Hazafias Népfront – Anarchy in Miskolc

Meghallgattuk a XTRIKE „Just Like You” című albumát

A punk nagyjából a 60-as évek végén, az MC5, és a Stooges megjelenésével rúgta be a popzene ajtaját, hogy aztán a Sex Pistols örökérvényű Never Mind The Bollocks Here’s The Sex Pistols című dolgozatával végleg megadja magát az új hullámnak. Egy év 1977 ennyi jutott az anarchista, fikázó, köpködő, cukros vízzel belőtt sérójú balos srácoknak, és a láncos - bakancsos, koszos farmeres csajaiknak. Valljuk meg a punk szimpatikus mozgalom volt. Kár hogy vége, midikloriádjaink hiába jelzik a Green Day egyre nyugtalanítóbb jelenlétét az Erőben. A 90-es évek közepének punk utánérzése ne tévesszen meg senkit. A Sum 42, a The Offspring, vagy a Blink 182 kertvárosi srácai maximum annyit tudtak hozzá tenni a punk kánonjához, mint Kaszás Géza Kovács Lázár főztjéhez a Receptklubban. Semmit.

A 2001. március 15.-én a forradalom hevületében Miskolcon alakult eredetileg STRIKE névre hallgató alakulat is súlyos félreértelmezésekkel küzd. A „Sebesség, erő, rock n’ roll” hármas jelszó az anyagot hallgatva inkább valamiféle dicséretes öniróniának hat, mint anarchista programnak. A Jokka (gitár) Rafi (ének) Kozi (basszus) Pisti (dob) összeállítású extrémsport rajongó zenekar „Just Like You” című második albumát, valószínűleg még Kovács Ákos Néptribun is a „Rém kellemetlen” jelzővel illetné.

A 2004 júliusában a Party Tura stúdióban rögzített anyagon hat angol és három magyar nyelvű nótát találunk. Dicséretes, hogy az albumot ellátták egy külön média melléklettel, így legalább pontosan be tudjuk azonosítani az elkövetőket. OK, a lemez valószínűleg nem csúcstechnológiával bíró stúdióban készült, de ez nem ad felmentést a két producer Jokka és Repei bénázására. Mindvégig érezhető, ha az anyag megfelelő kezekbe került volna, akár még a kereskedelmi rádiók kínálatában is visszahallhatnánk néhány felvételt, persze nyilván valahol a Bravo magazin kedvenc rockerei, a Hooligans legújabb izéi és a kvázirocknak álcázott poprettenet Zanzibár akármilyei között. De így…

A borítón egy távozó „Gáspár Győző” mintás zebra tekintget bambán hátra. Az állat feltehetőleg valahol a nagy amerikai pusztában áll. A rózsaszín égbolt felett sárga felirat hirdeti. XTRIKE! A hátsó borítón a négy srác strandpapucsban, pólóban, trikóban hülyén integet egy kanyonban. Felettük egy crossmotor. Az állat eltűnt. Érezzük az üzenetet?

A zene valahol a Dead Kennedys, az Offspring és a The Clash mentén mozog. Kevesebb sikerrel. Az albumnyitó „Waste My Time”-ban valaki gyorsabban akar gitározni, mint amennyire tud. A korai Green Dayt idéző „Just Like You” széteső alapja, idegesítő vinnyogó gitárhangzása már-már kínos. A lassan építkező, kissé new waves „Fly With Me” nem tudja eldönteni metál vagy punk akar lenni. A húzós riffre építő „Come On Young Chicken” a lemez legfigyelemreméltóbb trackje, kimondottan ötletes, az értő produceri munka azonban nagyon hiányzik. A funkos basszustémával operáló Why?-on nagyon érződik a RHCP hatás. „Woman Technik Turbo Drive…” - erőtlen gitárhangzás, sodró punk, koncerten akár jó is lehet. „Vadászhús” - ballada, vicces szövegekkel. „Három Kívánság” egyszerű funk punk, Dévényi Tibi bácsi nyaldossa ujjait és a pontos labdákat. „Égig érjen a fű, a folyóvíz legyen whisky, és minden jó csaj velem akarjon dugni!” Klassz. Az albumra bonusz nótája a Century Studio szponzorálása mellett megjelent „Féktelenül” című felvétel.

A „Just Like You"-t hallgatva eszünkbe juthat a bungee jumping örök kérdése, 5.000 forintért megéri-e fejjel lefelé végezni nagydolgunkat? 

Radics Gábor

[2006.04.07.]