Sötét Korok a pesti éjszakában

Szaggatós gitár riffek egy legendától, a reflektorok villogó fényei... az egész banda tökéletes audiovizuális élményt nyújtott! Soulfly! Mi is kell ennél több egy emlékezetes estéhez?

Már régóta vártam, hogy Max Cavalera bandáját élőben lássam! Gondoltam nem is lehet gond, simán bejutok. A bejáratnál mégis a biztonsági erők ellenállásába ütköztem. Termeszétesen az idegbaj kerülgetett és ekkor a tömegkommunkáció „nagyszerű” vívmányát vettem igénybe. Hívások jobbra, balra, melyekkel sikerült kiderítenem az igazságot! Leküzdve a félreértést, a kaput könnyedén magam után tudtam. Bent meglepetésként ért a rajongók csökkentett létszámmal való jelenléte. De még korai órában érkeztem. (Később sem lettünk sokkal többen! Valószínűleg ez a hétköznapnak és a magas jegyárnak volt betudható.) Viszont, aki ott volt, az nem tért haza csalódottan.

A Cadaveres nyitásának, - a fent említett okok miatt - csak a közepébe hallgattam bele. A közönség nem nagyon mozgott, inkább nézelődött és az erejét a későbbiekre tartalékolta. Én sem tettem másként és az izgatott lelkiállapotomat is muszáj volt némileg lehűtenem. Velem ellentétben Gabó Ádámék nem pihentek a színpadon, hanem teljes szélességében megdöngették a deszkákat!

Kicsivel később, az áthangolási ceremóniát követően, olasz énekre lettem figyelmes. Ilyet sem hallok mindennap, közelebb is férkőztem a Linea 77-hez. Érdekes formáció! Ketten vokáloznak, a mélyebb ének témákat hozó és meglehetősen robosztus alkaton, Nitto-n meglepően mutatott a Szűz Máriát ábrázoló póló. (Sajnos a rajta lévő szöveg messzinek bizonyult az elolvasásához. De köztudottan vallásos nép sarjai…) Kollégája: Tozzo pedig egyszer csak a tömegbe vetette magát, ami egy szimpatikus gesztus volt tőle. Végre a lent pihenő embereknek egy kis köre is elkezdte a napi testmozgását! Kellemes csalódást okoztak, habár ez a rappel vegyített nu metal nem áll közel hozzám.

Közel félóra (erőltetett) várakozásnak néztünk elébe. A háttérzene néha elhalkult, majd újra fokozódott, mint a rajongókban a türelmetlenség. Kerüljön már le a brazil zászló a dobfelszerelésről! A kemény zenét, a klasszikus „Carmina Burana” sejtelmes dallamai váltották fel és mindenki tudta, ez már az intro! „Um, dois, tres, qautro!!!!” beszámolással, raszta tincseit rázva lépett a közönség elé Max Cavalera. És kezdetét vette a nem rég megjelent „Dark Ages” korong bemutatása, egy komplett best of műsor keretébe sűrítve. Nem sorolnám most fel, hogy miket játszottak, aki ismeri a Soulfly-t, az tökéletesen tudja, vagy legalább is sejtheti, a kedvencei biztosan köztük voltak! Előkerült néhány szerzemény a Sepultura korszakából is. Talán meglepően hangzik, de a „Roots” egyszerű, középtempós ritmusa, egyfajta eufórikus örömöt gerjesztett bennem, mely áthatotta az egész koncertet! A hangulatomat csak tovább növelte a „tribe” összehangolt játéka! A közönség egy emberként énekelt, ugrált, pogozott, képtelenség lett volna nem velük sodródni! Hosszú idő után, végre sikerült egy olyan koncerten részt vennem, melyről nem úgy mentem el, hogy „Na, ez is olyan volt, mint a többi!”. Épp ellenkezőleg! Leírhatatlan többleterővel, és életkedvvel töltődtem fel, amit csak az élő zene adhat.

Varjú Dávid

[2006.02.24.]