Ugyan-ugyan, ezt a demagóg szemetet. Az egyetlen vesztes a kiadói ipar, ami arra alapozta a bizniszét, hogy a zene terjesztéséhez szükséges technológia nehezen hozzáférhető. Így volt ez a szerzői jogok megjelenésekor kb. 100 éve, amikor a törvények azért születtek, hogy megvédjék a szerzőket és előadókat a *kiadóktól*, akik akkor simán megtehették, hogy ellenszolgáltatás nélkül vették fel a zenét pl. egy konzerten és árusították azt később.

Azt írod ennek a zagyvaságnak az elején, hogy az ősidőktül kezdve megfizettük a zenészeket. Egyrészt ez spekuláció, de nyilván voltak, akik nem haltak éhen, csak kevesebben, mint ma. Ők azért kaptak pénzt, ha zenéltek. Nem azért mert egyszer megírtak vagy feljátszottak valamit. Az akkori ember ezt nem is éertette volna. Mi is neheze fogadjuk el. Aki koncertekre jár, az egészen biztosan fizet a zenészeknek. Az, pedig, hogy másuljuk a zenét - édes pofa vagy, hogy bűncselekménnyel gyanúsítasz egy egész országot, csk azért mert nem olvastad a törvényt - nem jelenti azt, hogy nme fizetünk.

A kalkulácód nonszensz, a szinte ingyen lemásolt albumok számát szorozgatn a bolti értékkel igen nagyfokú tudatlanságról árulkodik. Az ár-rugalmasságról hallottál-e már? Arról, hogy az ár befolyásolja egy termék keresletét? Na csak azért kérdezem, mert ha szinte ingyen van a letöltés (szinte, hiszen az eszközök és az internet hozzáférés pénzbe kerül), akkor nem meglepő módon nagyobb lesz a kereslet. Ennyi albumot nem tudnátok eladni azon az áron, mint amivel szoroztok. Ez már csak abból is látszik, hogy a kereslet sokkal korábban kezdett visszaesni, mint ahogy a letöltés elérhetővé vált.

Hazudozni, csúsztatni nem menő. A dinoszauruszok kihalnak, sopánkodás helyett keressetek egy működő üzleti modellt vagy egy másik üzletágat. Nem a zenészek, a "jogvédők" és a kiadók. A zenészek jól ellesznek a koncert bevételekből, a világnak több művészet jut, szélesebb választék, nagyobb merítés. Viszlát és kösz a halakat.

Másold be ide bátran a véleményedet és ne netcímet írj. Köszi!

Ezt miért kellett kiszedni? Fáj az igazság, vagy jobb lett volna ha ide írom be ezt a kisregényt?
Jól be lehetnek sz.rva egyesek, hogy még a valóság megismerésétől is kirázza őket a hideg, rossz lehet így élni...

(kimoderált hozzászólás)

"A kiadók ugyanis a saját szemszögükből nézik az egész zeneipart (már ez önmagában is érdekes, iparnak nevezik azt, ami művészet kellene, hogy legyen)"
Mert ami sorozatgyártás, az már nem lehet művészet. Az már csak ipar. Ha a herendi mesterek mgfestenek egy porcelánt, az művészet, ha azt te lemásolod, az hamisítás. Ha pedig ők eladják a mintát sorozatgyártásra, akkor lesz neked otthon egy szép gagyid.
Az oroszok bevezették a csak élő fellépéseket. Akkor megszabaduknánk pár repedtfazéktól, de például a mi városunkban volt egy Sziget Sinház fellépés, elötte 2 óra ment el a beállással. (Egyszer a technika bedöglött és annak köszönhetően élőben hangosítás nélkül hallhattam őket az első sorból. Nagy élmény.) Ehhez több színpad kell. (A Sziget.) Ezt a típust a MTV vezette be, amikor Zalatnayt és más neves előadókat el (nem le) vitt apró településekre. Aztán már olyan jó uzlet lett, hogy mindenki rákapott. És ha már úgyis CD, akkor minek énekelni, akkor meg már minek énekes és már itt is vagyunk. Zene szövegíró, dalszerző, zenekar és énekes nélkül. És még mindig kell, mert valamire szórakozni kell. Eljutottunk oda, hogy az ország egyik legnagyobb 25 éves pályát maga mögött tudó musicalénekese eljött abban a reményben, hogy majd nem kell énekelnie, hát tévedett. Meg én is, hogy aznap valami szépet fogok hallani.

Nehéz ügy. Természetesen megértem a zenészek/kiadók/jogvédők álláspontját, de azért van egy pár olyan félreértés, amit mindig alapigazságként próbálnak beadni, pedig közel sincs így.

1. Ha nem lenne letöltés, akkor nem csökkent volna a lemezeladás.

Egy nagy túrót nem. Van, aki tényleg kipróbálás céljából tölt le, aki meg nem, az valószínűleg azért, mert ha nem volna letöltés, akkor se venné meg.

Ne felejtsük el, hogy ha mondjuk 20 évvel ezelőtt egy évben megjelent mondjuk 5 menő zenekar lemeze, és abból 2 tetszett az embernek, akkor megvette azt a 2-t, aztán kész. Ma ugyananyi idő alatt megjelenik mondjuk 50 menő zenekar CD-je, amiből vagy a legtöbb olyan, hogy a kutyának sincs rá igénye, vagy ha még ugyanolyan volna a jók aránya, akkor pl. volna 20 olyan, ami tetszik az embernek. De ha időközben továbbra is csak 2-re van pénze, akkor a 2 legjobbat megveszi, a többit meg jobb híján letölti.

Az is érdekes, hogy úgy 20 évvel ezelőtt, amikor megjelent az egyik kedvenc énekesemnek az első lemeze, az első újságcikkben, amit olvastam róla, az újságíró mondta neki, hogy fel akart készülni belőle, ezért megvette a kazettát, de meg kéne nézni, hogy eredeti-e. Akkoriban nem volt internet, viszon hamisítás olyan mértékben volt, hogy aki boltban vette a lemezeket, az sem lehetett egészen biztos abban, hogy eredetit vesz.A hamisítottat megcsinálták ugyanolyanra, mint az eredetit, és még aki pénzért igazit akart venni, azokat is átverték. Ennek ellenére voltak több százezres eladások.

Most csak az utóbbi 2 évben 3 olyan előadóról hallottam, aki azt nyilatkozta, hogy konkrétan befejezték a lemez kiadást, mert nem éri meg. Volt köztük olyan zenekar, amelyik a 80-as években az összes lemezéből több százezret adott el, és volt olyan is, amelyik 3-4 éve még slágerlistás, aranylemezes zenekar volt. Eközben szintén az utóbbi 1-2 éveben kb. 4-5 olyan korábban vetkőzős csajként ismert emberről hallottam, akiknek se hangja, se tehetsége, de kitalálták, hogy ők most majd lemezt adnak ki. És találtak rá kiadót! Szóvaln értem én, hogy egy tehetséges embernek a lemezét kiadni kockázatos, vagy behozza az árát, vagy nem. Ha meg a tehetségtelen Miss Duda verseny 17. helyezettjének adják ki a lemezét, akkor a milliárdos pasija előre kicsengeti azt a pár milliót, amibe a lemez kerül, így a kiadó akkor se bukikrajta semmit, ha konkrétan 1 db-ot se sikerül eladni belőle. De akkor nem kell csodálkozni, hogy egy idő után nem lesz lemezeladás! Ha én veszek egy tonna lócitromot, és fél kilós adagokban díszdobozba csomagolom, akkor az egész a nyakamon marad, mert a díszes külső ellenére a lócitrom az lócitrom marad.

2. Aki letölt, az lop.

Álljon már meg a fáklyás menet. Először is Magyarország nagyjából a világ egyetlen olyan országa, ahol ez marhára nem így van. Aki egyáltalán tud letölteni és zenéket tárolni, az garantáltan fizet, ugyaniois kivétel nélkül minden ehhez szükséges eszköznek az árában benne van a jogdíj. Lehet azt mondani, hogy "de az nem annyi", csakhogy egyrészt ennek az összegét nem a letöltők határozták meg, tehát ha valaki kevesli, akkor emeljen. Másrészt a MAHASZ honlapján a gyakran ismételt kérdések között fent van az, hogy mi van akkor, ha valaki azért vesz üres CD-t, mert pl. a családi fotóit, vagy akár egy amatőr hobbizenész esetén a saját szerzeményeit veszi rá. Erre a választ egy mondatban úgy lehetne összefoglalni, hogy akkor így jártál, vazze. Szóval már abban sem vagyok biztos, hogy nem egyenlítődik ki az, hogy van aki a kelleténél kevesebbet fizet, van aki viszont többet. De ha kevesebb így a bevétel, arról nem a letöltők tehetnek.

Azon kívül bár nem zenével, hanem a filmekkel kapcsolatos, de pl. nemrég olvastam egy cikket, hogy Magyarországon egy független (lásd: nem a forgalmazók által megbízott) cég készített egy felmérést. Beregisztráltak a legjelentősebb magyar torrent oldalakra, és hónapokig figyelték, hogy mit töltenek le az emberek. Kiderült, hogy:

A. a letöltött filmek 75%-a olyan kevésbé ismert vagy régebbi film volt, amit nemhogy a moziban nem tudtak volna megnézni az emberek, de az utóbbi 8 évben még a magyar nyelvű TV csatiornák műsorán sem szerepelt
B. a legújabb sikerfilmek 80%-át eleve fel sem rakták, mert vagy a moziban nézték meg, aki pedig mégsem, az eleve nem volt rá líváncsi

Oké, tudom hogy a film nem ugyanaz, mint a zene, de erős a gyanúm, hogy itt is hasonló lehet a helyzet.

3. A letöltők nem fizetnek, úgy tekintik, mintha ingyen lenne a zene

Már az előző pontból kiderült, hogy a letöltők itthon elgalábbis igenis fizetnek a letöltések után. Másrészt a kiadóknak van egy elterjedt felfogása, amivel saját maguknak termelik ki a letöltők újabb és újabb generációit!
A kiadók ugyanis a saját szemszögükből nézik az egész zeneipart (már ez önmagában is érdekes, iparnak nevezik azt, ami művészet kellene, hogy legyen), így pedig nekik úgy tűnik, hogy az első és legfontosabb a lemezkiadás, minden más ahol zene jelenik meg, az csak arra való, hogy reklámozza a kiadványt, így reklám célból akár ingyen is lehet adni.
Azt hiszem, aki fogyasztóként (zenehallgatóként) van jelen eben a dologban, az tudja, hogy ez pont fordítva van. Persze jó az, hogy vannak lemezek, akár a hagyományos, akár a digitálisan megcsinált "legálisan letölthető" formában, de azzal azért mégsem ér fel, amikor elmegy az ember a kedvenc előadója fellépésére, és akkor ott vanő élőben, és ha tehetséges, és megvannak hozzá a feltételek, akkor élőben is adja elő a dalait.
Namármost pont itt van a probléma gyökere. Először is az, hogy meglegyenek a szükséges tecnikai feltételek az élő koncerthez (és most élő koncert alatt olyat értek, ahol az egész zenekar élőben játszik, vagy az énekes mögött ott vannak a zenészek, akik a zenei alapot élőben eljátsszák), az azt gondolom, hogy a legalapvetőbb elvárás lenne mindenkivel szemben, aki valaha is koncrtszervezésre adja a fejét. Ehhez képest ma Magyarországon a fellépések 90%-a nem ilyen. Az jól esik Kukutyinfalva polgármesterének, vagy a Tuskó gazdaságos bevásárlóközpontnak, ha a híres előadó a fellépésével reklámozza őket, de hogy ehhez biztosítsák a legalapvetőbb feltételeket, az már büdös nekik, mert az pénzbe kerül. Szerintetek mit szólna Mick Jagger, ha felhívnám azzal, hogy van egy kazettás magnóm, színpadnak egy hokedlim, világítás technikának meg egy zseblámpám, és ilyen feltétetelek mellet jöjjenek már el a rolling Stones-al Bivalybasznádra? Szerintem azt válaszolná, hogy küldjek kóstolót abból az anyagból, amit szívok... :-))
A másik nagy probléma =és ezzel lassan a mondanivalóm végére is érek), hogy az ilyen reklámcélból elkövetett haknik általában úgy vannak kitalálva, hogy van egy szabadtéri színpad, azon megy az előadás, aztán bárki odamehet, és ingyen végighallgathatja akár az egészet. Tudom, a szervezők fizetnek gázsit a fellépőknek, de akik odamennek nézőként, azoknak egy fillérjébe sem kerül. Olyan ez, mint a letöltésnél, ahhoz hogy legyen mit letölteni, azt előbb valakinek fel kell rakni. Tehát 1 ember megveszi a boltban a CD-t, aztán ingyen odaadja több száz másiknak. Azzal a különbséggel, hogy ahogy fent említettem, aki le tud tölteni, az legalább már fizetett valamennyit a zenéért, aki viszont odamegy az ingyenes haknira nézőnek, az egyáltalán nem fizet semmit. És az ilyen rendezvények ellen a kiadók nem tesznek semmit, talán még tapsikolnak is magukban, hogy de jó reklám a lemeznek, ha az előadó végigjárja ilyen fellépéseken a fél országot. Pedig ha egy ember ingyen megkapja az előadást, amikor ott van élőben a kedvenc énekese, akkor miért érezné azt feltétlenül, hogy fizetnie kell a lemezért, ami lehet hogy jó, de azért mégis "csak" felvétel.

"Végül azzal a gondolattal zárnám, hogy a kiadók is csak üzleti vállalkozások és nem szabadna hagyni, hogy a cikkben előszeretettel emlegetett sütödéknél/malmoknál több joguk legyen. Kínáljanak olyan terméket, amiért a vásárlók hajlandóak pénzt kiadni, és akkor mindenki jól jár. Hogy ehhez kreativitás és rugalmasság kell? Ja kérem, lehet helyette sütödét nyitni."

Az a baj, hogy az iparban a munkafolyamatok és az alapanyagok megkerülhetetlenek egy hasonló termék előállításához. A CD-t, DVD-t, Fényképet pedig tökéletesen azonos minőségben lehet reprodukálni. Ha ezt a problémát valaki megoldja, az elött megemelem a kalapom. Nem sokan szoktak ellenállni a talált pénznek.

Vannak cégek, önkormányzatok, melyek ugye szeveznek fellépéseket. Ezekkel lehetne tárgyalni, hogy a fél-másfél órás bulik helyett (mellett) CD akciókat rendezzenek. Mondjuk az tényleg még mindig nem nagy érték, hiszen még mindig az interneten is ugyanazt kapja ingyen. Másik megoldás, ha tovább emelik az üres CD-k és minden digitális memoriaforma adótartalmát és ebből pályáztattal,adómentességgel segíteni a tartalmak előállítását. Fel kéne tornászni az eladást, mert ilyen példányszámban tényleg bárkit be lehet már futtatni. :(

„Százmilliárd forint nagyságrendű kár éri a szerzői jogi iparágakat évente a szerzői jogsértések miatt Magyarországon – írta az április 26-i szellemi tulajdoni világnap alkalmából kibocsátott közös közleményben az Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány (ASVA), a Business Software Alliance (BSA) és a ProArt - Szövetség a Szerzői Jogokért.” (forrás: Origo)

Ebben a témában merem javasoni a következő weboldal olvasgtását: http://www.zeropaid.com. Nem részrehajló és rendszeresen beszámol különféle publikációkról a témában. Kedvcsinálónak legyen annyi is elég, hogy független kutatók jutottak már olyan eredményekre is, hogy az illegális letöltések alig-alig rontották a zeneeladásokat, de a kanadai kormánynak készült felmérés szerint még fokozták is a fizetős letöltések számát.

"A fiatal generáció ma már akkor sem venne lemezt, ha az ingyenes volna, mert le kell érte menni a boltba. Sokkal kényelmesebb neki otthon – alsónadrágban – letölteni mindent."

Azért a CD boltokban közel sem biztos, hogy megtalálná a fiatal generáció az általa keresett zenét. Saját tapasztalataim szerint a londoni többszintes Virgin Megastore áll még a legközelebb ehhez, de a Magyarországon található üzleteknek esélyük sincs. Arról nem is szólva, hogy sok új zene meg sem jelenik már CD-n vagy egyéb fizikai adathordozón.

"A notórius letöltögetők leggyakoribb érve, hogy ők csak „meghallgatják” a letöltött zenéket, és ha tetszik nekik, megveszik azokat lemezen. Igen nehezen hihető, hogy ezt be is tartják "

Én például szoktam letölteni és ha egy előadót vagy kiadót támogatni szeretnék, mert úgy érzem nyújtott nekem annyit, akkor bizony pénzzel is támogatom. Azt persze álszentség lenne kijelenteni, hogy minden meghallgatás után nem törölt zenénél ezt teszem, ez írható akár a lustaság számlájára is.

"A kenyérből sem ehetsz meg egy egész kilósat a boltban, hogy utána eldöntsd, ízlett-e annyira, hogy kifizesd. A könyv- és lemezvásárlás mindig is „zsákbamacska” volt, nem olvashattad el és nem hallgathattad végig, mielőtt megvetted. És ez így jó. Ha letöltöttél valamit, és nem tetszik annyira, hogy megvedd, akkor is hallottad, részesültél mindabból, amit hordoz, ehhez pedig – fizetés nélkül – nincs jogod. Beleolvasni, belehallgatni oké, de elolvasni és meghallgatni (végig) vásárlás előtt – nem."

A kenyeres példa és az a következtetés, hogy ha valami egész eddig így volt, akkor az törvényszerűen helyes, egész egyszerűen csúsztatás. Valamint hogy illik bele ebbe a képbe az, amikor a leendő vásárló belehallgat a zenébe a boltban, vagy esetleg egy barátjánál járva együtt hallgatják meg? A rádióban és tévében történő lejátszás természetesen más téma, mert ott — legalábbis elvileg — a lejátszás után megkapja a jussát a jogtulajdonos. A cikk fórumában olvasott ruhavásárlásos hasonlat is megállja a helyét, szerintem is fura lenne, ha próba nélkül lehetne csak ruhát vásárolni.

"Egy lemez előállítása köré is teljes stáb csoportosul, nem csak a zenész, hanem a hangmérnök, a borítón dolgozó tervezők, grafikusok, nyomdászok, a korongot legyártók, a kiadók, a terjesztők, a reklámozók és a jogvédők. Tetszik vagy sem, nekik is jár a pénz, mert ők is dolgoztak, és nélkülük nem lenne lemez. Olyan nincs, hogy lemezt akarsz, de csak a zenésznek vagy hajlandó fizetni, hiszen a lemez nem csak a zenész munkája. "

Ebben a formában ez sem igaz, hiszen a kreatív közreműködőkön (zenészek, hangmérnökök, grafikai tervezők) kívül valójában senki másra nincs szükség a tartalom előállítására. Ha azt CD formájában szeretnénk terjeszteni, akkor természetesen kell még egy CD sokszorosító üzem és egy nyomda közreműködése is, de "a kiadók, a terjesztők, a reklámozók és a jogvédők" a vásárló számára a végtermékhez semmiféle értéket nem adnak hozzá. A zenei tartalom eljuttatását pedig roppant könnyen és költséghatékonyan rábízhatjuk a Postára, egy futárszolgálatra vagy internetes zeneáruházra.

"Mindezek után, ha a kiadónak valóban sikerül a tervezett 10 000 darabot értékesítenie, akkor marad példányonként 540 Ft bruttó nyeresége, amiből a kiadó saját működését fedezi, a sikertelen kiadványokból származó veszteséget kompenzálja, és nem utolsósorban pályakezdő művészek számára biztosít lehetőséget a lemezkiadásra."

Azért ne tüntessük fel úgy, mintha a kiadók szívjóságból karolnák fel a pályakezdő művészeket, hiszen alapvető üzleti érdekük, hogy a trendeket követve új produkciókkal jelenjenek meg a piacon.

"Ha pedig a költség és kockázat csökkentése sem vezet eredményre, tehát a kiadó hosszabb távon veszteségesen működik, akkor nem marad más hátra, mint a tevékenység megszűntetése. Amennyiben tehát a hanglemezkiadás résztvevői, szerzők, előadóművészek, kiadók nem jutnak hozzá a munkájukért őket megillető fizetséghez, az megöli a kreativitást és így a zenét is."

Újabb csúsztatás az, hogy ha egyes nagy kiadók megszűnnek, akkor ezzel a zene is megszűnik. Az internet térnyerésével a zenész és rajongó közti kapcsolat közvetlenül is megvalósulhat, ami a kiadók kivételével valójában mindenkinek jó. Sőt, a nagy kiadóknak köszönhetjük a tucatjával gyártott, brutális marketingkampánnyal sikerre vitt alacsony színvonalú zenei produkciók túlsúlyát.

"A másik probléma a mű minőségének romlása, szerkezeti egységének felbomlása. Az mp3 információtárolás szempontjából bizonyára jó találmány, de a mai világ mintha kollektíve elfelejtette volna azt az egyszerű törvényszerűséget, hogy a mennyiség, a halmozás mindig a minőség rovására megy. Olyan, mintha tömörítve tárolnál világirodalmi műveket. Egy könyv nem csak azért értékes, ami bele van írva. Ha begépeled, majd tömöríted a benne lévő szöveget, akkor sem mentettél át mindent belőle. Így van ez a lemezekkel is: egy bakelit, kazetta vagy cd csak addig árasztja az egységességet, amíg eredeti. Ha csak másolt formában van meg, bizonyos értelemben azt is jelenti, hogy nem birtoklod magát a szellemi terméket sem, amit hordoz, vagy legalábbis mindenképpen hiányosan birtoklod."

Mit jelent ebben az esetben a mű "szerkezeti egységének felbomlása" és az hogyan kapcsolódik az MP3 formátumhoz? A cikkíró példájánál maradva egy könyvnek mi más adná az értékét, mint ami bele van írva, talán az a pár deka papír? Ez a bekezdés egyébként kicsit összemossa az MP3 formátum zenész és audiofil körökben divatos szapulását az erdetiség kérdésével, figyelmen kívül hagyva azokat az eseteket, amikor a zenehallgató fizetett az általa letöltött MP3 formátumú zenéért, vagy eredeti hanghordozóról konvertálta át MP3 formátumba. Az pedig jogi képtelenség, hogy az eredeti hanghordozót megvásárló személy bármilyen formában is birtokolná a szellemi terméket, hiszen az a jogtulajdonosnál (szerző, kiadó, stb.) marad.

Az jogos, hogy konkrétabb, kézzelfoghatóbb egy CD kiadvány, mint néhány fájl egy digitális adathordozón. Akinek ez fontos, az nyugodtan ragaszkodjon ezekhez a terjesztési formátumokhoz. Azonban adassék meg a lehetőség, hogy mások pedig a saját szempontjaik szerint választhassanak egyéb formátumokat és kedvük szerint válogassák össze az általuk hallgatni kívánt zeneszámokat. Nem is értem milyen hozzállás az, hogy majd a zenész megmondja nekem, hogy melyik számait kell egymás után hallgatnom, hogy megvilágosodjak és átjöjjön az általa megálmodott mondanivaló. Valamint jó és rossz zenék pedig mindig is voltak és lesznek is, ennek semmi köze az MP3 formátum térnyeréséhez, inkább a zenéléshez és felvételkészítéshez szükséges eszközök tömeges elterjedése vezetett némi felhíguláshoz..

"Sokan ágálnak az üres hanghordozókra, pendrive-okra kivetett jogdíj ellen, pedig ez csupán egy kétségbeesett válaszlépés, mivel ezeknek az eszközöknek a hetven százalékát illegális úton szerzett tartalmak tárolására használják. Nem jelenti azt, hogy megvetted az üres cd-t, leróttad a sarcot, s akkor innentől jogod van másolgatni."

Az Artisjus egyik képviselője maga is megmondta (http://itcafe.hu/cikk/az_artisjus_valaszol/kerdesek_1.html), hogy az általány jogdíjnak köszönhetően nem jogsértő az illegálisan beszerzett tartalmak tárolása. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy maga a warez letöltés legális lenne.

Végül azzal a gondolattal zárnám, hogy a kiadók is csak üzleti vállalkozások és nem szabadna hagyni, hogy a cikkben előszeretettel emlegetett sütödéknél/malmoknál több joguk legyen. Kínáljanak olyan terméket, amiért a vásárlók hajlandóak pénzt kiadni, és akkor mindenki jól jár. Hogy ehhez kreativitás és rugalmasság kell? Ja kérem, lehet helyette sütödét nyitni.

Azért a cd eladás a lényeg , mert az előadó munkásságát azon lehet lemérni , meghallgatni ha már a zenekar rég nincsen. Amcsiból nem rég kaptam egy 1959-ben gyártott LP-t. 50 év múltán is beszerezhető és hallgatható mert MEGJELENT !!!! Ha nem marad a zenekar után hangzó anyag elfelejtődik. Az ingyenes letöltésre a zenekar honlapjáról 10 év múlva már senki sem fog emlékezni.
Azt , hogy voltaképp mitől tartja el magát egy zenekar a mai világban , csak a zenekar tudná megmondani. De sem a cd eladásból sem a koncertezésből biztos nem tudja nálunk.

MOst félreértés ne essék, nem sajnálom a pénzt a metallicától vagy bármelyik sztárzenekartól, csak egyszerűen azt mondom, hogy ez az egész letöltés dolog őket sújtja legkevésbé, mert az ő lemezeiket így is sokan veszik, és így is kurva gazdagok. MEgérdemelték, nem vitatom, csak épp ezért nem értem mér ők siránkoznak.
A nagyzenekarról.
szerintem az a zenekar aki a 20.(!!!!!!!!!!!!!) születésnapját a szigeten főfellépőként, magyarul énekelve, 34 ezer emeber előtt tudja ünnepelni, az nagy zenekar akkor is ha egyetlen lemezt sem ad el.

"Ha ilyen marhaságot mondtak, hogy a cd eladásuk semmiyen bevétel kiesést nem jelent nekik gondolom vagy 300 cd-t adtak el de akkor voltaképp minek csináltak cd-t ?" én azt mondtam, hogy ezt a kaukázus frontembere mondta, és már leírtam, hogy miért. A tankcsapdának nyilván jelentett.

"Azért nagyon tudsz turkálni a zenekarok zsebében , hogy miből tartják el magukat.:) Szerintem meglepődnél , hogy ez így mennyire nem igaz , hogy a koncertezésből tartják el magukat"-->Akkor szerinted miből?? ÉPp most mondtad, hogy még a legnépszerűbb "igazi éneklős" zenekarok is mien nevetséges számú cd-t adnak el.NEm tudom hogy így van-e, de kb 5 max 10ezer télleg. ÉS ez a tcs vagy a kispál. És abból ugye egy jórészt a kiadó kap, szóval egy átlagos magyar zenekarnak nincs sok bevétele a lemezeladásból. pl a junkies egy elég jó név magyar undergroundban, és az utolsó lemezüket 1 év alatt összesen 700-an vették meg( pedig nem is volt rossz lemez, asszem jelölve is volt fonogramra). Na akkor ők miből tartják fenn magukat? Úgy, hogy sokat koncerteznek.
egy pecsás koncert télleg sokba kerül , de általába egy zenekar egy évbe eccer jáccik ott. A fesztivál-klub koncerteknél azér más a helyzet. Más bevétel max a pólók meg egyéb kiegészítőkből lehet.