Ismét volt VOLT 2. - Tudni akarod, mit hagytál ki?

(Bár egy beszámolót már közöltünk erről az eseményről, most itt egy másik, más szemszögből. - Szerk.) Sopron július 5 és 8 között nem a történelmi emlékeiről volt neves, hanem a 14. alkalommal megrendezett VOLT fesztiválról. Sokan - szervezők szerint ötvenötezren - látogattak el az eseményre annak érdekében, hogy jól érezzék magukat. Aki kihagyta ezt a vidám matinét, az igazán rosszul járt. S hogy miért? Az alábbi sorokból rögvest kiderül.

Sajnos az első nap még nem lehettem ott, ám a további 3 nap tapasztalatai alapján kétségtelenül csak jó lehetett a nyitónap.

Csütörtökön az állomásra érkezve azt tapasztaltam, hogy teljesen más arculata lett a városnak: erre a 4 napra megfiatalodott. A bulizós társadalmat buszok vitték fel a fesztivál helyszínére. A járműről való leszállást követően megkezdtük a rövid sétát a fesztivál helyszínére. Nagyon jó volt látni, ahogy minden fiatal szabadnak érezte magát. Bár vicces volt, ahogy a 14 éves gyerekekkel a nagydarab biztonságiak játszottak, hogy beengedjék-e őket avagy sem. Végül kintmaradtak a kiskorúak. Végre egy hely, ahol odafigyelnek az alsó korhatárra.

A kötelező adminisztrációs feladatok után végre belevetettük magunkat a buliba. Meglepve vettem észre, hogy a jazz sátorban épp a volt gitártanárom koncertezett. (Együttesének neve Corner Dely. Tényleg nagyon jó jazzt játszanak. Nézzetek utána!) Megérkezés után a sör - ideiglenesen az ásványvizet helyettesítette - rögtön óriási szerephez jutott. A fellépések közötti űrt mindig ki lehetett tölteni: mehetett az ember különböző filmvetítésekre, élőtekéset játszhatott, vizespóló versenyen vehetett részt, énekelhetett vagy éppen a számomra oly fontosnak tartott Schwarzkopf-sátorba csináltathatott új, hihetetlenül extrém frizurát. Így nem meglepő, hogy mindenki extrém hajviselettel rohangált. Mindezeken kívül lehetett kosarazni, focizni, ping-pongozni, s csocsózni, ami a legnagyobb társadalom-összetartó elfoglaltságnak bizonyult.

Egyetlen kellemetlen élményem a sátorral kapcsolatban volt. Ami építéskor kétszer eltörött, cipzárai minden parancsszó nélkül leestek, majd később beázott a „lakhely”. Megnyugtatás végett mondom, hogy ne reszkessetek a cikk olvasása közben, ezek után másik sátorban aludtam…

A délelőtti lazítások, elfoglaltságok és a fokozatos italozás megteremtette az alaphangulatot a délutáni/esti koncertekhez. Csütörtökön Kispált és Tankcsapdát volt szerencsém látni. Utóbbin szomorúan konstatáltam, hogy az új generáció tagjai úgy táncoltak rá, mintha valami ska zene lenne. Ami pedig no comment az az, hogy a koncertjükön nagyrészt régi számaikat adták elő, ami nem csoda, hiszen az újabbak pocsékak.

Az est fénypontját számomra a német Mo’Horizons jelentette. A zenekarról röviden annyit, hogy két lemezlovas keveri a zenét, ám vannak normális hangszerek, sőt, egy aranyos néger énekesnőjük is. Minden zenestílust kevernek: latin, funk, rap, reggae, melynek eredményeképpen óriási hangulatot tudnak teremteni.

Péntek a monszun eső gyönyörű napja. A nappali kánikulát estefelé felváltotta egy olyan zuhé, amit mindenki megemlegetett. Néhányan ugráltak Lovasi András Kiscsillag nevű zenekarának a koncertjén, élvezve a hatalmas égicsatornák adta boldogságot. Napközben Ladánybenét, este pedig a The Cult nevű híres bandát néztük meg vidám társaságommal. A koncert fergetegesre sikerült. Nagy aggodalmat keltett, hogy vajon eláll-e az eső majd a koncertig, de szerencsére abba maradt, így nem állt semmi a party útjába.

Ezen az estén bizonyosodott be, hogy a VOLT jobb, mint a Sziget: itt a fiatalabb és idősebb korosztály keveredik, barátságos mindenki mindenkivel, spontán beszélgetések, iszogatások. Persze voltak itt is a sötétzene emberkéi, akik 40 fokban is képesek fekete sátorponyvát, és bohóccipőt magukra erőltetni, na ők inkább szeparálódtak.

A vendégek törzshelye a Soproni VOLT rádiónál volt, ahol sörözések folytak és épültek a társadalmi kapcsolatok. A legcsaládiasabb hangulatot itt találtuk: iszogattak, táncolgattak az emberek, s mint már mondtam, mindezt kortól függetlenül. Minden jelenlévő emlékezetében ott van annak az arcnak a tánca, aki lazán küldte Jackson, a transformers szokatlan, s meglepő mozdulatait. Az idősebbek egy-egy számnál mondták, hogy ezt a felvételt már nem ismerhetjük, túl fiatalok vagyunk. Egyszóval ez amolyan világbéke hangulatot hordozott magában. Habár egyszer véletlenül székemelés közben egy szegény lánykát fejbe vágtam a szék egyik lábával. Ő is meglepődött, meg én is, ám neki még fájt is. Utólag is elnézését kérem emiattt.

Az utolsó napot is a vidámság jellemezte, de a koncertek szempontjából mégis mást kaptunk. Napközben megnéztük a Quimby zenekart, valamint a Pannonia Allstars Ska Olchestrát, amely inkább hagyományos reggae-t játszanak, mintsem ska-t, s ez örömömre szolgál. Két nagy zenekar lépett föl, egyik a Fun Lovin Criminals, a másik a Pet Shop Boys. Engem őszintén szólva csak a F.L.C. érdekelt. Jó bulin vettünk részt, annak ellenére, hogy nem voltak sokan, hiszen az emberek többsége a bronzmeccset választotta, a híresen laza zenekar tagjai nevükhöz híven játszottak egészen addig a pillanatig, amíg áramszünet nem lett. Ekkor kivonultak a színpadról, és körülbelül félóráig nem jöttek vissza, már-már reményvesztettek lettünk. Többen már a magyar himnuszt énekelték, s talán emiatt, talán nem, visszajöttek a zenészek. Ezzel a közjátékkal azonban sajnos megrövidült a koncert időtartama. A party végén, jó szokáshoz híven, bedobták a dobütőket, amelynek egyik darabja felém repült, ám csak fejen talált, s onnan tovább pattant másfelé. A homlokom bedagadt, de legalább majdnem lett egy dobütőm.

Vasárnap eljött a szomorú távozás pillanata. Minden egy kicsit más színben ragyogott hirtelen. Fáradt arcok bontották le a sátrakat, pakoltak, vagy már indultak. Így tettünk mi is. Visszaindultunk mindannyian városainkba egy élmény után, ami azt hiszem sokáig bennünk fog élni. Jövőre ne hagyjátok ki!

- Magó Ádám -

[2006.07.13.]