Zsüti gála

Szervezési bakikkal zsúfolt ámde csodálatos zenei estnek adott otthont a Nemzeti Hangversenyterem.

G. Dénes György alias Zsüti sok nagyon szép dalt írt, ezekből válogattak a szervezők és minden megvolt hozzá, hogy tökéletes koncertet mutassanak be.

Először. Van ugye egy zseniális szövegírónk, fordítónk, akinek a slágereit az elmúlt évtizedekben mindenki fújta fújja így vagy úgy. Anélkül hogy tudná, hogy ez G. Dénes szerzemény, vagy fordítás (Csak néhány: Járom az utam, Hamvadó cigarettavég, Chicago, My Fair Lady magyar fordítás). Ugye elsőre nem is gondolná az ember, hogy ez egyetlen fejből jött elő.

Másodszor: Adott az ország állítólag legjobb akusztikájú, rendkívül reprezentáns terme, ami igazán alkalmas arra, hogy egy ilyen tisztelgő emlékező estnek megfelelő méltósággal otthont adjon. Az a technika és anyag amit oda beleöltek az adónkból az nagyon sok mindenre elég lenne.

Harmadszor: színpadra sikerült csábítani Szakcsi Lakatos zenei rendezésében Oláh Ibolyától Törőcsik Marin és Psota Irénen keresztül az Animal Cannibalsig nagyon sok népszerű előadót, akik elő tudják úgy adni Zsüti dalait, hogy az mindenkinek jó legyen. A Stúdió 11 zenészei pedig félelmetesen profik.

Hát akkor mi hiányzik egy tökéletes estéhez? Szervezés, próba.

A műsort egyszerűen nem rendezte senki az életen kívül. Szilágyi próbálkozott a műsorvezetéssel, meg az összeszervezéssel, de valahogy mindig maradtak kínos szünetek a dalok között. Tudjátok, dal vége, taps fel majd le, csönd és a színpadon nem történik semmi. Nem akarok én egy Oscar gálát idehozni, ahol nincs egytized másodperc holtidő sem, de azért ennél lehetett volna jobb is.

A hangtechnikus (hangtechnikátlan) talán most látta először a keverőpultot (amin egyébként még egyetlen karcolás sem volt) mert hol felhúzta valamelyik mikrofont amikor már valaki nagyon beszélt, hol meg lehúzta, hogy nem hallottuk mi is történik. A videotechnikus meg talán még életében nem látott ilyet, csak ideültették, hogy csináld öreg. A képvágások ugrálnak, a szervizüzenetek kimennek a nagy kivetítőre, a kép késik a hanghoz képest. Nem sokat, csak fél másodpercet. pont annyit, hogy szegény Psota Irénnek szabadkoznia kelljen, hogy ő szinkronban volt a videofelvételkor.  Mindennek tetejébe Szilágyi még elnézést is kért, hogy bocs, de a technikusok azt mondták, hogy ez így van, és nem jó. Ember!!! El kéne menni egy alapszintű prezentációs trainingre. Nem kérünk elnézést kis bakikért! Profik vagyunk, megyünk tovább.

Aztán meg jön F. Sándor poéngyilkos. Percekig beszél semmiről, az egyetlen Zsütivel kapcsolatos anekdotáját pedig Szilágyi már 20 perccel előbb elmondta. És erre mit reagál: Hát ezt egy kicsit jobban meg kellett volna szervezni, János.

A zenészek, előadók a lelküket kitették, hogy megfelelően emlékezzenek a magyar könnyű(?)zenei élet egyik nagyságára. Psota a színpadra is csak segítséggel tud felmenni, de ott van és énekel, és a közönséget felizzítja, Oláh Ibolya csak ezért az egy estéért két teljesen ismeretlen dalt tanul meg és ad elő. Zséda hangjától elolvad mindenki, csodálatosan énekli a dalokat, Heilig őszinte, Bodrogi, Haumann fiatal, és életerős, az Animal Cannibals próbálkozása, hogy egy Zsüti dalt rapesítve adjon elő, osztatlan sikert arat. Nagykálócy Eszter csodálatos hangjától mindenki elhallgat, Era bebizonyítja lírai képességeit, Meződi, Szolnoky, Somló, Bródy, Dobrády, Bíró Eszter,  mind tisztelegnek a nagy ember előtt. Weszely Ernő a Zsüti temetésén elhangzott egyetlen dalt adja elő. Ha egy előadót kihagytam volna akkor bocs, mindenki nagyon jó volt.

Sir Oesh

[2005.04.30.]