek köszönhetően feledhetetlen lesz a több szólamú ének is.

A negyedik dal úgy kezdődik, mintha egy James Bond filmet néznénk. Más hangszerelés, gitárok helyett fúvósok és női vokalisták kísérik a háttérből az énekest. Miközben ezt hallgatjuk, úgy érezzük egy latinos bárban ülünk, körülöttünk tömegek az asztaloknál, szmokingos fiatalemberek szivarral a kezükben, estélyi ruhás hölgyek martinival, a színpadon pedig a G-Mission frontembere énekel.

Bulizós, táncolós, mókás

A Copacabana érzést Sonia Enriquiez könnyed és légies száma váltja, magával ragadó vokállal és kiegyensúlyozott zenei alappal. A kevésbé érdekes Oye Come Va után felzendül az Eviva Espana diszkó verziója, kedvcsináló, bulizós, táncolós móka csakúgy mint a második szám.

Ugyanezt a klub hangulatot árasztja az ezt követő Samba megamix is. Nem rossz kilengés, de a komolyabban hangszereltebb számok szebben szólnak. A La Bomba után végre egy újabb sláger a La bamba csendül fel. Igazi táncparkettre invitáló szám, a hangulatot mindenképpen csak úgy sugározza, ám zeneileg itt félkarú óriás. Semmi ami szilárdan alátámasztaná az énekhangot. Furcsa így hallani, hiszen a következő Chiquita Mama rögtön lefedi a hiányosságot, hallani a basszust is, az éneket is, ahogyan azt kell.

Az album közepén, egy haloványabb szám után, mintha csak kiemelés lenne, eljön az album egyik legerősebb és leghangulatosabb száma Valeria Lynch-től. Una Storia Da Raccontare. Eszméletlenül jól megírt szám, igazi sláger. Minden a helyén van benne, az ének kitűnő, ráadásul sosem érnek véget a hallgatható részek, hanem folyton egymást követik, ismétlődnek, bennünk tartva a várakozást az újabb és újabb kiteljesedésre. Perfekt.

Jöjjön egy kis megnyugvás

Megnyugvásképpen Filipe Neves dallamos, romantikus, lassabb tempójú száma következik, majd a Forragea ringat minket ismét a latinos vizeken. A maraca kifejezetten jól hangzik benne. Az album második legjobb dala Joe Dassin Taka Takája. Ütősök, gitárosok és kellemes francia nyelvű ének jellemzi ezt az eleinte szolídnak tűnő, de aztán egyre inkább kiteljesedő dalt, amelyet végül már mi magunk is dúdolni fogunk az énekessel együtt. Annak idején Koós János énekelte a dal magyar változatát.

Az Oye Maria szaxofonos játékát követően Ana Baltran énekel egy nyugodt, lágy dallamot, majd Teresa Sebatini lassú, szerelmes száma csábítja a párokat a parkettre. Igazi szenvedélyes szám, amit szintén énekeltek magyar változatban is. A lemezre három bónusz is felkerült, elsőként a Tago Mago elnevezésű diszkóremix a Kaoma idei remixalbumáról. Táncra csábító, bulizós dal.

Extra bónuszként a korong utolsó két száma egy-egy Bud Spencer és Terence Hill filmzene. A Kincs ami nincs és a Nincs kettő négy nélkül nevettető dallamai már nem a latin táncról szólnak, sokkal inkább a nagy pofonokat osztogató, a rosszakat a megérdemelt helyükre juttató színészduóról, és az ő kalandjaikról.

Semmiképpen sem negatívum, hiszen jól esik a kitekintés, és az összkép így egy igazán tartalmas anyagot mutat, különösebb erőlködés nélkül. A minimalista borító ellenére az album valódi napsütés ezekben a hideg téli órákban. Felhevít és felpezsdít. La Passion!

-George-
 

[2009.01.13.]