Unique best of, de eléggé "egyedi"?

Az immáron kicsit több, mint tíz éves zenekar elérkezettnek látta az időt egy best of album piacra dobásához. De vajon tényleg időszerű volt? Egy kis tanulmányozás után határozottabb választ kaphatunk erre.
 

Csomagolás

Külsőségek szempontjából semmi extra. Ugyan feltűnik a polcon, hiszen a sárgán világító háttér előtt fekete-fehéren rajzolódik ki az énekesnő, Völgyesi Gabi és két oldalán az együttes másik két tagja, bal oldalon a zenei felelős, Kovacsics Ádám, jobb oldalon pedig a szövegíró, Ferbár Zsolt. A háttérben nem túl kivehető és nem is túl hangsúlyos helyen talán egy körhintának a felső részét láthatjuk kirajzolódni.

A CD hátoldalán nem csak a tracklista, valamint az ajándék-DVD tartalma fedezhető fel, hanem a szponzorok és a három tag is megjelenik a jobb alsó sarokban. Túllépve a külsőségeken, lássuk mit rejt a az album mélye, azaz milyen is a tartalom maga.

Kibontott ajándék

A korong a többek által jól ismert Bár 2.0 főcímzenéjével indul, ami abból a szempontból jó választás volt kezdő tracknek, hogy mindjárt az elején valami újat nyújt. Ez persze relatív, hiszen akik nem ismerik a zenekart, azoknak talán pont ez a szám cseng majd ismerősként, hiszen nem csak a zenecsatornák, hanem mindinkább egy jól ismert kereskedelmi csatorna többhavi reklámozásának verejtéke van a szám 2008-as változatának megismerésében. Akárhogyan is, bármely szempontot vizsgálva jó helyen van. Lendületet ad, és minden ízében „unique-os”.

A kapott lendület pedig nem szűnik meg a sokak kedvenceként 2001-ben debütált Angyal c. dallal. Ezt követően rakhatjuk össze mi is a mozaikokat, s tudjuk, hogy vár még ránk száz és száz apró mozdulat és gondolat, s elsőként képzeletben elmerülhetünk a Csillagtenger-ben, majd elindulunk az Úton. Kicsit kilépve az elkalandozásból a Tükör következik, amely valamelyest visszarántja a békés albumhallgatót a realitás világába.

A stúdiós felvételeket egy élőben felvett és lassú dal követi, méghozzá a Gyönyörű vagy, amely a lemezen egy új periódus kezdetét is jelenti. Ezen rész olyan trackekből áll, mint a Végtelen álom, a Bölcsek útján és a Lassan elhiszem. Újabb megtörő lendülettel érkezik és nyugszik meg, majd varázsol el a szintén élőfelvételként szereplő Otthon, megkezdve ezzel a harmadik periódust az albumon.

Nincs változatosság

Eddig azt hinnénk, a számok olyan egyformák. Talán nem is tévedünk, ám ez az érzés abból is következhet, hogy egy egyedi stílust képvisel a zenekar, amely a másoktól való különbözést emeli ki, és nem a saját zenei anyagain belüli változatosságot. Valahogy mégis sikerült úgy összerakni a zenéket, hogy az együttes e húsz egymást követő dala ne nyújtsa a monotonitás gyakran kellemetlen érzését, persze ez nem zárja ki azt, hogy esetleg mégiscsak kissé unalmasnak hasson.

Próbálva megtörni az egyhangúságba fordulást a 12. helyre az Én című szám került, a bűvös 13-as pedig az Árral szemben lett. Ezt követően megint élőfelvétel, egy lassú dal, a Végtelen álom következik, amely eredeti pörgős mivoltában már szerepelt az albumon. A 20 zeneszám közül azonban nem ez az egyetlen, ami ismétlődik, hiszen a Mi van a nevedben is visszatér a vége felé, ám eredeti 2001-es változatban, ami nem sokban különbözik a 2008-astól, viszont negyedannyi reklámot sem kapott, így akkori ismeretsége sem volt túl nagy.

Képzeld el

Visszaugorva a soron következő számhoz, a Képzeld el folytatja a best of listát, ami egyben az utolsó, tehát a korong negyedik periódusának kezdő dala is. Olyan trackek követik, mint az Életem könyve, a már említett Mi van a nevedben 2001-es, azaz eredeti verziója, az Itt vagy, és zárószámként az Újra meg újra.

Az együttes ezenkívül megajándékoz minket egy bónusz trackkel is, méghozzá 2008-as vadonatúj számukkal, ami a Fekete fehér címet viseli. Stílusban, hangzásban azonban ez sem szakad el semmilyen formában az ezt megelőző számoktól.

Öröm-üröm, avagy a kritika

Habár a CD-hez kapunk egy ajándék DVD-t is – mely tartalmazza a zenekar eddigi összes videóklipjét, valamint további extrákat, werkfilmeket –, és az album is nagyszerűen van megszerkesztetve a maga valójában, a zenekar még mindig nem elég változatos.

Lassú és gyors számok váltják egymást, de tulajdonképpen semmi más… az effektek, a zenei megoldások oly mértékben hasonlóak az egyes dalokban, hogy a lemez legkésőbb a harmadik periódustól unhatóvá válik. Elnézést kérek a Unique rajongóktól, hiszen talán ez a zenei egyformaság a védjegyük, de bárhogyan is, összességében még várni kellett volna ezzel a best of válogatással, legalább addig, míg a zenekar több megújuláson átesik.

Ezt is érdekes, nézd meg: "Nem helyezkedünk különösebben, mert nincsenek csodák." - interjú a Unique tagjaival

-Dazsarász-

[2009.01.10.]