A csokigyáros zenész bealtat - tekintélyes (terjedelmű) írás egy tekintélyes CD-ről

Az EMI kiadásában tavaly, a géniusz születésének 250. évfordulóján megjelentetett dupla album érdekes megközelítésben nyúlt Mozart műveihez.

„A” változat

Eleinte kicsit csodálkoztam, hogyan tud valaki egyaránt nagyszerűt alkotni az élelmiszer- és a zenei iparban, de úgy látszik Joannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus (édesszájúak csak így emlegetik : Mozart) igazi polihisztor volt. Azt már régóta tudom, hogy Salzburg leghíresebb szülöttje csokigolyó és csokilikőr gyártásban szinte verhetetlen volt és arról a szabadidős szenvedélyéről is hallottam már, hogy operákat írogatott, de most azt is megtapasztalhattam, hogy szimfóniák, szerenádok, versenyművek és egyházi muzsikák komponálásával is gazdag örökséget hagyott ránk. 

Pihentető, nyugtató: Most Relaxing Mozart

Aki a borító figyelmen kívül hagyásával teszi be lejátszójába a Most Relaxing Mozart CD korongjait, akár azt is hihetné, hogy a bécsi klasszikusok legnagyobbika örökös mélabúban, vagy legalábbis félálomban szerezte zenéinek nagy részét. Pedig csupán arról van szó, hogy a válogatás elve szerint ezúttal a zseni leginkább pihentető, nyugtató, lazító szerzeményeinek esszenciáját fogták össze egy kiadványba. (Legalábbis feltételezem, hogy a „relaxing” kifejezésnek nem az orvosi szaknyelvben honos értelmezéséből kell kiindulni a cím fordításakor...)

A komponista sokoldalúságát, életművének gazdagságát a kétszer 11 szerzemény műfaji sokszínűsége is visszatükrözi. Négy szimfónia, három-három szerenád, zongoraverseny és kürtverseny, két hegedűverseny és egyházi darab mellett egy vonósnégyes és egy zongora-szonáta valamint három további fúvósra (oboa, fagott és klarinét) íródott versenymű biztosítja hallgatóinak nyugodt pihenését. Természetesen az nem igaz, hogy Mozart kizárólag erősen benyugtatózott vagy életunt dámák számára írt volna szonátákat és szerenádokat, akiknek a legkisebb izgalom is túlmutatott volna a vállalható kockázat határain. Viszont a most ismertetett kiadványon rendre az említett darabok Andante és Adagio tételei kaptak helyet a szerkesztői koncepció értelmében.

A CD egy sorozat részeként látott napvilágot, hasonló „Most Relaxing” kiadványok születtek többek között Bach, Handel és Vivaldi műveiből valamint bizonyos Guitar, Violin, Piano és Cello darabjaiból is .Ebben, a Mozart-nak szentelt kötetben a legtöbb fejezetet az English Chamber Orchestra előadásában hallhatjuk. Rajtuk kívül még egy kamaraegyüttes, nevezetesen a Consortium Classicum játéka csendül fel. A Consortium leginkább vezetője, Dieter Klöcker freiburgi professzor révén ismert, akinek bizonyos kérdésekben eltérő nézeteket vall a Mozart műveit egyfajta rendszerbe foglaló Köchel-jegyzék legutóbbi kiadásának álláspontjától (pl. az apokrifok egyes csoportjait illetően).

CD # 1

Érzelemdús szerenádmuzsika

A kiadványon elsőként az 1783-ban, linzi átutazása során saját szavaival élve „hanyatt-homlok” íródott 4 tételes („germán”) C-dúr szimfónia második tétele szólal meg. Mozart sok más lassú tételéhez hasonlóan ez is egy áhítatos, ugyanakkor érzelemdús szerenádmuzsika.

 A folytatásban a szerző vadászkürtre írt versenyművei közül az Esz-dúr verseny második, Andante tételét hallhatjuk. Amely, mint a kürtversenyei mindegyike, egy zenei humorral gazdagon átszőtt párbeszéd a szólista és a zenekar között. Hangulatára jellemző, hogy az kürtversenyeket megörökítő kéziratok gyakran tartalmaztak a dedikáltnak szánt tréfás, sőt gyakran gúnyos megjegyzéseket vagy vicceket. (Az itt megszólaltatott mű „margójára” például ez a felirat került : „Wolfgang Amadé Mozart megkönyörült Leutgeb szamáron, ökrön és bolondon Bécsben, 1783. március 27-én.” Ignaz Leutgeb egy nem különösebben magasan kvalifikált, de jóindulatú és humorú földije volt a szerzőnek, egyébként pedig sajtkereskedő és kürművész... )

Tizenhárom hangszerre

A következőkben a tizenhárom hangszerre írt B-dúr szerenád csendül fel, amely Mozart egyik legfontosabb, fúvós hangszerekre írott műve (kivétel a nagybőgő, amely egyetlen vonósként kap szerepet az oboák, klarinétok, basszerkürtök, kürtök és fagottok mellett). A „Gran Partita” 7 tétele közül a harmadik, Adagio szólal most meg, amely sokak szerint az egész mű legcsodálatosabb darabja. Az 1781-ben Münchenben íródott szerenád démoni végzetet idéző sötét tónusai a hat évvel később íródott Don Giovanniban köszönnek vissza Mozart életművében.

Egy-egy zongoraszonáta illetve –verseny következik, melyek kapcsán mindannyiszor eszembe jut, milyen hihetetlen, hogy a koncertek egy részét Mozart tanítványaival közösen és sokszor hangszer használata nélkül, fejben írta. Majd ismét a kürtök hangja csendül fel, ismét Esz-dúrban, de ezúttal a kürt mellett hegedűt, két brácsát és gorndonkát is igénylő kvintett fokozza az élményt. Einstein egyenesen úgy fogalmazott a mű itt szereplő második tételéről, hogy az valóságos szerelmi aktus a kürt és a prím, az első hegedű között.

Virtuózitásának ékes bizonytéka

És folytathatjuk a CD-n helyett kapott pikantériák felsorolását. Rögtön a C-moll szerenáddal, amelynek hangneme eleve kevéssé látszik alkalmasnak a (kis) éji zenék könnyed hangulatának kifejezésére. Talán a zseni maga is érezte ezt az ellentmondást ezért pár évvel később át is dolgozta ezt a darabot vonósötösre, amely drámaiságát, fájdalmas voltát persze ezáltal sem vesztette el. Ismét egy zongora concertó következik, sokak szerint a technikailag legnehezebbek egyike, Mozart hangszeres virtuózitásának ékes bizonyítéka. Majd a hagyományos kiadások szerint utolsóként aposztrofált, 41. („Jupiter”) szimfónia másodit tételét hallhatjuk.

Az első CD-t újabb két versenymű zárja, egy Esz-dúr kürtverseny, majd a 18 éves Mozart által megírt és e műfajban egyetlenként fennmaradt fagottverseny, amely olyan technikai elemeket tartalmaz, hogy virtuóz hangszeres tudást igényel megszólaltatójától. A lassú tétel itt is olyan akár egy szerenád, mely könnyű álmot ígér hallgatóságának.

[2007.10.18.]