Liszt: Dante-szonáta, Dante-szimfónia – két zongorára, a szerző átiratában
Az olasz reneszánsz képzőművészete és irodalma kerítette hatalmába a húszas éveiben járó Liszt Ferencet, amikor szerelme oldalán Itáliával ismerkedett.
A festői szépségű comoi tó partján született meg az Isteni színjáték ihlette Dante-szonáta első fogalmazványa, a „Dante olvasása nyomán” alcímet viselő, szenvedélyes, drámai töltésű zongoradarab. A mű nem illusztráció: démoni sodrású pokol-vízió, az Inferno hangulatának sajátos eszközökkel való megjelenítése.
A szonáta befejezése után még mindig maradtak feldolgozásra váró élmények Liszt Ferencben a sokszor olvasott költemény nyomán. 1855. elején már felvázolta a születendő szimfonikus költemény tételeit – Poklot, Tisztítótüzet, Paradicsomot. Végül a nyitótétel félelmetesen hangszerelt pokol-zenéje után szelídebben szólnak a Purgatórium dallamai. A Paradicsom megzenésítése helyett Magnificattal, nőikarral és szopránszólóval hangszerelt hálaénekkel fejezte be művét.
A Dante-megzenésítések kétzongorás átiratát Vittorio Bresciani és Francesco Nicolosi előadásában hallhatjuk. A két olasz zongoraművész 1998-ban hozta létre a Liszt Ferenc Zongoraduót azzal a céllal, hogy Liszt szimfonikus műveit saját átirataiban játssza. Duójuk számos koncertet adott Olaszország legrangosabb helyszínein és Washingtonban is.
A szimfónia bemutatóját diorámákkal (vetített állóképekkel) illusztrálva képzelte el a komponista. E szándékot kívánják a rendezők valóra váltani, amikor a Fesztivál Színházban megjelennek Gustave Doré Isteni színjáték-sorozatának képei. Dante sorait Babits fordításában Mécs Károly tolmácsolásában hallhatja a közönség.
[2006.11.11.]