Feketében tért vissza az AB/CD zenekar

Már hetekkel előtte készültünk a haverjaimmal a koncertre. Senkinek nem volt szülinapja, sőt nem is iskolai szünet következett.

Az AB/CD zenekar készült fellépni a nyíregyházi Tequila Pubban. A négytagú bandát már láttam többször is fellépni, és tudom, milyen nagy a mozgásigényük. Ezért is voltam kíváncsi, hogy hogyan oldják meg ezt a koncertet a Tequila igencsak kicsi színpadán.

Este kilenc óra tájban érkeztünk meg az általában motorosok által látogatott szórakozóhelyre, és ekkor már játszott a Freeze Out nevű előzenekar . Főleg feldolgozást nyomtak, Hooligans hallottam, és mondták, hogy a Red Hot Chillit nagyon jól kenték. Saját számaik is voltak, de főleg az tetszett, hogy fiatal és dinamikus zenekar, az énekes átadta magát a zenének és beleéléssel adta elő a dalokat. Abszolút hiteles volt, és mindenkit megmozgattak, annak ellenére, hogy szerintem nem sokan ismerték a budapesti bandát.

Utánuk nem sokkal a húrok közé csapott az AB/CD, mindenki nagy örömére a Stiff upper lip- pel kezdtek . A pasik ordítottak, a csajok sikítottak, mindenki őrjöngött és tapsolt. És ez még csak az első szám volt! Akik még nem hallották őket, azok az első pár percben alig tértek magukhoz Laci hangjától. Pillanatok alatt térben és időben messze repítettek minket, s olyan volt, mintha egy igazi AC/DC koncerten lennénk. A jelmezek , a gesztusok, és az a hang… Az ausztrál fenegyerekek rajongóinak igazi csemege, de azok sem unatkozhattak, akik csak kíváncsiságból jöttek el.

Elhangoztak a legnagyobb slágerek, úgy mint a Back in Black, a Highway to hell, vagy az elmaradhatatlan Thunderstruck. De minden ott bulizó magára ismerhetett a Problem Child közben, és értünk szóltak a „pokol harangjai” is, majd TNT –t robbantottak a közönség között.

Lackó a szokásos formáját hozta, mindenkivel pacsizott, a csajokkal flörtölt, odaadta a mikrofont bárkinek, aki kedvet érzett énekelni pár sort. Tibi és Józsi gitártudásához nincs mit hozzáfűznöm, nagyon profik, csak mozgás terén voltak kicsit korlátozva. Ám ez nem zavarta Hümért, aki lejött a közönség közé és többször is elkápráztatott minket virtuozitásával. Sztyopáról nem is beszélve, aki félmeztelenül, néha szinte extázisban dobolt.

Amikor levonultak a srácok, a közönség természetesen nem hagyta annyiban a dolgot. Kitartóan várt és tapsolt, mígnem visszatértek ( feketében : ), és játszottak még egy kicsit, többek között „Roziról” is (Whole lotta Rosie). Ezután a zenekar bepakolt a turnébuszba, és hazafelé vette az irányt, mert hát hosszú az út Borsodig…

Minden elismerésem a bandának, nagyon jó bulit csináltak, még az sem zavarta meg őket, hogy a közönség a gyorsabb számoknál kissé bedurvult és nem volt ritka eset, hogy a színpadra esett valaki… Laci mikrofonja is elment egyszer, de hamar megoldották. Tényleg nem bánta meg, aki végignézte ezt a koncertet.

Aki megkedvelte a zenekart, és szeretne még velük találkozni, annak ajánlom figyelmébe a december 17-ei koncertet, ami a kazincbarcikai Sport Rock Klubban lesz. Nem csak azért különleges ez a koncert, mert ingyenes lesz, hanem mert itt ünneplik a fiúk a két éves fennállásukat! Aki teheti, jöjjön el!

Kovács Tünde

[2005.11.28.]