Extrém Sportsziget 2005 a stadionkertben és az arénában

avagy amit az adrenalin elbír?

Hosszú évek óta meghatározó eseménye Budapestnek a Sportsziget fesztivál, amit rendszeresen nagy tömegek látogattak az elmúlt években és tényleg jó hangulat uralkodott, ugyanis eddig a suli végére esett a buli és így a haverok még a nagy szünet előtt, nagyobb csapatban tudtak elmenni közösen kicsit sportolni és természetesen szórakozni is.

Zenei oldaláról megközelítve a rendezvényt, idén is sok külföldi és hazai sikercsapat ad koncertet. Az első nap (11-én) a hiphop jegyében zajlik olyan fellépőkkel, mint a: Animal Cannibals, Wu-Tang Clan, Mix Master Mike, Belga, Anima Sound system stb. Majd (12-én) vasárnap a rock és a dark-metal az úr a színpadon, olyan zenekarokkal, mint a : Tankcsapda, Paradise Lost, Pannonia Allstar Ska Orchestra, Alvin és a Mókusok, Quimby, Superbutt,Subscribe,Fish.

Ezen előzmények és információk birtokában indultunk neki a két napos rendezvénynek.

Mint az előre látható volt a nézőszám kb. húsz százalékra csökkent a tavalyi rendezvényhez képest, nem beszélve a „stadion körgyűrűs” programhelyszín is egy negyedére csökkent, és míg a tavaly még ott zajló események lekerült a palettáról, és a kis színpadok is eltűntek.

Mint a sportban a bemelegítést –ami fontos lényegi eleme az edzésnek-, itt a zenei nagyszínpadon az Animal Canibals délután négykor kezdte el a közönség megmozgatását –ha emlékeim nem csalnak pont Ők voltak az első sport sziget sikercsapata is-, mivel jó pár év telt el azóta a fiúk picit idősebbek lettek, de ugyan olyan fiatalos jópofa bulit csináltak, mint évekkel ezelőtt. Ricsi Pi és Qka MC (azaz Animal Canibals) jó választás volt a szervezőktől, hiszen programjukban fő szerepet kap a közönséggel való párbeszéd a improvizálás a felpörgetés. Így történhetett, hogy amikor elkezdett esni az eső rögtön benyomtak egy kis Jamaicai hangzást és átírva- átrapeltek egy LB27 László M.Miksa számot esőűzőként.
Némi átszerelés után..

A következő bemelegítést a BELGA végezte a közönségen, na Ők aztán az igazi kakukktojás a hazai könnyűzenei életben, itt aztán van minden kiforgatott világ és hazai slágerek, kendőzetlen enyhén trágár szövegek, van egy szám amiben –az iskolásoknak történelem lecke ismétlése gyanánt- a magyar királyokról énekelnek kicsit másként, más aspektusból nézve a dolgot, mint azt tanultuk anno. Vagy, a Gyere kislány, gyere a disco klubban szól már a zene c. szám, ha ezt a Nagy Fero hallaná (ugyanis Ő énekelte ezt még évtizedekkel ezelőtt). Itt is volt egy jó sztori elkaptam egy rádióbeszélgetést a rendezők mellett, ahol jelezték, hogy a szomszéd házból telefonáltak be, hogy ki a fene lép fel, akik így káromkodnak a mikrofonba? Hát tuti nem Belga rajongói klubtag volt az illető. De azért nagyon jól nyomták a fiúk és a közönség is vette a lapot…

Ismét pici szünet következett átszerelés, hangolás stb, azért itt meg kell jegyezni nagyon jól szólt a cucc, igaz ebben is profi csapattal van dolgunk sok-sok tapasztalattal a hátuk mögött. És az átszerelést sem kapkodták el nem spóroltak az idővel és nem is ment a hangminőség rovására.

Tehát a színpadon fél hét táján az Anima Sound System zenekar, az új felállást nagyon jól fogadta a közönség és bevallom én is sokkal jobbnak találtam mint a régi Animát, sokkal dinamikusabb lett, nagyon jó dalokkal és az új frontember Jez Thompson is nagyot dobott a dolgon, nem is beszélve a front hölgyről Kása Juliról kitűnő hangjával.  A csapat egy nagy koncertet adott kb. másfél órás bulit csináltak.

Nagyobb szünet után, jött a külföldi sztárok első képviselőjeként az Egyesült Államokból Mix Master Mike (a Beastie Boys Dj-je), aki mint a biznisz világából jött tudta jó, mitől örül meg a közönség, itt semmi lanyhaság nem volt, hanem kő kemény profi produkciót hallhattunk. Mint nevéből is kiderül és itt is bizonyította mestere a bakelit korongokkal történő élő mixelésnek. Különböző és örökbecsű slágereket mixelt, elegyített egyetlen egységgé, mint pl. a Nirvana nagy slágerét a Sex machine-vel és sorolhatnám és tényleg úgy tűnt mintha mindég is egybe tartozó dalokról lenne szó, pedig több egymástól teljesen különálló műfaj dalait mixelte össze. Valamint visszahozta a nyolcvanas évek végi nagy Rap korszak hangulatát is.

Ismét piciny pihenő a dobhártyának…

És este tízkor a színpadra léptek a New Yorki fenegyerekek és elhozták az igazi gettós feelinget ide Budapestre. A Wu-Tang Clan emberei tudták mi kell a „népnek” bemelegítés szép fokozatos műsor felépítés a közönség hergelése kiéheztetése stb. majd egy kis promó az új cd-vel és ebből pár darab még a szerencsésebb közönségnek is jutott, akinek sikerült elkapni a repülő korongokat. Fergeteges bulit csináltak, volt ott füves cigi, pia és …. a többit mindenki el tudja képzelni. Az új életérzés igehirdetése, vagy a szomorú valóság bemutatása? Hát ezt döntse el mindenki magában.

A második nap – legalábbis ami a délutánt illeti -, sokkal több érdeklődőt vonzott, mint a szombati program. Valószínűleg a fellépőknek köszönhetően, hiszen azért jobban érdekelte a fiatalok nagy részét a koncert program, mint a sport utáni érdeklődés. Amikor mentem a stadionkert felé nagyon sok fiatalon látható jel volt kinek „szurkol” a koncertek csatájában.

Természetesen azért az extrém sportok kipróbálása sem maradt el, sokan álltak sorba –és talán legnagyobb sikere volt idén is kalandvár megmászása, majd egy kb. 40m-es kötélpályán való lecsúszás, valamint a másik sláger a bungee Jumping volt. Itt is volt egy- két ember akinek amikor felért az emelőkosár a daru csúcsára, hát bizony elszállt a bátorság és a végén mégsem ugrott le,- itt meg kell jegyeznem én sem tolongtam az elsőbbségért, hogy feltétlenül kipróbáljam az adrenalin növelés eme formáját-! Volt még élő emberi lengőteke ami úgyszintén jópofa dolog volt.
Valamint nagy érdeklődés kísérte a motoros freestyle motocross show-t mindkét napon. Ahol külföldi és haza profik kényeztették a benzingőz szerelmeseit, fantasztikus látványt adó akrobatikus mutatványokat láthattak az érdeklődők.

Zenei oldaláról megközelítve a rendezvény második napját első fellépő négy órai kezdettel a Pannonia Allstar Ska Orcestra volt, nagy sikerrel léptek fel és nagyon jól nyomták a rigmusokat és ez a műfaj jellegéből adódóan automatikusan az ember keze lába jár és a közönség is szinte azonnal táncra perdült. Érdekes látvány volt a frontember hófehér öltönyben kalapban lépett fel és csoda, hogy bírta mert végig lassított futáshoz emlékeztető mozgással kísérte saját játékát.

Pihenő után jöttek Alvinék és a Mókusok a színpadra, akik pont két nappal ezelőtt az arénában léptek fel a Green Day koncert előzenekaraként.
Óriási sikerük volt a kora délutáni időpont ellenére és a közönség is látványos gyarapodásnak indult. Könnyedebb dallamosabb pop-punkos stílusukban jól megférnek a slágertréfák a közismert hazai slágerek feldolgozásai odamondogatós, társadalomkritikus szövegvilággal párosulva.

Nagyon kellemes zenéjükkel a Quimby következett a színpadon. -Igaz műfajilag, teljesen mást játszottak, mint az utánuk következő zenekar a Tankcsapda- Sajátos quimby-s stílusú zene és szövegviláguk jellegzetes, a zenekart szinte névjegye sajátos zenei megvalósulásuk, stílusuk leginkább a 80’as évek underground-ot juttatja eszünkbe.

Majd ismét kevéske átszerelés, szünet, egy kis levezetés a nagy tombolások után és előtt..

Fél nyolc táján a színpadra lépett kishazánk egyik sikercsapata a Tankcsapda zenekar Lukács László basszusgitáros-énekessel az élen.
Ők is pont egy hete a PeCsá-ban adtak fergeteges és nagyszámú nézőközönséget vonzó koncertet.

Sokszor szóltunk már különböző zenekarok kapcsán a médiában való mellőzésről, hát kérem ennél a zenekarnál, erről nem lehet beszélni, hiszen nagyon sok rádióban és tévéműsorban hallhatók és láthatóak a számaik és klippeik.  A közönség abszolút mozgásnak indult, volt ott minden, amit a közönség megtehet, hogy kifejezze tetszését a zenekarának, voltak akiket felkapott a tömeg és a magasban kézről kézre átadva emelték szinte „áldozati bárányként” és ajánlották fel a koncertek nagy szellemének. A koncert fergetegesen jó buli volt és mivel a sikert sem adják ingyen ezért nagyon jól kell zenélni és olyan zenéket kell adni a tisztelt hallgatóságnak amit abszolút mértékben be tud fogadni és magáénak érzi azt. Nem beszélve a frontember személyiségéről, hiszen a lehető leg jobb választás volt Lukácsi frontemberré tétele!

Pici pihenő a dobhártyának és az adrenalin termelésnek és némi folyadék veszteség pótlása után a dark-metal elsőszámú brit képviselője a Paradise Lost következett a fellépők sorában. Itt azért a színpad is kissé kevesebb világítást kapott és megkezdődött a nagy zenei metal ünnep a stílus szerelmeseinek. Nagyon profi és jól felépített programot láthatott a nagyérdemű!

Röviden ennyi történt az idei Extrém Sportszigeten és csak reményemet szeretném kifejezni, hogy ez a rendezvény még megélhet jó pár sikeres esztendőt, és a rendezvényre már évek hosszú során kilátogatóknak ez a program nem kerül le a jövő évi programnaptárjukról.
Reményemet szeretném kifejezni, hogy azon szponzorok akik első pillanattól támogatták a rendezvényt és hittek benne, követőkre talál és az a hiányzó forrás ami idén elmaradt összejön és ez a rendezvény visszanyeri régi hangulatát és fényét!

2005. június 12.
-BK-

[2005.06.16.]