E D D A 25

Szuper bulival ünnepelte az EDDA születésnapját a PeCsában!

Az idei esztendő ill. a márciusban kezdődött országjáró turnén az EDDA számára a jubileum jegyében telt, hiszen negyed évszázados lett a banda.
Minden a 80-as években kezdődött – amit némi kortörténettel kell kezdenem – , amikor javában a „Legbologabb barakk” címet viselhettük a szocialista országok közül, amikor még nőttek ki a földből a lakótelepek és ezzel egyidejűleg megjelentek a „kulcsos gyerekek”, akiknek a szülei a munkahelyen, délután a gmk-ban dolgoztak és ezen fiataloknak nem volt igazán családi életük és jöttek a frissen szerveződött galerik és jött az EDDA is. Akik nagyon gyorsan elnyerve a közönség szeretetét szinte már a csúcson kezdték, mivel aki akkoriban hallgatta a dalaikat, mindannyian úgy érezhettük rólunk szólnak ezek a dalok, és ezzel szinte egy időben megalakult az „EDDA család”-hoz való tartozás igénye is. A fentiekben már említett kulcsos gyerekek (galerikbe tömörülve) elkezdtek szűk csőfarmert, farmerdzsekit és szimatszatyrot hordani és érezték azt az erőt és gondoskodást érezni, amit az új „család” adott nekik. Valahogy „szentírásnak” érezték a dalok szövegeit és nagy volt a kötödés ehhez a családhoz.
Ezt mi sem bizonyíthatta jobban, hogy az akkor még bakeliten megjelenő korongokból eladtak és kiérdemeltek 25 arany, 4 platina, 2 gyémánt lemezt! Valamint Európa szerte több mint öt millió lemezük kelt el.

Valamint ekkor jelentek meg a mai graffitik ősei is, hiszen akkoriban a tűzfalakon a legtöbb felirat az „EDDA MŰVEK” volt, igaz ekkor még ezek a feliratok „környezetbarát kivitelben”, az iskolákból mai szóhasználattal élve „lízingelt” krétával kerültek a falakra. Valamint az akkor oly divatos szigorúan piros olaj festékkel kezelt kültéri padok támlájára is felkerültek az EDDA feliratok „népi fafaragó” technikával, azaz egy bicska segítségével a fába vésve. Természetesen az akkori házibulikat sem lehetet úgy elképzelni, hogy ne kerüljön fel a lemezjátszóra az EDDA korong.

A zenekar 25 éve sem telt el felhőtlenül, hiszen az egykoron miskolci srácokból alakult banda megélt sok jót és rosszat, hiszen vesztettek el társat nagyon fiatalon és cserélődtek a tagok is, de a siker töretlen maradt és a közönség szeretet is!

De visszatérve a pénteki koncertre a kezdés előtt több mint egy órával már hosszú tömött sorokban álltak a rajongók várva a beengedést, ahol fel lehetők voltak az ős Eddások, „Eddanagyik”, és azon fiatalok (tinik) akiket most érintett meg az Edda szellemisége és a „nagy családhoz” való tartozás öröme. A teremben, pedig az utolsó simításokat végezték és az utolsó hangpróba zajlott, hogy minden tökéletes legyen. A koncert némi csúszással indult és a közönség szinte folyamatosan kántálta a megszokott „Művek, művek, Edda művek”-et így szólítva a színpadra Patakyékat.

Majd Molnár Csaba lépett a mikrofonhoz és Ő hívta a színpadra a csapatot, a bevonulást fényjáték kísérte –nagyon komoly fénytechnika volt felvonultatva –, és megkezdődött a szuper buli.

Az elhangzott dalok az új album az „Isten az úton” c. lemez bemutatása – ami egyben a Budapesti premierje is volt –, valamint egy keresztmetszetet hallhattunk az elmúlt 25 év legnagyobb sikereiből is, megspékelve egy hatalmas dobszólóval a programot.

A közönség persze az összes slágert együtt énekelte Attilával és nagyon jó volt a hangulat, de természetesen Alapi „Steve” István is felpörgette a hangulatot fantasztikus gitárjátékával. A tisztelt publikum oly szép számmal jött el a már hagyományosnak tekinthető karácsony előtti PeCsa bulira –ami mégis egyedi és különleges volt ezen az estén-, hogy a színpadtól szinte lehetetlen feladat volt átvergődni a büféig.

Természetesen mi is kicsit elérzékenyültünk és nosztalgiáztunk, hiszen a nyolcvanas évek közepe végé táján mi is rendszeresen jártuk EDDA koncertre a PeCsába, de akkor még csápolni!

Isten éltessen EDDA művek!

-BK-

[2005.12.24.]