Csak szabadon - hétvége az EFOTT-on

Ahogyan az megszokott és várható, a pénteki-szombati fesztiválnapokon mindig megugrik a látogatók száma. Nem volt ez másként az EFOTT-on sem, érzékelhetően többen lettek az orfűi kemping területén az esti enyhülésben bulizni vágyók.

A nagyszínpad nyitókoncertjét a Road adta. Megértéssel fogadták, hogy bizony ilyenkor még odasüt a nap a nézőtérre, ebből kifolyólag pedig relatíve kisszámú, és nem is folyamatosan aktív a publikum. Aztán a felpörgetős zenéknek meglett a hatása, a tapsoltatás, énekeltetés sem maradt el – a nézők illedelmesek voltak, alapoztak a későbbi koncertekre.
 Mindeközben a Suhancos sátorban a Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor alkotta latin duó forrósította még jobban a hangulatot. Ámulatba ejtő virtuozitásukat elektro-akusztikus gitáron mutatták meg, és egyértelmű vastaps után két ráadással búcsúztak.

A PTE színpadán némi változás történt, ugyanis a Fish! helyett a Rock ’n’ Roll Swindle (a Zorall együttes másik arca) lépett fel. Nem volt rossz buli, de a csalódott Fish!-rajongókat nem tudták kárpótolni. Közben a nagyszínpadon a Subscribe a tőlük megszokott energiatúltengéssel igyekezett turbózni a még mindig elég kókadt közönséget. A Suhancos táncdalsátorban ekkor az Intim Torna Illegál szórakoztatta a táncos kedvűeket, főleg a Hipnotizőrkirály című számukkal.

Kilenc óra tájban mentőautó szirénázott a feljebbi részhez (ahol a Junkies és a Balkan Fanatic zenélt); majd hosszas hangolás, holtidő után kezdte meg műsorát a 100 Folk Celsius, és ünnepelt együtt a közönséggel a 15 éves Ganxsta Zolee és a Kartel. A háttérben vetített videó is segített megidézni eddigi történetüket, na meg az olyan klasszikusaik, mint pl. „A szerb határ felé”, „Keleti oldal, nyugati oldal” vagy a „Szesztilalom”. Ezalatt – egészen más (pop, dance) stílusban – az Ámokfutók is telisátras koncertet adott, a kemény vonalat pedig a már legendává lett punk rock együttes, az Auróra jelentette.

A péntek fő fellépője a Tankcsapda volt, rengeteg nézővel, akik együtt üvöltötték Lukács Lacival a „Rock a nevem”, a „Nem ver át”, a „Füst és lábdob” vagy a „Be vagyok rúgva” szövegeit. Lukácsnak szüksége is volt a közönség segítségére, hangja valahogy még a szokásosnál is kopottabbnak tűnt. Zavarta a nézőtér egyik „meeting point” feliratú gumioszlopa is, de azért a koncert végén hosszan megköszönte a jó hangulatot az efottozóknak. A versenyt nem igazán tudta felvenni velük a Napoleon Boulevard, a Suhancos koncertsátor félig volt szellősen, igaz, aki ott volt, önfeledten táncolt és énekelt pl. a „Szállj velem” vagy az „Álmodtam csillagot” című slágereikre.

A késő éjszakai fellépők a nemrégiben ismertebbé vált SID, és a Doors Emlékzenekar voltak. A nagykoncert után sokan érkeztek a DJuice színpadához, akik közül páran mikrofonba is énekelhették a SID „Hello” című számának refrénjét. A „Szabad vagyok”-kal búcsúztak, de ráadásra a lelkes visszatapsolás ellenére sem maradt idő.

Mire a Doors Emlékzenekar behangolt, megtelt a színpad előtti domboldal. Mindenki megelégedésére elhangzottak a legnagyobb Doors-slágerek (pl. „Alabama Song (WhiskeyBar)”, „L. A. Woman”, „Light My Fire”), de elszállósabb számok is, mint a „Not To Touch The Earth” vagy – stílusosan – a zárószámuk, a „The End”. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 2010-es EFOTT késő éjjeli koncertjei közül ez bizonyult a legsikeresebbnek, leghangulatosabbnak.

Szombat

Elérkezett az EFOTT zárónapja – egy utolsó napközbeni strandolás, vízipisztolyos, -bombás csata a Lipton nyaktörő, domboldali pályáján, bóklászás a Civil Falu sátrai közt, és ha eddig kimaradt volna, annak a petíciónak az aláírása, hogy legyen hűvösebb az EFOTT-on. (A petíció egyébként elérte célját, csak épp a távozás napjára…)

Érezhetően egy koncertre gyúrt a fesztivál közönsége, ez pedig a Kispál és a Borz fellépése volt. A többi sátornál, színpadnál viszonylag kevesen voltak olyanok, akik tényleg a zene, a fellépő miatt jelentek meg. Ettől függetlenül persze jóval többen voltak, mint hétközben, de sok volt a csak nézelődő, eszegető-iszogató ember.

A PTE színpadán az Ocho Macho igyekezett felrázni a közönséget latinos, reggae-s, bulizós zenéjével és impozáns megjelenésükkel (ugyebár nyolc zenészről van szó, úgyhogy nem vesztek el az egyébként nem is túl nagy színpadon…). Hasonló erőfeszítéseket tett a nagyszínpadon a Bёlga, bár – ahogy már eddig is több fellépőt – őket is megzavarták a másik színpadról áthallatszó hangok. De poénra vették, sőt, az egyik szám végén megtapsolt(tat)ák a „konkurenciát”. A Suhancos sátorban a Retro School Band szólította fel szintén nem nagy közönségét a „kollektív büdös sátor, kollektív izzadás” jegyében, hogy menjenek közelebb a színpadhoz. Feldolgozások (pl. Lenny Kravitz, Roxette) mellett eljátszották a „4 éjen át (csak szabadon)” című számukat is, amelyet a 2008-as EFOTT dalának választott a fesztivál szervezősége.

A nagyszínpad következő fellépője a Kowalsky meg a Vega volt, eleinte meglepően kevés nézővel, de aztán a tér a háromnegyedéig feltöltődött. Közben Majka rappelt, két év után először ebben a felállásban (Tysonnal és Pápai Jocival – akik közül utóbbi betegség miatt nem tudott jelen lenni).

Mielőtt a Kispál és a Borz a húrok közé csapott volna, a följebb fekvő DJuice színpadán a Hollywood Rose (Guns ’n’ Roses tribute) hozta lázba a közönséget. „Welcome to the Jungle”, „Don’t Cry”, „Live or let die” – a domboldal minden szöveget tud, teljes odaadással tapsol, ugrál. Aztán megszólal egy vuvuzela, amire az énekes rögtön le is csap: mint megtudjuk, a foci VB kezdete óta vágya volt, hogy belefújhasson ebbe a hangszerbe. Utána még pár nagy Guns-szám, visszatapsolás, és már lehet is indulni megint le, a nagyszínpadhoz.

Kezdetét veszi a Kispál és Borz koncertje. Hömpölyög a tömeg, innen is, onnan is hallani, ahogy valaki épp énekli a messzire hallatszó dalokat – „Ha ez a vég”, „Tiszai pu.”, „Van-e nálatok alkohol”, „Emese”, „Zsákmányállat” stb. Egyértelműen a legnagyobb tömeget vonzó koncert a fesztiválon. Ezalatt a Suhancos sátorban Sipos F. Tamás énekelt egy maroknyi nézőnek.

Éjfélkor lépett fel az Anima Sound System, ahol szintén épp csak elszórva táncolgattak, sőt, voltak, akik az együttes stílusváltására panaszkodtak. Levezetésnek és fesztiválzárásnak a Nova Prospect és a Hangmás adott koncertet – akik élő zenére vágytak, ott voltak.

Eltelt tehát a 2010-es EFOTT is, óriási hőségben, sok jó zenekarral, még több zenekedvelő, a strapásabban megközelíthető színterektől sem visszariadó fesztiválozóval. Az egyébként gyönyörű környezetben a domborzati viszonyok miatt sajnos nem volt megoldható, hogy a lejjebb fekvő rész négy színhelye (nagyszínpad, PTE színpad, Suhancos HÖOK táncdalsátor, illetve a Rádió 1 színpada) ne zavarja egymást – ezt majdnem minden fellépő nehezményezte is. De, ahogy mondani szokás, sok jó ember kis helyen is elfér, összességében remek hangulatban – és persze szabadon, csak szabadon – telt el a négy-öt nap.

EFOTT - 3. nap (Borbás Mátyás képei)

EFOTT - 4. nap (Borbás Mátyás képei)

-Fejes Anna-

[2010.07.19.]